Csak két szó: merész amazon. Így szeretem magam hívni, mert így lehet a legjobban, leghitelesebben és legrövidebben leírni. Márpedig elég elhivatott vagyok, hogy ennél a három dolognál maradjunk. A legtöbb embernek, akik odafigyelnek rám, nyitott könyv vagyok, mert nem rejtem véka alá érzelmeimet, ahogy a számat is mindig kinyitom, ha kiakarom fejezni magamat. Elég könnyen felidegesítek másokat a nagy számmal, de sosem tudok és nem is fogok tudni lakatot tenni rá. Ha pedig valakinek nem tetszene, nos a reklamációt pénztártól való távozás után, sajnos nem fogadok el. Nagyon nehéz rábírni olyan dolgokra, amik nem esnek közel az érdekeltségemben, pedig elég nyitott vagyok mindenfelé. Egyszerűen csak nem szeretem, ha megmondják, hogy mit kéne, vagy nem kéne tennem. Szabad szelleműségem sok mindenre rányomja még személyiségemben a bélyeget, mint például a hirtelen jött, spontán ötleteim, ami nem számít, hogy miről szólnak (legyen az egy új táska megvétele, vagy elszökni otthonról) én akkor is mindig megteszem őket. Vicces, gunyoros beszólásaim néha túl mennek a célon, de tudni kell rólam, hogy ami kijön a számon, annak csak a felét kell elhinni. Mondhatni a nagyzolás nagymestere vagyok. Elsőre talán nem tűnök barátságosnak, mert a szám legtöbbször egy gunyoros mosolyba húzódik, de tényleg nem vagyok olyan rossz, mint aminek tűnök. Igazán hűséges tudok lenni, ha van kivel és igazából az elkötelezettségeimmel sincs baj, csupán nálam az elsőbbséget nem mindig az élvezi, ami a legtöbb embernek. Számomra a boldogság és a szabadság az első, nem pedig a tanulás és a munka, amiért meg is szoktam kapni a magamét.
Külsőre egészen átlagos vagyok, talán a szemöldökömet lehetne a legjobban kiemelni, ami igen erős és figyelemfelkeltő, én pedig pont ezért szeretem. Egyébként 174 centiméterrel büszkélkedem, és az alakom emiatt vékonynak mondható, ugyan nem látszik, de nagyon szeretem a "szemét kajákat". Hajam hosszú barna és enyhén hullámos, de leginkább kócos szokott lenni. Hiába fésülöm valahogy mindig sikerül összekócolódnia a nap első felében. Szemeim igen kifejezőek és zöld színben pompáznak, ami lehet haragos zöld és feszült zöld is, mikor mi.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Teátrálisan forgatom meg a szemeim, ahogy a belépő nőre pillantok, aki egyenesen az előre elkészített csokrokhoz megy, hogy felmérje őket. Haja olyan, mint a szénaboglya és a festék már kezdett kikopni a hajából, ami jól látszódott haja tövénél. Sosem értettem, hogy az idős hölgyek, miért nem hagyják, hogy hajuk természetesen őszüljön, és miért kell befesteni azt. Vagy legalább, ha befesti, akkor ne lenne ilyen feltűnő az a szín. Mályva. A kezemben lévő chipses zacskónak is természetesebb színe van, mint annak. Nagyon igyekeznem kell, hogy természetes arccal forduljak felé, és ne grimaszolva pillantsak hajára. Jesszus, lehetne valami ennél nehezebb? De megígértem, hogy rendesen fogok viselkedni, azok után, hogy kiosztottam egy férfi vendéget, mikor a legolcsóbb virággal akarta itt hagyni az üzletet, amit a barátnőjének vett. Komolyan? Ha már költeni akar a barátnőjére, akkor azt ne a legócskább virággal tegye, amit az utcáról is fel tudna szedni. Így nem lesz hosszú életű ez a kapcsolat. Sajnos azonban tanácsomat őszinte támadásnak vélte a kedves ügyfél, és azonnal a panaszkönyvet kérte, mire én jól a képébe röhögtem. Ez a XXI.-dik század, írjon egy bejegyzést a Facebook oldalunkra, ha annyira panaszkodni akar. - Ez a virág mennyire friss? - egy mély női hang szakítja félbe gondolatmenetemet, én pedig nem tudom megállni, hogy vissza ne vágjak az idióta kérdésre. Hiszen a cédulán rajta minden információ direkt azért, mert én magam annyira értek a virágokhoz, mint a biokémiához. Semennyire. - Mint a hajfestéke - arca olyan hirtelen változott át pulykavörössé, hogy azt minden festékkeverő megirigyelhetne. A gyors munka itt aztán tényleg gyors. Próbáltam a legártatlanabb tekintetemmel felé nézni egyfajta bocsánatkérés gyanánt, bár azt még ő is láthatta, hogy egyáltalán nem sajnálom a dolgokat, maik kicsúsznak a számon. A vér lassan kifutott az arcából, és a színátmenet egyre tökéletesebb lett, ahogy átvette a fehér színt a feje. Azt a! erre aztán nem számítottam. - Nem hiszem, hogy kiérdemeltem ezt a fajta hangnemet, kisasszony! - szája egy vékony vonallá préselődik, ahogy befejezi mondatát, majd kiviharzik az üzletből, háta mögött hangosan csapódik az üvegajtó. - Nem vagyok kisasszony - rázom meg a fejemet, majd két ügyes lépéssel az üvegajtóhoz táncolok, hogy megigazítsam a feliratot, ami a nagy erőkifejtés miatt eldőlt jobbra. Mikor ezzel végzetem, mint aki jól végezte dolgát álltam vissza pulthoz, hogy bedugjam a fülesemet és maximum hangerőn várjam a következő ügyfeleket. A chipses zacskó már majdnem teljesen üres. Mindenképpen újat kell vennem, hogy tovább növeljem a felesleges szénhidrátot a testemben.
Szia Karolina! Tetszett az előtörténeted. A jellem is jól bemutatja a karaktert. A karakterlapodat szépen kitöltötted és hibát nem leltem benne azon kívül amit már javítottál is Elfogadlak és mehetsz is játszani Köszöntelek köztünk!