TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

- Sajnálom Cicus, de ennek vége. Így lesz a legjobb mind a kettőnknek. - Búgja a fülembe, mint valami szakítást, és nem értem mondandóját. Értetlenül nézek rá, és ezt észre is veszi rajtam. Pedig mikor kérte a találkozást, én örömmel jöttem, hogy megint láthatom őt, hogy megint érinthetem őt. Nem gondoltam volna, hogy csak ezért hív ide. Az öröm ami eddig velem volt, most elhagy, és helyét a mélységes döbbenet veszi át, és szívemben egy hatalmas üresség jelenik meg, úgyan akkor kérdések is merülnek fel bennem.
- Mi ennek az oka? - Kérdem, a könnyeimmel küzködve, de érzem hiába mert azok már utat tőrtek maguknak. Kérdésemre, Anna lehunyja a szemét, és úgy kezd bele a mondandójába.
- Mást szeretek, nem téged. Te csak egy pótlék voltál, aki arra volt jó, hogy engem felvidítson játékával, ha nagyon magam alatt vagyok. - Szavai, döbbenetet váltanak ki bennem, hisz beszéde közben elfordul tőlem.
- Hazudsz! Elfordulsz mikor ezeket a szavakat mondod, tehát hazudsz.
- Nem, nem hazudok ez a igazság. - Fordul vissza felém, és látom szemében, hogy az igazat mondja. Ettől még a maradék reményem is el száll ami esetleg még volt bennem. Anna megindul felém, én pedig hátrálni kezdek.
- Akkor meny vissza hozzá! - Jelentem ki, undorral az arcomon, és megfordulva rohanok el szakitásunk helyszínéről, és biztosan tudom, hogy többet nem akarok itt lenni. Legalább is egy ideig biztosan nem akarok itt megfordulni. Hallom ahogyan Anna szól nekem,hogy várjak, de nem állok meg, csak megyek tovább és vissza se fordulok. Ha Anna akar is mondani valamit, az engem már nem érdekel. Ő döntött és azt a nőt választotta helyettem, és engem már nem érdekel a mondanivalója. Nem nagyon látok a könnyeimtől, de ez nagyon nem is érdekel engem, hisz a közelben lakom. Otthon a szobámban, az ágyamra fekszem és zene hallgatás közben, bealszom. Mikor felébredek azt látom, hogy az ajtóm csukva, és kintről beszélgetések zaja hallatszik. A szavakból itélve, anya beszélget valakivel, még hozzá Annával ha jól hallom. Nem tudom, hogy elmondta-e neki vagy nekik, hogy mi volt közöttünk, bár akkor anya már tombólna dühében, és már rég felkeltett volna, hogy a magyarázatomat követeljen tőlem. Nem akarok vele találkozni, és beszélni se. legaláb is egy ideig még biztosan nem. Miután úgy hallom, hogy Anna elment, csak akkor hagyom el a szobámat, és segítek anyának a vacsora elkészítésében, közben beszélgetünk. Eddig, Anna hazugsága volt az egyetlen, ami vissza tartott a tiltott versenyektől, és most már, hogy az sincs, így szabadon visszatérhetek kedvenc szórakozásomhoz, a versenyhez.
- Anya, Apa a csajokkal elmennék egy buliba, és egyre jönnék is haza. - Mondom, mire anyuék igent mondanak, csak anya kér arra, hogy vigyázzak magamra az ilyen bulikon. Bár tudja, hogy mindig vigyázok, még is elmondja, hogy megnyugodjon vagy valami hasonló. Régen is mindig ezt mondtam, mikor oda menttem valójában, és nem bulizni. Az igazság az, hogy most sem oda megyek, csak ezt nem kötöm az orrukra. Miután végzek a készülődéssel, búcsuzom arra az időre, míg megint találkozunk, és elmegyek otthonról. Mikor a mocim felé tartok, egy hang szólít meg hátulról, és mikor megfordulok, Annával találom szemben magam.
- Kitalálom, a versenyre mész. - Állapítja meg, én pedig csak állok ott és hagyom, hogy a távolság csökkenjen köztünk.
- Nem szeretsz, akkor miért kérded? - Kérdem, amint a közelembe érkezik. Közelsége, részegitően hat, úgy érzem szívesen leteperném, de félek attól, hogy ezt anya látná az ablakból. Nagy önuralom kell, hogy ne támadjam le itt az utcában, ahol anya is láthatja a jelenetett.
- Amúgy meg nem vele kéne lenned? - Kérdem, és tekintetemszúros énjét mutatom felé, de ő közelebb lép. kezei melegét érzem, mikor Anna keze az arcomhoz ér.
- Éva ne tedd, nem ér ennyit az egész. Találsz majd egy másik nőt, akit ugyan úgy szerethetsz, mint engem. - Mondatára, nem tudok mit mondani, mert ekkor ajkaink egyesülnek, és egy nagyon erős intenzív, csók csatát bonyolitunk le, azzal sem törődve, hogy anya talán látja. Nem értem az egészet, ez így nem logikus. Dél után még ő volt az aki szakított, aki dobott, most pedig megint a karjaiban találom magam. Szívem, még most is hevesen ver a közelségétől, pont mint máskor is.
- Egyébként, nemoda készülök, hanem egy buliba. - Mondom szemrebbenés nélkül, bár nem értem miért csináljuk ezt, hisz már semmi közünk egymáshoz.