Mindenki azt hiszi, hogy a tinik élete rémesen egyszerű, hiszen ott van anyuci és apuci, aki a fenekük alá csúsztat mindent, szóval ne legyen még csak egyetlen egy rossz szavad se, legyél rendes gyerek, ne pofázz vissza, és ne legyen önálló véleményed.
Nem tudom, hogy más családoknál hogy van ez, de az enyémben kifejezetten alulértékelik a saját gondolatokat, s mélyen elutasítják. Mióta az eszemet tudom, abba az iskolába kellett járnom, ahová mondták, azokat a fakultációkat kellett választanom, s azon nyelveket kellett tanulnom, amik a szüleim szerint hasznosak. Pontosabban apám szerint.
Balásy Árpád, tősgyökeres magyar révén, a borászathoz fűződő családi örökségünkkel kívánt foglalkozni, s nagyapám nyomdokaiba lépve tovább fejlesztette a piacot, melynek köszönhetően mára már méltán elhíresült a Balásy Kékfrankos, Hat puttonyos, és még sorolhatnám. S tekintve, hogy neki mindene az üzlet és a borászat, nemes egyszerűséggel úgy döntött, nekem is ezt a pályát szánja, legalábbis valami hasonlót. Közgazdaságot, vagy vállalkozásokkal foglalkozó tudományt. Ebből adódóan sosem cáfolhattam szavait, s noha van érzékem az üzlethez, nem feltétlen ezen pálya érdekel. Az egyetlen választás, melyet szabad akaratomból hoztam meg, s nem voltam hajlandó abból engedni, a sport. Méghozzá a vízilabda, ahol jelenleg átlövő posztot töltök be, 23-as számmal.
Szóval igen, mondhatjátok azt, hogy „na, ennek nincs véleménye, sem önálló akarata”.. , tévedtek. Sok mindent szeretnék, vannak saját álmaim, céljaim, ezekért azonban harcolnom kell, s egyelőre még nem állok a saját lábamon ahhoz, hogy apám arcába vághassam az igazat.
Édesanyám, francia származású színésznő, Élise Balásy, aki viszonylag fiatalon ment hozzá apámhoz, majd adott életet Zalánnak, s Nekem. Ő nem korlátoz úgy, mint az apám, s tulajdonképp nagyon is szeretem. Azt hiszem, neki köszönhetem a művészetek iránti szeretetem, miatta szerettem meg a színházat, a komolyzenét, s miatta kezdtem el zongorán játszani. Persze, időközben abba hagytam, s nem is vagyok benne kimagasló tehetség.
Segítőkészségemet, megjelenésemet és könnyed beszédkészségemet egész biztosan neki köszönhetem, mindezekben rá hasonlítok. A sok pozitív tulajdonság mellett azonban akadnak negatívumok is, mint mindenki másnál. Apámra ütöttem a forrófejűség tekintetében, s olykor hirtelen haragomat nehezen kezelem. Ezen tulajdonságomtól szívesen megválnék, egy napon talán majd sikerül.
S hogyan is jellemezném magam röviden? Alapvetően normális, egészséges, átlagos srác vagyok, akinek vannak céljai, s azokért tesz is. Magabiztos vagyok, minden nap teszek valamit a céljaimért. Sokat sportolok, ennek köszönhetően odafigyelek az étkezési szokásaimra is. Nem dohányzom, alkoholt sem sűrűn fogyasztok.
Pozitív tulajdonságok:
# sokat nevetek # bármiről el lehet velem dumálni # megbízható vagyok # ha lehet, elkerülöm a konfliktusokat # vizilabdában jó vagyok # szeretem az állatokat # tudok palacsintát sütni # remek hallgatótárs lehetek # mindig jó az illatom # hűséges típus vagyok
Negatív tulajdonságok:
# forrófejű vagyok # és makacs # néha nehezen koncentrálok # a lelki problémáimmal nehezen küzdök meg # depressziósan szörnyű vagyok # egy sima megfázástól is halálosan szenvedek # nehéz megbékíteni # star wars fan vagyok
ÉLETEM TÖRTÉNETE
- Mi van Máté? Olyan harmatgyenge a karod, hogy el sem találsz a kapunkig…- Nevetve horkantott fel mellettem Kováts, ahogy közelebb lépdelt az öltözőben, s ujjaival vizet fröcskölt az arcomba. Csak hogy bosszantson, s elvonja a koncentrációmat a meccsről, ami alig öt perc múlva kezdődött, s ami elég fontos mérkőzésnek számított, tekintettel a jövőmre, s a sportkarrieremre.
Mindig is vágytam arra, hogy bekerüljek a felnőtt vízilabda válogatottba, s tudtam azt, hogy ezt a meccset ma többen is látni fogják. Hozzáértő szakemberek, klubok tagjai, akik felkarolhatnak egy-egy tehetséget. Ezen a napon én akartam lenni az egyik legjobb átlövő, meg akartam mutatni azt, hogy mire vagyok képes, így a mérkőzés előtt szokásomhoz híven, ücsörögtem a padon, s koncentráltam. Legalábbis csak próbálkoztam, amíg meg nem zavart az a seggfej Kováts Áron, aki mindig nagy mellénnyel járkált , és gyűlölte, hogy az ellenfél csapatából emberére lelt bennem. S mivel a vízben sosem tudta keresztbe húzni a számításaimat, általában azzal próbálkozott, hogy inzultáljon, amikor csak teheti. Szánt szándékkal tette minden egyes alkalommal, várva a pillanatot, hogy mikor robbanok fel, s mikor nem leszek képes majd parancsolni az indulataimnak.
- Mi van Áron, ma is csak az arcodat hoztad be az ajtón? A vízben mutasd meg, hogy mit tudsz, ott szállj velem szembe, ne ilyen gyenge dumával próbálkozz. – Negédesen mosolyogtam arcába, bármennyire is frusztrált már a személyisége, akármennyire is bennem égett a vágy, hogy egyszer képen töröljem úgy igazán, nem tehettem meg. Ezt az alkalmat nem cseszhettem el, higgadtnak kellett maradnom.
Éppen ezért, felállva a padról, a szekrények felé fordultam, hogy kivegyek magamnak egy száraz törölközőt, Áron azonban ismét felhorkantott. - Mi a helyzet a barátnőcskéddel, Lujzikával? Vagy megmondjam inkább én? Úgy nyüszített alattam tegnap, mint egy szuka..igazi kis ribanc. – Röhögve ejtette ki a száján minden egyes, undorítóan kreált szavát, de sajnos telibe talált. Ludovika a legjobb barátom volt, és soha senkinek nem hagytam volna, hogy ilyen aljas módon beszéljen arról a lányról, aki még csak a közelébe sem ért azon könnyűvérű lányoknak, akikhez hasonlítani próbálta Áron. - Fogd be a szád te rohadék! – Dühösen estem neki, alkaromat a torkának szorítva löktem a szemközti szekrényhez, mire hirtelen a csapattársaim odaléptek, s karomba kapaszkodva rántottak le a képembe vigyorgó Áronról.
- Nocsak…betaláltam, mi? Szóval Lujzikácska a gyengepontod…ami azt illeti, még nem volt meg. De most már csak azért is azon leszek, hogy befűzzem magamnak. És ez ellen semmit sem fogsz tudni tenni…Sok sikert a meccshez…- Undorító vigyorával tűzdelte szavait, miközben engem még mindig úgy kellett lefognia a srácoknak, hogy ne tegyek ostobaságot egy ilyen komoly mérkőzés előtt.
Rettentően felhergelt Kováts, sík ideg voltam, amiért ennyire tuskó és nem hagyott nyugodni annak a gondolata, hogy akár valami baja is eshet Ludovikának. Féltettem Őt, de le kellett higgadnom, s hallgatnom kellett a társaimra, akik józanságra buzdítottak.
- Higgadj már le Máté, ez a seggfej direkt húzott fel, hogy ne tudj a meccsen koncentrálni. Meg fogjuk nyerni haver, ne parázz. Légy laza, és ne agyalj a hülye dumáján. Réka nem hülye csaj, nem kell félteni Őt. - Oké, mindent bele. Adjunk nekik! – Együtt zúdultunk fel csatakiáltásban, majd kivonultunk a medencéhez, s néhány perccel később elkezdődött a meccs…
* * * - És már csak egyetlen perc van hátra a mérkőzésből, és egyetlen pont választja el a MAFC csapatát attól, hogy győzelmet arassanak az Angyalföldi csapat ellen. A labda Kékesi Bálintnál van, de hátulról már érkezik is Kiss Flórián…micsoda küzdelem, micsoda dulakodás. Te jó ég, és Bálintnak sikerül lepasszolnia a labdát az utolsó másodpercekben Balásy Máténak. Máténál a labda, Balásyra ketten mennek rá, ám a 23-as számú játékos lendíti a labdát…aúúúcs mekkora ütés érkezett Kováts Áron részéről, de Máté lendít ééés góóóól. Hölgyeim és Uraim, az MAFC csapata legyőzte az angyalföldieket, Balásy Máté az utolsó pillanatban vérző sérülést szerezve is képes volt átlőni a labdát a védők felett, Kováts nem tudta blokkolni a támadást. Micsoda vég, micsoda gyönyörű befejezés…
* * * A stadion ünnepelt, mindenki ujjongott, aki a csapatunknak szurkolt, egyedül csak Kováts ordibált, s emlegetett szabálytalanságot. Tekintetében dühöt láttam, próbált nekem esni a vízben, de két csapattársa visszafogta Őt. Fáradtan úsztam a medence széléhez, éreztem, hogy felrepedt a szemöldököm , s ahogy megérintettem, ujjaimhoz vér tapadt. Segítve húztak ki a vízből, s azonnal mellém lépett a csapat orvosa, hogy megnézze, mennyire komoly sérülést szereztem be.
- Ne, minden okés, felületi sérülés lesz…jól vagyok, tényleg. – - Jól van fiam, nagyszerű voltál. – Vállon veregetett az edzőm, s a többieknek is gratulált. Pillantásommal éppen csak végig futottam a közönségen, tudni akartam, hogy vajon eljött-e az apám, vagy ott volt-e valamelyik nagyobb csapat képviselője. Sajnos egyiket sem láttam, de legfőképp az dühített, hogy az apám már megint képtelen volt megnézni , hogyan játszom egy meccsen.
Váratlanul Lujzi tűnt fel mellettem, s láthatóan aggodalmasan kalimpált, mikor az öltözőhöz kanyarodtam. - Hát te mindig megnézel?- Mosolyogva fürkésztem íriszeit, tulajdonképp örültem annak, hogy eljött minden meccsemre szurkolni, jó volt látni őt ezúttal is.
- Láttam, hogy megsérültél, jól vagy? Várj..segítek. – Kedvesen velem jött, s leülve mellém, precízen igyekezett ellátni a sérülésemet, amit neki is csak azért engedtem, mert az ő részéről jól esett a gondoskodás. - Nem vészes, tényleg. Nem is fáj. Jó hogy itt vagy Lujzi..- Egy gondolattól vezérelve, magamhoz öleltem a lányt, s felnevettem, amikor megláttam, hogy az engem áztató víz az ő felsőjére is átterjedt. - Khm, fehér felső van rajtad? – Nevetve jegyeztem meg , utalva vizes pólójára, mellyel ezúttal akár egy versenyen is indulhatott volna. Persze, az iskolai sajtónak is ekkor kellett betoppannia, a következő pillanatban ugyanis kattant az a bizonyos vaku, s erőteljes fény miatt kellett hunyorognunk egy pillanatra.
- Köszönjük a lap nevében, ebből remek kis cikk lesz….- Vigyorgott ránk Fanni, s már el is sprintelt, mielőtt még bármit is reagálhattunk volna. - Hé, ne már…a fenébe. Azt hiszem, a pletykarovat címlapjára fogunk kerülni…- Húztam el a számat, majd felnevetve kezemet nyújtottam Orczy felé, hogy elhívjam a meccs után egy pizzára, és kidumáljuk az őseinket.
Először is tartozom egy bocsánatkéréssel, amiért nem vettelek észre, hogy elkészültél, másrészt meg természetesen az elfogadás jár neked, ugyanis a történetedben nem találtam kivetnivalót. Elmenne egy szerelmes tinédzserfilm forgatókönyvének is akár. Vagy könyvnek. Szóval, remek munka, megtérült a belefektetett időd. Remélem, a játéktéren is hasonló minőségben tudod majd folytatni, és örömödet leled benne!