Tárgy: Gaál tanár úr és Lech Hétf. Márc. 21, 2016 1:00 am
Tanár bácsi & Lechoslaw
Hajjajj
Lengyelünk nem szerette a biológiát. Soha. Pedig, mikor tanulni kezdte, akkor még egy kedves, öreg néni tartotta neki az órákat, aki játékos feladatokkal próbálta bevonni a diákokat. Így Lechet is. Természetesen teljesen sikertelenül. Most viszont már egy kemény, rendkívül szigorú tanár oktatta, akinek az óráján mindenki teljes csöndben figyelt, és jegyzetelt, hiszen senki emberfia nem szeretett volna kimenni a táblához egy jó kis felelés céljából, vagy éppen hátra kullogni, hogy megírjon egy olyan röpdolgozatot, ami máshol körülbelül egy témazárónak felel meg. Walkowicz úr persze, mint mindig, itt is kivételt képezett, mert ő egyáltalán nem titkolta, hogy mennyire unatkozik mindig, mikor Gaálhoz kerül. Ezért pedig nem egyszer kellett már négyszemközt elbeszélgetnie a biosz tanárral és Mádayval. Sajnos azonban ezek a kis csevelyek nem sokat változtattak, mivel a fiú hétről-hétre ugyanúgy viselkedett. Nem volt ez másképpen a mostani órán sem. Lech ugyanis, amint a tanár belépett, látványos unatkozásba kezdett, és abba sem hagyta addig, míg az "égből szóló" csengő meg nem szólalt. Mihelyst ez megtörtént, rögtön felpattant, hogy az elsők között távozhasson, mert semmi kedve nem volt egy újabb leszidáshoz. Éppen ezért sietősen lépdelt a padok között, és már szambázott is volna el Gaál mellett, amikor...
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Hétf. Márc. 21, 2016 3:16 pm
Ha Lechoslaw a biológiát nem szerette, akkor Gaál Andor pedig azt, ha hülyének nézik. Bár sose gondolta azt magáról, hogy birka türelme lenne – ezt jól mutatta az is, hogyha valaki a saját mértékei szerint elvetette a sulykot, akkor igen gyakran találta magát feleltetési szituációban – mégis, mikor az iskola vezetése felvezette, hogy eleinte a cserediákokat nem kellene olyan erősen fogni, mint a többieket, akkor ő belement a dologba. Hiába érezte úgy, hogy egyes diákok visszaélnek ezzel a lehetőséggel, ő mégse ment ellen az árnak, de… azért van az a pont, mikor az ember elfárad. Annyi pozitívumot azért megemlíthetett Lechoslaw kapcsán, hogy nem próbálta inzultálni a diáktársait és őket is bevonni a nagy semmittevésbe, de még így is, mikor megpróbált elbeszélgetni a fiúval, mindig pontosan tudta: nem ér vele célt. Lassan rájött, hogy hiába tart előadást Lechoslawnak az iskolai szabályzatról, és annak betartásának fontosságáról, ez bizony nem fog célhoz vezetni. Épp ezért, mikor befejezte az órát és megszólalt a csengő, mondhatni nehéz döntést hozott: bár tudta, hogy most szünete lenne és lehetősége volna végre meginnia azt a reggel óta áhított kávét, mégis lemondott erről. - Walkowicz úr - szólította meg a kifelé menekülő fiút. - Kérem, maradjon még itt egy kis időre. Beszédem van Önnel - mondja, miközben elkezdi összepakolni a tanszereket és a könyveit.
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Hétf. Márc. 21, 2016 10:12 pm
Tanár bácsi & Lechoslaw
Hajjajj
Már pont kilépett volna az ajtón, amikor Gaál megszólította, ezért morogván, arcát erőteljesen grimaszolva nem kicsit flegmán vánszorgott vissza a tanári asztalhoz. Előtte még azért vetett egy utolsó búcsúpillantást a folyosóra és az azzal járó szabadságra, de aztán visszafordult, és ezzel együtt eldőlt, hogy temetheti a szünetét, mert itt most komoly és rendkívül hosszadalmas beszélgetés vár rá. - Igen? – kérdezett vissza. Nála szó sem lehetett olyan mondatokról, mint a „mit szeretne a tanár úr?” vagy „segíthetek valamiben?” esetleg „elnézést, tudom, hogy nem viselkedtem illedelmesen, máskor majd jobban figyelek” és az ehhez hasonló reakciók, amiket egy normális diák mondana egy ilyen szituációban, ha gyorsan szabadulni akarna. Ez utóbbinak persze lengyelünk is örült volna, de ő nem akarta (vagy nem tudta) annyira megerőltetni magát, hogy rendes legyen egyszer, egy alkalommal egy tanárral. Még tovább is feszítette a húrt, mert miután piszok módon visszaszólt, felpattant az asztalra, kényelmesen elhelyezkedett, és piszkálgatni kezdte az ott lévő papírokat, dossziékat, tollakat, eszközöket. Nem igazán érdekelte, hogy ezért is kaphat valamit, mert már hozzászokott, hogy Kardos is állandóan őt ugráltatja, szóval egy kis plusz bünti már igazán nem számított neki, meg amúgy is világ életében kihúzta a gyufát a tanároknál. Tehát most miért ne tenné?
Megjegyzés: Már várom a vihart. -- Ruha -- Zene --
I am
Gaál Andor
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Kedd Márc. 22, 2016 3:03 pm
Figyelte, ahogy a fiú visszatér, közben pedig nagy eséllyel ő is búcsút mondott a kávéjának. Ahogy „visszavánszorgott” a tanári asztalhoz, már az elvette a kedvét a beszélgetéstől, de azt mégse akarta meglépni, hogy mégis szabadjára engedi a fiút. Mindenki megérdemel egy utolsó esélyt… még akkor is, ha Lechoslawnak már túl sok is kijutott belőle. - Azt mondtam, hogy maradjon még egy kis időre, nem azt, hogy érezze otthon magát - tesz egy megjegyzést arra, mikor a srác felül az asztalra és elkezdi piszkálni a rajta lévő dolgokat. Néha igen sajnálatos ténynek tartotta, hogy a fenyítés már igen divatjamúlt, sőt, elvetendő eszköz a tanári eszközök leltárában, de persze, egy ilyen lépéssel csak túl messzire ment volna. Épp ezért inkább csak a falnak dőlt, majd végigmérte a fiút. - Kérem, Walkowicz úr, válaszoljon nekem egy nagyon egyszerű kérdésre. Ne aggódjon, nem a biológiával lesz kapcsolatos, tudom, hogy azzal akad nehézsége bőven, nem nehezíteném a helyzetét - fejtette ki, majd felsóhajtott. - Teljesen őszintén… az ön véleménye szerint akik gimnáziumba jelentkeznek, azok miért járnak el így? Miért nem mennek valamilyen szakiskolába? - kérdez rá, miközben tekintete inkább az ablak felé vetült és a kinti világot pásztázta. Arca rezzenéstelen, igazából nem lehet leolvasni róla, hogy ezzel a beszélgetéssel jelenleg épp mire akar kitérni, mit akarhat kihozni belőle – na jó, a fejmosás az alap, de hogy azon kívül mit akarhat ebből kihozni Gaál, az már egy teljesen más kérdés.
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Hétf. Márc. 28, 2016 12:02 am
Tanár bácsi & Lechoslaw
Hajjajj
- Hááát – vakarta meg a fejét Lech, miközben úgy csinált, mintha nagyon erőteljesen gondolkodott volna. – Nem tom. A lengyel nem igazán értette, hogy Gaál mit akar tőle. Azt még valahova el tudta volna tenni, hogy leszidják vagy azt mondják neki, hogy változtatnia kell a viselkedésén satöbbi satöbbi. De azt életében nem gondolta volna, hogy „kedvenc” tanára majd arra kéri, hogy arról értekezzen, hogy miért mennek a diákok gimnáziumba vagy szakközépiskolába. Mégis honnan tudná ő? Nem is ismeri a magyar oktatásrendszert, nem mintha persze annyira törné magát ahhoz, hogy esetleg el-el csippentsen valami információt róla. - Amúgy miért? – szólalt meg ismét, ezzel is jelezve, hogy ő aztán tényleg nem tud erre mit mondani. Annyira nem, hogy ő is elnézett az ablak felé, és elmélázott egy jó darabig a kinti látványon. Arra gondolt, hogy ő is ott lehetne, és beszélgethetne a többiekkel, ehetné tonnaszámra az egészségtelen chipset és csokit, amit leöblíthetne egy kis pepsivel, aztán odahívhatná magához Villőt, hogy a lányt is becsalogassa picit a saját köreibe, mert eddig sajnálattal kellett észrevennie, hogy a leányzó nem mindig tud alkalmazkodni főhősünk haveri köréhez. De ehelyett ott kellett ülnie a teremben, és nem tudott mást csinálni, mint figyelni Gaálra, és kishajót hajtogatni mások dolgozatából. Ez persze jól ment neki (van tapasztalata már az unatkozásban), ezért amíg a tanár feltehetőleg a válaszon elmélkedett, ő már kész flottát épített a tanári asztalra.
Megjegyzés: Julcsi azért még szeret -- Ruha -- Zene --
I am
Gaál Andor
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Csüt. Márc. 31, 2016 2:00 am
Volt egy olyan érzése, hogy ilyen választ fog kapni, így halkan felsóhajtott. - Pedig a válasz igen egyszerű és ez úgy vélem minden országban ugyanígy érvényes - kezd bele, majd nagyobb erővel tenyerel az asztalra. - És ha már annyira érdekesnek tart jelenleg, akkor legalább annyi lehetne magában, hogy nem a társai dolgozataiból alkotja meg világraszóló remekművét - le se tagadhatná az iróniát a szavaiból, majd el is húzza onnan a további dolgozatokat és nekilát széthajtogatni a kishajókat. - Azért választják a gimnáziumokat, Walkowicz úr, mert ők szeretnének tovább tanulni. Egy gimnáziumi végzettséggel jobb esetben egy vagy két nyelvvizsgát a magukénak tudhatnak, de szakmai képzetséggel ez az iskola nem ruházza fel őket. Csak azzal, hogy még szerteágazóbb tudásra tesz szert, amit felhasználhat a további tanulmányai során - fejti ki a fiúnak és itt mondhatni jelentőségteljesen emeli tekintetét a fiúra. - Árulja el nekem… Ön ezzel szemben miért van itt? Mert nem igazán tűnik úgy, hogy olyan tervei lennének, hogy a későbbiekben további tanulmányokat akarna folytatni. Inkább olyannak, aki alig várja, hogy leteljen a tankötelezettségre szóló ideje, aztán továbbálljon… de őszintén, ha ennyire várja ezt a pillanatot, akkor az iskola befejezése után mihez fog kezdeni az életével, Walkowicz úr? Mások felidegesítéséből nem lehet megélni, hacsak nem lesz olyan szerencsés, hogy felveszik rádiós vagy tévés műsorvezetőnek… esetleg újságírónak. De azokhoz is kell egy végzettség, ami újabb iskolákat jelent - szusszan fel halkan. Tényleg érdekli, hogyha ennyire nincs kedve itt lenni és tanulni, akkor miért pazarolja el itt az idejét… elvégre ezt otthon is ugyanígy tudná kivitelezni, ehhez nincs szükség ahhoz, hogy más országba menjen.
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Pént. Ápr. 01, 2016 9:19 pm
Tanár bácsi & Lechoslaw
Hajjajj
Egészen elvolt a végére már a flottájával, ugyanis a b-sek dolgozatait úgy, ahogy voltak, gyakorlatilag teljes mértékben átalakította a lengyel királyság harcihajóivá. Itt azonban végeszakadt a mókának, mivel Gaál elkezdte széthajtogatni a papírokat, miközben "finoman" jelezte Lechnek, hogy ezt nem kéne. A fiú persze ezt meg sem hallotta, de azért valamelyest érzékelte, hogy a hajó-projektnek mostantól vége, ezért elkezdett szétszedni egy golyóstollat, hogy nehogy már ne csináljon semmit sem. - Szerintem elleszek majd a suli után is - vigyorodott el. - Meg majd Villő mellettem lesz. Ennél többet nem igazán reagált a tanár szónoklatára, mivel lényegében nem érdekelte túlzottan, hogy mit hord itt össze-vissza, meg persze nagyon követni se tudta, mert túl sok információt zúdított a nyakába úgy, hogy közben igazából a hajtogatással volt elfoglalva. Belül már várta, hogy mikor lesz a nagy kiakadás, az azt követő leszidás, a büntetőmunka kiszabása vagy esetleg egy szaktanári, és legvégül pedig Máday. Utána pedig már szabadulhat is. Ez utóbbira vágyott leginkább, mert a mai nap szeretett volna a barátnőjével és pár haverjával is lenni, nem beszélve arról, hogy nemrég a neten talált magának egy jó kis zenekart, ahova jelentkezett basszusgitárosnak, és a meghallgatás is elég korán kezdődött, szóval igazán igyekezett volna már elhagyni végre az iskolát. De természetesen még így sem akart kedves, rendes lenni a tanárral, hiába könnyítette volna meg az a dolgát, mivel ő, Lechoslaw Walkowicz sohasem hunyászkodhat meg semmiféle felnőtt előtt.
Tárgy: Re: Gaál tanár úr és Lech Pént. Ápr. 08, 2016 2:53 am
Nézte a fiút, akin látta, hogy nem igazán jutnak el hozzá a szavai. Pedig lehet most az egyszer próbált volna nem egy olyan „szentbeszédet” tartani, ahol arra koncentrál, hogy Lech mennyire figyelmen kívül hagyja azt a kis apróságot, hogy amit ma megtanulhat ne halassza évekkel későbbre. - Ha Ön úgy véli, hogy ezzel a viselkedéssel valóban képes lesz beilleszkedni bármilyen munkahelyre, vagy egyáltalán találni egyet, ami az elvárásainak is megfelel és fel is veszik… akkor sok szerencsét kívánok - mondta végül, majd elkezdte összeszedni a papírokat az asztalról. - Remélem Szengrődy kisasszony kapcsán úgy érti ezt, hogy együtt maradnak és nem pedig úgy, hogy majd a kisasszony anyagi helyzetén akar nyerészkedni - tette hozzá még. Persze, nem tehet semmit azokért a nőkért, akik hagyják magukat kihasználni… és ő se volt mindig a legtökéletesebb férfi, sőt, akkor se gondolt így magára. Mindettől függetlenül azt a lehetőséget mindig idegenkedve élte meg, hogy más személy anyagi javaiból éljen és tartsa fenn magát. Természetesen ezt is megemlíthette volna Walkowicz úrnak, de már így is tartott egy beszédet, ami sikertelennek látszott és egy szándékolt jótett elég egy napra. Főleg, ha a „tett” végül látványos kudarcba fulladt. - Bár lehet, hogy Ön egy mérhetetlenül idegesítő alaknak tart engem, Walkowicz úr, mint ahogy én is Önt, de remélem azt tudja, hogy én se azért álltam le beszélgetni, mert annyira sok időm van. Tudom, hogy van esze, csak azt nem feltétlen arra használja, ami a későbbiekben előbbre mozdíthatná - tette még hozzá, mikor már az összes dolgozat a táskájában landolt.