TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Kezemmel elkezdtem kotorászni a padlón, hogy megkeresgessem a sok földön heverő papírlapközül a könyvjelzőmet. Már fél testemmel lelógtam a szóban forgó ülőalkalmatosságról amikor is kezembe akadt végre-valahára a kemény papírlapból készült jelző. A könyvbe helyeztem majd becsuktam és az asztalra raktam. Egy nagy sóhaj kíséretében normális ülőpozícióba helyeztem magamat majd körbejárattam a szememet a nappalin.

Összegyűrt papírlapok hevertek körülöttem szanaszét, mintha valami furcsa madárfészket alkotnának. Némelyikre volt egy-egy értelmes gondolat feljegyezve de a legtöbben csak firkálmányok voltak. Így jár az aki az iskolai feladatát az utolsó pillanatra hagyja. Az etika tanár megkért, hogy tartsak előadást arról, hogy milyen vegyes kultúrában felnőni. Ha már úgy is ez az előre megszabott téma a következő tanórára úgy vélte sokkal érdekesebb lenne az egész osztály számára ha én beszélnék erről. Mert én ezt a saját bőrömön tapasztalom és jobban áttudnám adni. Mintha a mai diákokat annyira nagyon érdekelné alapjáraton ez a téma nem, hogy az én életem és személyes tapasztalataim. De nem mondhattam nemet.

Viszont tudtam, hogy tovább nem halogathatom mert így is sok idő elment azzal, hogy nekiálltam olvasgatni. Kikerestem a sok fecni közül azt amire felvázoltam bizonyos pontokat amiről beszélnem kellene majd hátradőltem a kanapén és agyalni kezdtem a felsoroltakat elemezgetve.

„Családi háttér” Ez volt az első gondolat ami a gyűrött lapon szerepelt. Na majd szépen levezetem amit amúgy már szerintem mindenki tud az osztályban. Anyám magyar, apám pedig koreai származású. Nyolc éves koromig éltem kint Koreában majd költöztünk Magyarországra. Ez pipa.

„Kultúr shock” Nem nagyon tapasztaltam mivel fiatalon kerültem új környezetbe ezért hamar asszimilálódtam a környezetemmel. Ez is pipa.

„Rasszizmus kérdése” Főként általános iskolában tapasztaltam. Erről nem szívesen beszélek részletekbe menőleg de majd elválik, hogy milyen kedvemben leszek és megakarom-e említeni.

„Nyelvek” Elsőnek koreaiul tanultam meg majd magyarul. Mind a két nyelvet folyékonyan beszélem akcentus nélkül.

Egy pillanatra megálltam és behunytam a szememet. Nem igazán volt humorom kiállni és ezekről beszélni. Eleve utáltam előadásokat tartani mert nagyon rászoktam parázni és ez a téma is rátett az idegességemre egy lapáttal. Hiszen nem igazán tudtam, hogy hogyan is közelítsem meg a témát. Egy nagyot sóhajtottam majd újból felültem és nekiálltam gőzerővel az eddigi ötleteim kibővítésének.



Bal kezemet a szám elé emeltem és ásítottam egy jóízűt majd jobb kezemmel félkómásan nekiálltam a tolltartómban matatni. Ez a mai nap nem éppen az én szerencsenapom. Alig aludtam az éjjel négy órát ami az én esetemben rettentően kevésnek számít. Egy szó mint száz nekem a minimum alvásszükségletem nyolc óra. Ennek az egész alváshiánynak nem más az okozója mint a saját hülyeségem. Tudtam, hogy mit vállalok, azzal ha hajnalba nyúlóan folytatom a Daredevil nézését azok után, hogy összeállítottam az előadásomat de egyszerűen nem tudtam magamnak megálljt parancsolni.

Az osztályterem ablaka felé vettem egy kósza pillantást és elégedetlenül konstatáltam, hogy az időjárás ugyan olyan pocsék, mint a hangulatom.
Már csak negyedórát kell valahogy végigszenvednem ezen a „szuper érdekfeszítő” tanórán. Maradjunk annyiban, hogy a fizika nem tartozott a legkedveltebb óráim közé. De nem tudok mit tenni, ellógni meg természetesen nincsen szívem mivel ahhoz meg túlságosan eminens tanuló, jó kislány vagyok.
Könnyed sóhaj közepette fejemet az asztal lapjára hajtottam és imádkoztam a felső hatalomhoz, hogy minél hamarabb jussak kávéhoz. Ma nem ittam kellőképpen eleget ahhoz, hogy túléljem ezt a napot.


Az igazat megvallva homályosak az emlékeim azt illetően, hogy hogyan jutottam el a büféig de most már újult erővel és fülig érő mosollyal tartottam a  műanyag poharat. Most, hogy újabb adag gőzölgő, barna nedűvel tankoltam fel szervezetemet biztos voltam abban, hogy a mai nap folyamán már nem gyilkolom meg az összes embert aki furcsán néz rám.

Újdonsült jobb kedvemmel karöltve indultam el a következő órámnak helyszínéül szolgáló tanterem felé és egy közeli szemetesbe hajítottam az időközben megürült kávés poharat.