Szörnyű volt ez a nap. Igaz, hogy még csak két órám volt, de még volt vagy 5 és még egy csomó dolgozatot írtam volna még, de kedvem nem volt sem írni sem unatkozni az órán, szóval úgy döntöttem, hogy ellógom. Egyedül nem szeretek lógni és Hannát nem merem még ilyenre rávenni, mert lehet, hogy nem tetszene neki, szóval mást kell kitalálnom. Roland tuti lógna velem, de most ő beteg. Kivel tölthetnék el egy jó lógós napot? Hát persze! A testvéreimmel. Remélem András sem futamodik vissza ettől. Mármint ő jó gyerek, de néha kell egy kis rosszalkodás. Először nála kell bepróbálkoznom, mert ő az aki kétséges. Még szünetben indultam el megkeresni őt, de nem találtam sehol. Hol lehet órája? Már becsengettek mikor megláttam egy terembe bevonulni az osztályát. Még mielőtt beért volna, odaléptem hozzá és megfogtam a karját majd kihúztam magammal a tömegből. Megvártam míg az osztálya bemegy és becsukják az ajtót, majd ránéztem.
- Csá öcskös, van kedved egy tesós lógáshoz? - mosolyogva rákacsintottam. Megvártam a válaszát és, ha beleegyezett akkor elindultam Ádámért, ha nem akkor még győzködtem egy ideig. Sajnos már elkezdődött az óra, de küldtem egy üzenetet az ikremnek, hogy valahogy lógjon ki.
- Várjuk meg lent. - mosolyogtam ismét az öcsémre és elindultam az udvarra.