Tárgy: Re: Karakterbörze Vas. Márc. 13, 2016 11:52 am
wanted
Keresztes Márk
KOR
17
CSOPORT
Diák (11.A)
PLAY BY
Logan Lerman (pl)
Mit kell tudni róla?
A pasim vagy, de nem túl rég óta. Abszolút nem nőtt még be a fejed lágya, egyáltalán nem tudod, mi kell egy nőnek. Keveset találkoztunk, el is hanyagoltál és sokat veszekedtünk az utóbbi időben. Aztán egy este, már totál kibuktam és úgymond a bátyád karjaiba vetettem magam. Összefeküdtem vele és most az ő gyerekét várom. Te erről semmit sem tudsz, még, de látod, hogy valami nincs rendben velem. Azt akarom, hogy a testvéred beszéljen a helyzetről neked, ne én. A karakter teljesen szabadon alkotható, a bátyus még nem érkezett meg, de őt a canonok között megtalálhatod. Majd vele kell csak egyeztetni vagy neki veled, attól függ melyiktek jön előbb. A PB változtatható, csak egy ötlet. De várlak, nagyon!! :3
Drága Tristan.. Te voltál az első férfi az életemben, minden értelemben. Ott voltál mellettem Párizsban, mikor az apám nem, éreztem, hogy te tényleg érdeklődsz irántam - így kerültem egyre közelebb hozzád. Egészen addig az éjszakáig, amíg be nem teljesedett a kapcsolatunk. Másnap reggel zavartak voltunk mindketten, az tűnt a legegyszerűbbnek, hogy letagadjuk azt, hogy bármit is jelentett volna nekünk az az éjszaka - én elhittem, te elhitted, pedig egy lánynak igen is sokat jelent az első, persze, te nem tudtad, hogy még szűz voltam, esetleg csak sejthetted, és inkább nem akartál belegondolni mi lesz, hogy ha beigazolódik a sejtésed.. Kerültük egymást az utolsó napokban.
Végül hazajöttem. Azóta nem láttalak, még csak nem is beszéltünk. Sok mindent nem tudsz rólam, azt sem, hogy gyermeket vártam tőled, de az anyám közbenjárásával megszakítottam a terhességemet. Rettenetes arcon csapás volt.. Nem is nagyon tudok kikecmeregni belőle - megváltoztam, rossz irányba, depressziós lettem, és, hogy azt higgyem normálisan élek, a szerekhez fordultam. Csak tudnám mi lesz, hogyha megjelensz Budapesten, az iskolámban..
Újdonsült mostohaanyám testvére vagy. Azon a kriminális esküvőn futottunk össze, ahol az anyám is megjelent, teljesen elázva az alkoholtól, és nem félt jókívánságait kifejezni. Konkrétan a pokolba küldte apám új családját, téged is, ezzel is elveszítve minden tartását, de ez mit sem gátolt minket abban, hogy jól érezzük magunkat. Téged nem zavart, hogy egy szót sem szólok, te beérted a mosolyokkal, amiket te varázsoltál az arcomra, és akkor már ittál annyit, hogy nem törődve a korommal, táncolni hívj. Azóta is hallgathatod ezt. Én nem dönthettem a váláskor, nekem játszik az, hogy egy hetet anyámmal, egy hetet apámmal töltsek, és mikor náluk vagyok, nem félsz megjelenni abban az öltönyben, amitől modellnek is titulálhatnának, noha a munkád részét képezi. Azon a héten sokszor van, hogy te viszel el a suliba, majd haza, de ez neked nem okoz gondot. Nincs családod, de a nők szinte váltogatják egymást az életedben, nem is tervezed, hogy elteleződsz. A sors iróniája, hogy egy barátod unszolására regisztráltál fel egy társkeresőre, csak hogy a saját szemeddel lásd, hány mindenre képes nő bujkál ott. És én is megtettem ugyanezt egy cikk kedvéért, amit a suli újságnak szánok. Hamis profilokkal tettük mindezt, lévén, egyikünk se gondolta túlzottan komolyan, de pár kattintás, és egymásra találtunk. Éjszakákat beszélünk át, mai meg is látszik, hisz mindketten dúskálunk a fáradtságban, de… valamiért jól esik. Neked az, hogy találtál valakit, aki mindennemű nyomulás nélkül képes veled beszélni, és nem is mond hülyeségeket, sok mindenben hasonlítotok, nekem meg az, hogy hallathatom a hangom, valaki tényleg az én véleményemre kíváncsi… rám kíváncsi. De megtörtént az, ami elkerülhetetlen. Golfozni voltunk, mikor te a telefonod pötyögted, hisz előtte éjszaka rávettél arra, hogy számot cseréljünk, és hogy őszinte legyek, nem is kellett annyira unszolni engem se. Ahogy elküldted az SMS-t, az én telefonom megszólalt és vibrálni kezdett, benned pedig szó szoros értelemben megállt az ütő. Én épp játszottam, így nem is figyeltem arra, mi zajlik mögöttem, s bár rosszul érezted magad, engedtél a késztetésnek, de mihelyst megláttad a saját szavaid a kijelzőmön, olyannyira lesápadtál, hogy be kellett fejeznünk a golfozást, és hazamenni. Aggódom érted, hisz én nem tudom, mi zajlódott le akkor, te meg most már nagyon furcsa vagy. csak úgy kavarognak benned az érzések, és utálod magad azért, mert vannak. Tizenhat vagyok, és azt még apámnak is elmondtad, hogy a korom ellenére is jó rajtam legeltetni a szemed, és pár napja arról is beszámoltál, hogy megismertél valakit, aki elindított valamit, de most összeállt a kép… Vajon, mi lesz most?
Legdrágább kisfiam... Még csak most volt merszem elmondani apukádnak, hogy egyáltalán létezel, de te már ha százszor nem faggattál róla, akkor egyszer sem. Egymás elől is titkoltalak benneteket, hiszen lett volna lehetőségem arra, hogy pontot tegyek a dolog végére. Majdhogynem tökéletes mása vagy Novák Gábornak. Bizalmatlan vagy a világ felé, két lépés távolságot mindig tartasz. Precíz vagy, rendmániás kissé, de legalább nem kell kétszer elmondanom, hogy rakj rendet. Az iskola mellett versenyszerűen vívsz, én pedig a legnagyobb szurkolód vagyok mindig. Okos kisgyerek vagy, akit toleranciára neveltem, mivel én magam siket vagyok az implantátum nélkül. Segítesz nekem a hétköznapi akadályaimban, mivel a jelnyelv neked is olyan természetes, mint a levegővétel. Remélem meg tudtok nekem bocsájtani apáddal... Meg főleg azt, hogy jól kijöttök majd egymással.
Tárgy: Re: Karakterbörze Hétf. Márc. 14, 2016 1:14 am
wanted
Roland
KOR
17
CSOPORT
Diák (11.A)
PLAY BY
Tyler Posey
Mit kell tudni róla?
Te is egy messzi messzi városból kerültél be a gimibe és ezért kolis lettél. A sors úgy akarta, hogy a Kassai ikrek szobatársa legyél. Eddig mind a három éven egymáshoz osztottak be minket, szóval erős barátságot tudtunk kötni. Sőt, te lettél az új legjobb barátunk. Picit nehéz volt hozzászoknod, hogy kettő van belőlünk, de most már meg is tudsz minket különböztetni egymástól. Alapjáraton te is egy vidám ember vagy, aki a légynek sem tudna ártani. Mindenkivel igyekszel jóban lenni és kedves vagy mindenkivel. Nagyon profin csinálod ezt az egészet. Nem tudom, hogy mitől vagy ilyen meg hogy hogy bírod. Biztos van valami amit titkolsz előlünk, de az is lehet hogy nem. // Nem akarjunk nagyon megkötni az alkotó kezét, szóval a többit rád bízom Az előtörténetemben még találsz róla egy rövidke részt --> ITT A neven, ha akarsz változtathatsz és a pb-n is, de ezt jelezd nekünk. Meg azt is jelezd, ha megérkeztél
''A világ még áll, pedig ketten vagyunk Podlovicsek. És mind a kettőnk annyira tökéletes, nemde? Ne is mondd, tudom, hogy pont erre gondoltál.'' Ő a nővérem, a kapcsolatunk pedig egyszerűen irigylésre méltó. Igen, a lány testvérek általában sokat veszekszenek, mert… lányok. Kivéve mi. Egy húron pendülünk és rengeteg közös vonásunk van. Ezen kívül a véleményünk is nagyjából megegyezik különböző témákról, dolgokról, és hogy őszinték legyünk, ha ikrek lennék, valószínűleg nem hasonlítanánk annyira, mint most. Belevaló lány, megvan a társasága és az élete, ami nem meglepő, hisz – akár csak én – vonzza az embereket.
Őszintén szólva nem szabnék meg semmit, csak annyit szeretnék, hogy hasonlítson jellemre Lénára, értsék meg egymást, és támogassák a másikat, ha szükség van rá. :3
„(…) Réka nővérem tulajdonképpen már nem lakott velünk… vagyis az volt a terv, hogy anyuék vesznek neki egy lakást és szép az élet. Ehelyett építettek neki egy emeletet a garázsra. Réka először azt hitte, hogy anyu egybe akarja tartani a családot, de… szegény nővérem egy igen-igen csúnya terv áldozata lett. Ő nem tudhatta, hogy anyuék kaptak egy állásajánlatot Németországban, ami miatt az év nagyobb részét ott töltik – minket pedig nem akartak magukkal citálni, amit kifejezetten értékeltem, mert egy szót se tudok németül.”
Ez után az előtörténetemből kivett idézet után röviden összefoglalom, hogy mit érdemes tudni a karakterről: nem vagy sokkal idősebb, épp egyetemi tanulmányaidat végzed (az, hogy hol, melyik szakon, azt a megalkotóra bízom). Azt hitted az egyetemista éveid kezdetével majd maga a szabadság is beköszön nálad, erre a szüleid rád testálták a két „kistestvéred”, akiket nem mersz csak úgy magukra hagyni. Tény, Balázs nem az édes testvéred, csak még nagyon fiatalok voltunk, mikor édesanyánk és Balázs apja összeházasodtak, mindettől függetlenül elég összeszokott kis családdá kovácsolódtunk. Engem mindig letoltál, mert szerinted túl erőszakos jellem vagyok, de ezt is csak azért tetted, mert nem akarod, hogy valami hülyeségbe keveredjek, Balázst pedig a széltől is óvod, mert benned is még a régi, kicsi, ártatlan srác él, aki nem igazán tudott kiállni magáért.
Nyugodtan nézz még bele az előtörténetembe, ott is vannak még plusz információk a karakterről, vagy keress meg PM-ben ha felkeltette az érdeklődésedet. A PB csak irányadó, módosításban persze benne vagyok.
„(…) Mikor végeztem, akkor már Balázs is átjött Rékához és ha már beelőzött volt olyan jófej, hogy összeszedje a sulis cuccainkat. Bár azt hittem, hogy gimiben legalább nem egy helyre megyünk, de anyáék szerették volna, ha mind a ketten egy nevesebb elit iskola diákjai vagyunk és mikor végignéztük a felhozatalt, akkor mindkettőnknek a Szent Johanna volt a legszimpatikusabb. Na jó, nekem leginkább csak azért, mert bár nem vagyok tanulás terén a toppon, de a francia nyelv fura mód egészen jól ment. Balázsnak meg az összes nyamvadt tantárgy a kisujjában volt, nem is értettem miért kellett neki is ide jönnie és miért nem ment valami nagyon reálos suliba.
Nem meglepő tehát, hogy Balázs meg én voltunk a „Palásti-ikrek”… a bökkenő az egészben az volt, hogy tulajdonképpen nem is voltunk testvérek. Én még elég kicsi voltam, mikor édesapám kikerült a képből és egy rövid ideig anya, Réka és én alkottunk egy családot. Anya az egyik multi cég HR osztályán dolgozott, ami fizetésileg kifejezetten jó pénzt jelentett, de elég hosszú munkaidőt is, na meg azt, hogy az ideje nagy részét nem velünk töltötte. Aztán… megismerkedett „apával”, Palásti Győzővel, akinek szintén volt már egy gyereke – Balázs. Tulajdonképpen „ új apa” és anya elég gyorsan egymásra találtak, nagyjából fél éve lehettek együtt, mikor jött az eljegyzés, még egy félév és már esküvő… minek keretein belül anya Palásti Emília lett, és Réka meg én is felvettük Győző vezetéknevét. Mert ha már egy család vagyunk, akkor legyen ugyanaz a vezetéknevünk és „a mocskos apátok úgy se fizeti a tartásdíjat, ne akarja a vezetéknevét rátok sózni”. Vagy mit is szokott drága jó édesanyám mondani. (…)
Balázs is és én is tudtuk, hogyha nem vesszük rá Rékát, hogy vigyen be minket az iskolába, akkor el fogunk késni, igen-igen csúnyán. Tény, ebben drága öcsém volt a nagyobb ász, mindig kenyérre tudta kenni Rékát – szerintem azért, mert az ő képzeletében még mindig az az alacsony, cuki kisfiú élt, mint amilyennek megismertük és amilyen évekig volt. Oké, alkalmanként én is megfeledkeztem arról, hogy ő már nem az én pici Bazsim, akit meg kell védenem azoktól, akik szivatják, de… mentségemre szóljon, hogy én próbáltam teljesen a háttérbe vonulni! Tehetek én róla, hogy ugyanabba az iskolába jött? Vagy hogy hasonló szakköröket választ? Meg hogy belement a korrepetálásomba tanulás terén? Nem, én egyáltalán nem tehetek róla, csupán csak a körülmények áldozata vagyok.”
Mint fentebb kiderült, ő Róza „ikertestvére”, akivel igazából nem vérszerinti testvérek, csak mivel a szüleik összeházasodtak és egy évben születtek, így rájuk ragadt ez a közös megnevezés. Eredetileg nem volt egy erős személyiség (aminek okát a megalkotó bármire ráfoghatja: az anyja elvesztése, gyerekkori trauma, bla-bla), de mikor elkezdett gimnáziumba járni, ez megváltozott… na meg beütött a pubertás, de nála épp a pozitív irányba. Kifejezetten jó tanuló, a reáltárgyakban otthon van, épp ezért néha kénytelen korrepetálni Rózát, ha már nagyon kétségbeejtő a helyzet. Rékával és Rózával is nagyon jól kijönnek, Rózával kifejezetten közel is állnak egymáshoz.
Ha még több információ Róza előtörténetében, vagy nyugodtan kérdezz rá bármire nálam PM-ben! A PB kép megint csak irányadó, bármi változtatásra vevő vagyok.
Mila drága, te vagy az én legjobb barátnőm tavaly óta, már a gólyatáborban is egy szobában voltunk, ott kiderült, hogy mennyire jól kijövünk egymással, és, hogy nem különbözünk annyira egymástól. Mindenki el volt foglalva a többiekkel való ismerkedéssel, mi pedig egymással, de persze másokkal is ismerkedtünk, de a végén jobban ismertük a másikst, mint a tábor felét. Te tudtad, hogy a mekiben mindig gyerekmenüt veszek, én azt, hogy te csakis a saját iPododon hallgatsz zenét, mert szerinted a telefonod hangzása nem olyan jó. Azt is megtudtam, hogy nem szeretsz annyira úszni, és nem szereted a brokkolit. Minden kis apró dolgot megtudtunk beszélni, és ez azóta is így van, szinte testvérek vagyunk, és nagyon sok időt töltünk együtt, majdnem minden hétvégét a másiknál töltünk. Eddig a szüleinknek ezzel nem volt gondja, remélem ezután sem lesz.
//semmit sem szabnék meg ezen kívül, a nevez szeretném, ha maradna, persze lehet csak 3. név amin én hívom senki más jellemre nem egy depressziós lánykát képzeltem el, persze lehetnek gondjai, hogyha én még nem tudok róla. Pb-t nem adtam meg, szeretném, ha együtt találnánk valakit a megalkotóval, így csak egy kérésem van, dobj meg egy pm-el ha itt vagy *-*
Kicsikém! Alig voltál két éves, mikor édesanyád kettesben hagyott minket. A baleset után egy évig a nagyszüleidnél éltél. Muszáj volt kitombolnom magam, kiadni a haragot, a csalódottságot, és nem akartam, hogy mindezt végignézd. Azóta viszont minden egyes nap a legjobbra törekszem, hogy neked semmiből ne kelljen hiányt szenvedned. Bármit megtennék a boldogságodért. Khm, többek között tervezgetem elkérni a nagyapád puskáját, hiszen serdülsz, valószínűleg hamarosan elkezdenek majd legyeskedni körülötted a fiúk. Tudod, sokszor kérted kisebb korodban, hogy ne legyen új anyukád. Noha visszaszívtad, mikor pár éve rájöttél, hogy a dolgok ennél bonyolultabbak, én azóta is teljesen komolyan veszem. Jó lenne, ha legalább látszólag túl tudnám tenni magam anyukádon, de úgy tűnik, maradsz te az egyetlen nő az életemben. Már az általános iskolában is mindig kitűnő voltál. Ugyan a legnehezebb dolgom a taníttatásodra szánt anyagiakkal van, a büszkeség azonban, amit cserébe okozol, felbecsülhetetlen. Sorra nyered a tanulmányi versenyeket, zsebeled be a dicséreteket. És egyre jobban hasonlítasz anyukádra. Nagyon várlal, Gyönyörűm!
Ó, Törpi, ma találtam meg a fiók alján azt a levelet, amit dugdostál néhány éve. Mennyi is voltál? 13 vagy még csak 12? De hát a szomszédunkban laksz, együtt utazunk szinte minden reggel a 133-as busszal. Elvettem tőled. Te sírtál. Benne volt minden, amit irántam éreztél valaha is, és én pedig buta voltam, hogy kinevettelek érte, pedig eltettem a levelet, gyönyörűt írtál, én már akkor is szavalóversenyeket nyertem, pedig a te írásod - bár nem vers volt -, sokkal őszintébb és kiválóbb volt. Aztán kerültél. Én a busz egyik végében, te a másikban, és néztük egymást furán, de csak akkor, ha a másik nem figyelt. Nem beszéltünk azóta két szónál többet, pedig szomszédok maradtunk, folyton kerülsz, én azóta is folyton várok, hátha egyszer még leszünk annyira jóban, mint régen, és ücsörgünk a hintán a kertünkben, játszunk a cicáiddal, miközben te meg sem szólalsz, mert ilyen vagy, hallgatsz engem. Mintha te nem nem lennél százszor is érdekesebb nálam. Mintha azóta nem egy iskolába járnánk. Mintha azóta nem zúgtam volna beléd. Pedig ma is írtam neked egy verset a 15. születésnapodra.
A telefonom töretlenül rezeg, újabb és újabb üzenet vár arra, hogy elolvassam, én mégsem teszek semmit, azon túl, hogy lenémítom, majd jeges tekintetem az előttem ülőre szegezem. - Mégis mi a franc ütött beléd? Értem én, hogy kamaszkor, meg lázadás, de ez… Lola – rázom meg a fejem idegesen, de mentségemre legyen mondva, senki nem lenne boldog, ha hajnalok hajnalán, szirénák hangjára ébredne, aztán mikor kimegy, hogy szembesüljön azzal, mi a fene történik, a tulajdon húgát látja kiszállni a rendőr kocsiból. - Az a pasi egy segg, az anyánknak meg elment az esze, mikor átengedte őt a küszöbön – horkant fel, a megbánás látszata nélkül, mire mélyet sóhajtok, és megvakarom a tarkóm. - Értem. Felfogtam, és hidd el, okkal nem megyek haza, de Lola… megszökni? Most nézd meg, anyu betegre aggódja magát, és.. – megrázom a fejem, majd a konyhába megyek, hogy kávét csináljak magunknak. Nem tudok rá haragudni, sose tudtam, de muszáj éreznie, hogy ezzel most átlépett egy határt. És ó te jó ég, még mennyit fog. Lolával egyetlen gond van, túlságosan hasonlít rám, és szerintem anyánk ezt látja is rajta, de ő már egy másik nemzedék, engem kordában tudott tartani, mikor kellett, vele viszont nehezebb dolga lesz. – Kirúghatsz, de akkor sem megyek haza. Ide is eljutottam, máshová is elfogok – vigyorogva dől mellém a konyhapultra, mire nemes egyszerűséggel tarkón legyintem. Nem lennék képes arra, hogy elküldjem innen. Akkor leszerepelnék, mint tesó, meg amúgy is… elfér. - Két feltétel – szólalok meg némán töltött percek után, hisz kell idő, ilyen égtelen korán nem is kevés, míg átgondolom a dolgokat. Szemeim a panda húgomra függesztem, és teljes komolysággal ejtem ki a szavakat a szánom. - Ezt elintézem anyuval. Itt maradhatsz, félévtől pedig befejezed az iskolát a Szent Johannában… ha nem tetszik, most kocsiba pakollak és viszlek Egerbe – reagálom le a grimaszt, meg a szemforgatást, mert könyörgöm, még csak tizenhét, neki az a dolga, hogy iskolába járjon, és le tegyen arról, hogy fiatalbűnözővé avanzsáljon. - Iskola mellett pedig a barátnőmnek segítesz a virágboltban, ne hidd, hogy én foglak eltartani. Nagylányt akartál játszani? Hát tessék – kortyolok az éltető nedűből, miután kitöltöttem magunknak, még csak bele se gondolok abba, hogy mit aggatok ezzel a nyakamba, de könyörgöm, mégis csak a húgomról van szó.
Szóval igen, nálam dekkolsz, mert eszed ágában sincs hazamenni, én meg valami elfuserált módon örülök is ennek. A kezdeti sokk elmúlt, most már tényleg jól érezzük magunkat, hisz már évek óta nem voltál velem többet a szüneteknél meg a hétvégéknél, mikor fel tudtál jönni. De egyébként az ügyeletes vagány csaj vagy az iskolában, az, aki Máday előtt kifogástalanul jelenik meg, és első útja a mosdóba vezet, hogy "embert" varázsoljon magából. Nem hiába becézlek pandának, nem ártana pár mélyreható sminklecke húgi, de imádlak, és már alig várom, hogy egy kiadós buli után az őrsre mehessek érted. *-* Vicc volt, nehogy megpróbáld, mert felnyalatom veled a házat...
Tipikusan az a férfi vagy akinek érkeztének hírére a féltő anyukák elzárják lányaikat és bereteszelik az ajtót. De bezzeg az én naiv anyám boldogan lökött karjaid közé.
Óriási öröm volt apám számára amikor megtudta, hogy legjobb barátjának (akivel nem mellesleg együtt volt katona a koreai seregben anno) fia Magyarországra fog költözni annak érdekében, hogy itt végezze el az egyetemet ezért iparkodott is mindenben a segítségetekre lenni.
A titokzatos jövevényről azaz rólad kezdetekben nem sok információt kaptam. Annyival be kellett érnem, hogy Franciaországból jössz és megmondták a korod, nemed, és azt a nem elhanyagolandó tényt, hogy kis ideig velünk fogsz lakni.
Viszont arra senki nem készített fel, hogy egy ilyen arrogáns, szociopata fog belépni az életembe. Mindenki el volt szállva tőled és a kifinomult modorodtól, hogy milyen jól nevelt fiatal vagy. Cöh! A fogad fehérjét eddig csak nekem mutattad ki akárhányszor rá vagyok kényszerítve arra, hogy veled tanuljak kész kínszenvedés az egész. Velem már nem vagy olyan úriember. Gyakran beszólogatsz, piszkálsz minden egyes megmozdulásomkor és az okoskodásoddal ki tudnál kergetni a világból. Ó, ha tudnád hányszor gyilkoltalak meg már fejben!
Valamilyen csoda folytán a fejedbe vetted azt az őrült gondolatot, hogy tetszel nekem és ebből az okból kifolyólag ha úgy tartja kedved flörtölgetsz velem. Ez nagyon nagy ostobaság volt a részedről. Talán ha nem lennél ekkora tapló, de csak TALÁN akkor látnék némi esélyt arra, hogy a külsőddel szimpatizáljak. De egyenlőre ahányszor meglátlak legszívesebben megütnélek.
Amit én azonban nem tudok az az, hogy te sem jó kedvedből vagy itt az országban. Menekültél egy fájdalmas és nem éppen szép szakítás elől. A te szívedet is össze lehet törni csúnyán.
// Kedves jövőbeli megalkotó! Ha bármi kérésed, kérdésed lenne a karakterrel kapcsolatban nyugodtan zaklass üzenetekkel ^^
A playby-t illetően nagyon rugalmas vagyok de kérlek vedd figyelembe, hogy a karakter félig vagy teljesen ázsiai származású.
A nővérem, 6 évvel vagy idősebb nálam. Te vagy szüleink első gyümölcse, de nem is a legutolsó. Megrögzötten olvasol és olvasol, bújod a könyvek sorait. Már 12 évesen Harry Pottert, Sekszpirt (ahogy én írom) és más ilyesfajta könyveket olvastál. Utálod a sárgaszínt, a Harry Potter miatt, mivel az ott a Hugrabug színe. Szerinted oda a gyávák, a bátortalanok mennek. Ezért sose hozod szóba ezt a színt, még az iskolába is a npot lilára színezted. Ez azért fontos megemlítenem, mivel te a gyávaságnak pontosan a 180° fokos ellentéte vagy. Bátor, szókimondó vagy, és egy mintanővér. Te is a Szent Johannába jártál, és ezután a helyi újsághoz mentél dolgozni. Sikeresen felvettek, és most dicsért cikkíró vagy. Nagyon büszke vagyok rád, remélem te is az leszel rám.
// PB ügyileg bármire nyitott vagyok, egy PM a lány ára //
Tárgy: Re: Karakterbörze Szomb. Márc. 26, 2016 12:29 am
wanted
Juhász Dalma
KOR
21-25
CSOPORT
(Kis)Tanár
PLAY BY
Kacey Rohl
Mit kell tudni róla?
Ismeretséged a Gaál családdal pontosan öt évvel ezelőtt kezdődött, mikor a mellettetek lévő lakásba költöztek. Te akkor még Szent Johannás diák voltál, nem is sejtetted, hogy az új biológia és kémia szakos tanárt tisztelheted az elég marcona küllemű férfiben. Valljuk be, eleinte nem kedvelted. Úgy gondoltad, hogy túl nagyok az elvárásai és csak a saját tantárgyait tartja fontosnak, miközben neked annyi de annyi minden másra is kell készülnöd! Persze az osztályod mindig megkapta tőle, hogy ez még csak az előkészítés, ha elmentek főiskolára vagy egyetemre, akkor ott nehezebb dolgotok lesz. Naná, hogy nem hittetek neki. De aztán a dolgok fokozatosan megváltoztak – nem egyszer láttad, ahogy a lányát hurcolja ide-oda, vagy azt, hogy alkalmanként iskola után ott marad egy-egy diákkal a könyvtárban, hogy segítsen nekik felkészülni egy témazáróra. Végül leesett, hogy igazából nem feltétlen az a célja, hogy kicsináljon titeket, hanem tényleg minőségi oktatást akar véghez vinni és valami módon arra buzdítani a diákokat, hogy tanuljanak… bár tény, a módszerei nem mindig a leghumánusabbak. Barátivá igazándiból akkor vált a kapcsolatotok, miután elballagtál az iskolából és bejelentetted neki, hogy te is tanár leszel. Azt persze nem vallottad volna be neki, hogy ő nagy hatással volt erre a döntésedre – de szívesen vetted, mikor felajánlotta, hogyha bármiben segítség kell, akkor szólj. Végül is, így lett: ha valahol megakadtál, akkor egyre nyugodtabban kerested fel egy-egy témában, ő pedig végül annyira megbízott már benned, hogyha valami halaszthatatlan dolga volt, akkor rád merte bízni a lányát, Annát – ami nagyon nagy szó. Mikor szakmai gyakorlat helyszínt kellett találnod, akkor rögtön a Szent Johanna jutott eszedbe, elvégre ismered a helyet és a tanárok nagy részét, így mondhatni hazai terepen vagy.
Technikai infók: Nem, nem feltétlen szerelmi szál alakulna a dologból, ezt inkább a játékok alakulására bíznám, én bőven boldog leszek egy mentor-diák kapcsolattal is. A karakterkép változtatható, bár örülnék neki, ha maradna. Én egy kicsit visszafogottabb jellemnek írnám le Dalmát, de amúgy a megalkotóra bízom a családi hátterét és a teljes jellem megalkotását. Meg lehet győzni bármi kapcsán, csak jó legyen az indoklás. Mindenesetre, nagyon-nagyon várom!
Drága Anya! Hihetetlen, hogy téged mindig a saját önző szándékaid vezérelnek és ezáltal elvakultan irányítod az embert. Olyan szinten a földbe tiportad a kettőnk kapcsolatát, hogy az valami hihetetlen. Sőt egyáltalán milyen kapcsolatról is beszélek? Kiskoromban még élveztem is, hogy balettozhatok és emiatt olyan büszke voltál rám! Mindig csillogó szemekkel néztél rám, mert azt csináltam, amit te mindig is csinálni szerettél volna, ám egy jó pár évvel ezelőtti baleset megakadályozott téged a folytatásban. 8 éves koromban megengedted, hogy elkezdjek modern táncolni is a balett mellett, ámbár már annak sem örültél. Minél több díjat nyerek mindig azt mondod, hogy annyival jobban szeretsz. Felmerül bennem ilyenkor egy röpke kérdés. Most te engem szeretsz vagy a díjaim, amikkel úgy bánsz, mintha a sajátod lenne? Egy mániákus nő vagy, akit mindenki el fog hagyni, egy utálatos szipirtyó.
// A play by szabadon választható. Azt szeretném, ha a későbbiekben javulna a karakter kapcsolata a lányaival és sikerülne megbeszélni a nézeteltéréseket. Semmi mást nem szabok meg a fentebb említettek mellett.
Elmondhatom, hogy az iskolai tanárok közül Ön az, akit tisztelek is. Elég keménykezű, ha osztályozásról van szó, de mégis jó humorú, és az iskolán kívül teljesen laza ember. Nem tudom, mi az oka annak, hogy Noellel és velem jól kijön, de emiatt a tanárok elég rossz szemmel néznek Önre. Látszólag Magát ez nem nagyon hatja meg. Talán azért lehet, hogy ilyen jól kijön kettőnkkel, mert Ön is ilyen volt tinédzser korában? Minden esetre Ön kiváló testnevelés tanár, és mindig jó jegyeket ad, pedig legtöbbször nem járunk be az óráira, csak ha osztályozás van. A jellem a megalkotóra bízva.
Az exem vagy. Nem mondhatom azt, hogy nagyon szerelmes voltam beléd, de mégis együtt voltunk egészen addig, míg meg nem ismertem a húgom barátnőjét, Vikit. Igen, akkor elváltak az útjaink, te azonban még azóta is abban reménykedsz, hogy egyszer „észhez térek”, és visszakönyörgöm magam, te pedig kegyesen megbocsáthatsz. Te még mindig szeretsz. Kihívó ruhákba jössz iskolába, hátha ismét felkelted az érdeklődésem. Flörtölgetni akarsz velem Viki előtt, hogy ezzel keresztbe tegyél nekem, és soha ne jöjjek össze a lánnyal. Ráadásul nehéz dolgom van, mert a húgommal és Vikivel is jóban vagy. De ha azt hiszed, hogy visszakönyörgöm magam, egyáltalán nem ismersz, mert a könyörgés sosem volt az erősségem. De mi lesz a következő lépésed?
A többi dolgot a megalkotóra bízom (pl. személyiség, újabb szerelem kijátszása, előtörténet).
Oké, valljuk be, hogy nyílt titok, Magyarországon rosszul keresnek a diákok. És márpedig minden diáknak szüksége van némi zsebpénzre. Nem mintha a szüleim nem tudnának pénzelni, de makacsságom akadályoz abban, hogy kérjek tőlük, akárhányszor szorult helyzetbe kerülök. Így történt az, hogy munkát vállaltam, mégpedig nálad. Őszintén? Az ezerkétszáz forintos munkabér nem rossz, cseppet sem, főleg ha egyszerűen imádnivaló a munkám. Nem azért, de igen is mázlistának érzem magam, hogy a kislányoddal kell foglalkoznom. Ha Szonja nem lenne jó barátnőm, és a mamája nem szeretne, illetve Szonja nem irtózna a gyerekektől, akkor valószínűleg soha nem ismertelek volna meg. Sem téged, sem pedig a kislányodat. Beszerzőként dolgozol, azt hiszem, de ha tévedek, sajnálom, ha félreértettelek. A munkád sokszor eléggé lefoglal, így kell egy kis segítség a picivel. Ó, és hogy hol az édesanyja? Nos, a ti történetek igencsak bonyolult, és mire Szonja édesanyja elmesélte, úgy éreztem, sajogni kezd a fejem. Tini szerelem, elhamarkodott házasság, aztán jött a baba, de a feleséged rájött, hogy túl fiatal, hogy az anyák életét élje, és egy hajszálon múlt, hogy műtőasztalra feküdjön. Amint megszületett a baba azonban mégis meggondolta magát, és úgy döntött, melletted marad, aminek te igencsak örültél. Hisz ami a személyiségedet illeti egy komoly, talpraesett, kitartó férfi vagy, aki már egészen fiatal korára nagy sikereket ért el, így korán megfordult a fejében a családalapítás. Boldogan éltetek egészen addig, míg rajta nem kaptad a feleséged a saját ágyatokban az egyik munkatársával. Ekkor a kislányod négy éves volt, így érthető, hogy sokáig tétováztál, mitévő legyél. Végül viszont arra a döntésre jutottál, hogy ebből nem kérsz többet. A válás mellett döntöttél, és bár az akkori feleséged könnyen belement, abban annyira nem, hogy nálad maradjon a kislány. Így az utóbbi pár évben az életed eléggé zűrzavaros, hisz mindig számolnod kell azzal, ha a kislány anyja hirtelenül megjelenik a házatokban, vagy a kicsi óvodájában, és mindent megtesz azért, hogy megutaltassa veled, ellened irányítsa. Annyira, de annyira kaotikus jelenleg körülötted minden, és mégis iszonyat kellemes érzés a társaságodban lenni, csevegni veled, vagy akár csak az íriszeid kékjében gyönyörködni. Mintha megszűnne akkor körülöttünk a világ és kámforrá válnának a gondok. Érett, intelligens és vidám ember van, annak ellenére, hogy elég sok problémával kell nap, mint nap megbirkóznod. A pozitivitásod pedig remekül segít abban, hogy eltakard gondterheltséged.
Nagyon várom az urat, a pb-hez ragaszkodnék, de ha megakadályozó tényező, tárgyalhatunk. Gyere és ordíts, ha itt vagy*-*
Vagány srác vagy, minden megvan benned amit csak egy csaj akar, kidolgozott test, jó humor, remek stílus, népszerűség. Először akkor találkoztunk, amikor egyik délután a torna teremben a két végzős osztály gyakorolt a táncra. Egyből megvolt köztünk a közös hang, sőt, még annál is több. Immáron 2 hónapja vagyunk együtt, nem nagyon vannak vitáink csak kisebb nézet eltéréseink.
//minden mást a megalkotóra bízok, csak annyit kérek, hogy dobj meg egy PM-el, ha itt vagy :3
Kim Myungsoo - vagy Lee Ho Won, de ebből a kettőből nem szeretnék engedni.<3 -
Mit kell tudni róla?
Nos, hát te az én drága ikeröcsém vagy, akit amúgy nagyon szeretek annak ellenére, hogy egyáltalán semmi közös nincsen bennünk, sőt még annyira sem hasonlítunk amennyire illene, olyanok vagyunk, mintha nem is lennénk egy családból valóak. Igazából olyanok vagyunk, mint a tűz és víz, talán egyetlen dolog van bennünk, az pedig a zene iránti szeretetünk. Igazából teljesen máshogy szemléljük a világot, ezt az is mutatja, hogy míg te úgy döntöttél, hogy nem akarsz ügynökséghez fordulni, addig belőlem befutott énekes lett. Ezt szerintem egyáltalán nem sínylette meg a kapcsolatunk, te nem voltál rám mérges, legalábbis nem mutattad ki. Nem igazán akarom megszabni, hogy miben vagy annyira más, mint én, ezt szeretném rád és a fantáziádra bízni, mert akkor úgy szebb szálakat tudunk kialakítani, nekem is meglepetés leszel, és te is úgy formálhatod a drága öcsémet, ahogy csak neked tetszik. <3 persze a kapcsolatunk koránt sem konfliktusmentes, de mégis melyik testvérpáré az?
Tanár-diák kapcsolat. Pont a legrosszabb, amivel te mehetsz a sittre, én meg a gyogyósok közé. De mi kitartunk egymást mellett. Hogy, hogyan ismertük meg egymást? A sors hozott össze minket. Vagyis jobban mondva én, én hazudtam a koromról, de ez mellékes. Az egyik étteremben találkoztunk, én szerencsétlen elestem, te meg mint valami hős, megfogtál. Ezután beszélgetés és kapcsolattartás, aztán meg már első csók stb. Senki se tud a kapcsolatunkról, de egyszer a bátyám majdnem megtudta, szóval jobb ha vigyázunk... minden mást a megalkotóra bízok, csak annyit kérek, hogy dobj meg egy PM-el, ha itt vagy :3
Levente, becenevén Levi vagy épp Kele az én nagy erős, de nem túl okos bátyám. Tanulásban mindig én voltam az első, míg minden másban ő. Jóképű, kocka hasú, mindenki szerint imádni való figura. A csajozás a kisujjában van, reggeltől estig úgy pörög, mintha duracellel pakolták volna tele. A sport a mindene, ezt bizonyítja, hogy az egyetemre is ilyen irányba ment. Jelenleg albérletben lakik a legjobb barátjával, de minden hétvégén haza jön kipakolni a hűtőt, kimosatni a ruháit és engem idegesíteni. Kedvenc elfoglaltsága az edzéseken túl a félmeztelenül lófrálás és persze a bulik minden mennyiségben. A kapcsolatunk kiváló, bár telis tele van civakodással. Jó testvérekhez híven piszkáljuk egymást, de ott vagyunk a másiknak, ha kell. Te nem tudod, de én iszonyúan irigy vagyok azért, mert kettőnk közül én vagyok a szürke, te pedig a vibráló személyiség. Az sem tetszik különösebben, hogy a fiú haverjaid előtt mindig jelzed valahogy, hogy én a KICSI húgod vagyok. Tesó, már rég nem vagyok olyan kicsi! Ugye kihúzol majd a csávából, ha kitör belőlem a bad girl? Megtanulod, hogy mire való a póló és hogy egy igazi kapcsolat jobb, mint 100 hamis?
Várom nagyon Levit, egy életre hálás leszek, ha megalkotod! A pb cserélhető!
(Szeretném, ha a fiú lassan rájönne, hogy a húga már nem olyan kicsi és rég kinőtt a babás korszakából. Elmennének néha együtt is valahová, szóval jobban összecsiszolódnának a testvérek, mint valaha. Természetesen mindezt barátok gyűrűjében vitákkal, békülésekkel, heccelésekkel tarkítva. Előtörténetem átolvasása ajánlott!Ha megérkeztél, kérlek dobj meg egy pm-el! )
Te vagy az a srác, akinek fogalma sem volt, hogy ki vagyok, de még csak azt sem tudta, hogy iskolatársak vagyunk. A belvárosban laksz, és ne haragudj, de nem vesztegetném az időmet azzal, hogy barokk körmondatokban körbeírjalak, hisz mégis csak egy „pesti bunkó” vagy. Épp a Deák tér füves részének egy helyét foglaltam, míg a társaságomra vártam, amikor te és a vadbarom barátaid elkezdtetek csipkelődni velem. Akkor próbáltam nem figyelni rátok, de az este végén annyira elegem lett a további közönséges beszólásoktól meg attól, hogy egyszer fenéken pacsizott valaki közületek, hogy felpattantam a bicajodra, amint egy kicsit is szem előtt vesztetted, és hazatekertem. Azóta is nálam van a kerékpárod, te pedig továbbra sem vagy tisztában azzal, hogy a bicikli tolvaj minden nap legalább egyszer elhalad melletted. Meg is érdemled, hogy bringa nélkül maradtál, és őszintén szólva eszembe sem volt visszaadni neked, míg – hozzám hasonlóan – cserediákot nem fogadtál, akinek a barátnője pedig történetesen az enyém. Így történt, hogy úgy kellett tennem, mintha kedvelnélek, és több időt kellett veled töltenem, mint önszántámból rád szánnék. A másik baj pedig az, hogy úgy látszik, tudsz normális ember módjára is viselkedni, amivel pedig bosszantó módon belopod magad a szívembe.
Bármi kérdésed van, írj nyugodtan *-* Gyere, mert nagyonnagyon várlak *.*
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Karakterbörze 
Az előtörténetemben még találsz róla egy rövidke részt --> 
A PB csak irányadó, módosításban persze benne vagyok.
jellemre nem egy depressziós lánykát képzeltem el, persze lehetnek gondjai, hogyha én még nem tudok róla. Pb-t nem adtam meg, szeretném, ha együtt találnánk valakit a megalkotóval, így csak egy kérésem van, dobj meg egy pm-el ha itt vagy *-*
//
