Imádom a nyarat. Ilyenkor minden olyan más, mert a nappalok hosszabbak lesznek, az italaim hidegebbek és a bőröm színe egyre sötétebb lesz. A legtöbb vörös hajú embernek meggyűlik a baja a napsütéssel, de én olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy apa bőrtípusát örököltem, így nem égek le egyből, hanem szépen bebarnulok. Ezért is imádom a nyaraimat a nagynénémékkel a Balatonon tölteni, ahol van egy kis szállójuk és minden nyáron heteket töltünk ott Hangával.
Ilyenkor szoktuk beszerezni a nyári külsőnket, ami az iskola első pár heteiben még szépen visszaadja a nyári programunkat. Na, most nem azt kell feltételezni rólunk, hogy végig egy napágyon fetrengünk és várjuk a csodát. Neeem. Egész végig a vízben vagyunk, kimegyünk röplabdázni az ottani fiúkkal és egész nap odakint ülünk, kevésszer látunk számítógépet. Általában éjjel mikor ránk tör a horrorfilmek utáni vágyakozás. Imádom az ilyen nyarakat, és annyira bánt, hogy ez az utolsó ilyen. Hanga szeptembertől Londonban fog tanulni és nem biztos, hogy jövő nyáron lesz ideje rám és a közös dolgainkra. Ez viszont elszomorít, de a jó dolgot nézem benne. Legalább most van időm vele szórakozgatni.
Mosolyogva integettem a 8-as Audi után, amivel elgördültek Hangáék hazafelé, miután kitettek engem a Mészöly előtt. Gyorsan felvittem a cuccaimat, majd két puszit nyomta anya arcára és már mentem is tovább. Már megszokta, hogy nyáron keveset lát, mert állandóan úton vagyok, de nem is bánja, mert így kötöttük meg az alkut. Nyáron a magam ura vagyok, iskolakezdéstől pedig komolyan veszem az ottani kötelezettségeimet. Ez mondjuk nem is volt kérdéses. Móricz körtérre vettem az irányt, mert onnan pont egyenlő távolságra vagyunk Félixxel, így nem kell sokat gyalogolnia és hamar találkozhatunk. Útközben már tárcsáztam is a telefonszámát, hiszen tudtam, hogy úgysem mond nekem nemet. Egész nyáron kevés időt töltöttünk együtt, Tamarát is olyan régen láttam, szóval jó lesz újból találkozni velük.
- Szia Félix! – köszöntöttem buzgóan, miközben leültem egy közeli padra és felhúztam a lábamat. – Nincs kedved eljönni velem a Levendula fagyizóba? Most valami hatalmas akciójuk van, mert fél áron adnak mindenféle fagyit, azt is, amit te állítasz össze magadnak. Annyira ennék egy finom csoki monstrumot! – hatalmasakat pislogok a telefonba, amit ő valószínűleg nem érzékel, de már ismer annyira, hogy tudja milyen reakciót vált ki belőlem ilyenkor. – Lééégysziiii. Eljössz velem? – reméltem, hogy igent mond, mert nem szeretnék hazamenni és az egész estét bent tölteni a lakásban. Be mennék az éjszakába, amúgy is jó időt mondtak mára. Szóval… minden csak Félixen múlik! Szerencsémre anyáék gond nélkül kiengednek vele, olyan mintha a bátyám lenne, így megbíznak benne.