Tárgy: Katona Nikolett Szer. Ápr. 06, 2016 6:56 pm
Hello, my name is
Katona Nikolett
17
11/A
Marie Avgeropoulos
TULAJDONSÁGOK
Hogy hogyan kéne magam jellemeznem? Nos, szerintem teljesen átlagos külsővel áldott meg a sors, nem vagyok se túl magas, se túl alacsony, körülbelül a 165 centit üthetem meg, amivel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Emellett a bőröm sem mondható szélsőségesnek, általában az is az elefántcsontfehér és a napbarnított között áll. Az arcomban sincs semmi különleges, finom vonásaim vannak, mindig mosolyogó szemekkel, amik teljesen feketék. Szeretem elkapni az emberek pillantását és megragadni, nem engedni. Viccesnek találom az ilyesmit, ezért sokszor szoktam játszani vele. Elég mély a tekintetem, szóval lehet is vele. Amúgy igazából semmi említésre méltó nincs az arcomban, talán annyi, hogy kedvesek a vonásaim, de az orrom is egészen átlagos, nem túl nagy, sőt kifejezetten pisze, és játékos. Az ajkaim is épp olyanok amilyennek lenniük kell, emellett természetesen szép rózsaszínes árnyalatuk, nem is szoktam színezett szájfényeket használni, mert felesleges. Mindenesetre elmondhatom azt azért magamról, hogy egészen csinos vagyok, és ezt minden nagyképűség nélkül jelentem ki. Tisztában vagyok azzal, hogy az arcommal semmi baj, a bőröm egészen szép és tiszta, mert jó génjeim vannak, az alakom pedig formás és csinos, de ezért meg is dolgoztam rendesen. Ezért próbálok öltözködés terén is visszafogott és csinos maradni. Sminkelni csak nagyon finoman szoktam magam, a hajamat ritkán festetem be, de akkor is mindig a természetességre törekedek, de tényleg nagyon ritkán történik meg az ilyesmi, mert dús, vastag szálú egyenes hajam van, amit nem kívánok tönkretenni. Általában leengedve viselem, maximum ha futni megyek akkor kötöm fel, illetve ha olyan kedvem van, akkor begöndörítem. Általában sötét, világos, fekete-fehér, és földszínekből válogatom össze a ruháimat, de azért én is szoktam buliba menni, akkor jöhetnek az élénkebb darabok. Nem kifejezetten vagyok oda a magassarkú cipőkért, tényleg csak akkor veszem fel őket, ha nagyon megköveteli az összeállításom, de amúgy kerülöm őket, ezért is tartom mindet a szekrény aljában.
Mindezek alapján amit fentebb elmeséltem, biztosan törékeny virágszálnak gondolhatsz, de egyáltalán nem vagyok az. Gyakorlatias nevelést kaptam, mert a szüleim azt akarták, hogy jó ember legyek, amiről nem igazán tudok nyilatkozni, viszont néhány ponton a tervük egy kicsit visszafele sült el, ugyanis hatalmas szám lett, amit nehezen tudok befogni, és ha valaki beszól, akkor azt addig oltogatom amíg el nem ássa magát... Szóval a véleményemet magabiztosan felvállalom, viszont azt is el tudom ismerni ha nincs igazam. Úgy alapvetően jó vagyok a problémák megoldásában, és él bennem egyfajta tudásvágy, aminek szeretek utat engedni és a saját fejem után menni. Nem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba, mindent önállóan intézek. Általában könnyen megtalálom a problémák forrását, viszont vagyok annyira maximalista, hogy ezeket rögtön megpróbáljam kijavítani és addig nem nyugszom, amíg nem sikerül. Szeretem magam körül a rendet és a tisztaságot, szóval ha egy zoknit valaki nem a szennyestartóba dob, hanem mondjuk a szoba közepén tárolja, azért elég hangosan tudok kiabálni. Nem viszolygok senkitől és semmitől, simán agyoncsapok egy pókot a sarokba, vagy megfogok akár kézzel egy egeret aki beköltözött a lakásba. Szóval nem nevezném magam kényesnek, könnyen alkalmazkodok a helyzetekhez is azt hiszem. Nem jelent problémát ha piszkos munkát kell végeznem. Az emberekkel meg igazából olyan vagyok, amilyenek ők velem. Alapvetően elég bizalmatlan vagyok az emberekkel, de ezt próbálom nem a másik orra alá dörgölni, szóval általában kijövök a környezetemben lévőkkel. Menthetetlenül őszinte vagyok, viszont van eszem, szóval tudom mikor kell befogni a számat.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
- Bence! Azonnal gyere ide! – ordítottam a bátyám után, akivel már rég óta boldogítjuk – vagy éppen szomorítjuk – egymást. A kezembe vettem a felmosórongyot, és egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem. Már megint nem mosogatott el, én meg finoman szólva kurva fáradt vagyok, tekintve, hogy még mindig nehezen megy az francia, egész nap ilyen nyelven tanulok a gimnáziumban, utána megyek kicsit jótékonykodni, aztán itthon folytatok mindent, takarítok, főzök, és még próbálok tanulni másra is, mert hát miért ne hajszoljam túl magam… - Tán rossz a füled? Most rögtön gyere ide, különben én megyek utánad és feldugom ezt a tetves nyelet a seggedbe – fenyegettem meg, amit minden bizonnyal nem vett túl komolyan. Oké, ő az idősebb, de szerintem ugyanúgy jogom van beleszólni egy-két dologba. Tudtam, hogy nem fog komolyan venni, de azért próbálkoztam, és egyáltalán nem érdekelt ha az egész lakótelep ezt fogja hallgatni. Felsóhajtottam, aztán megmasszíroztam a halántékomat. Ez így nem fog menni, nagyon nem. Talán túl durván közelítettem meg? Attól egyáltalán nem tartok, hogy megijedt volna, sőt ez egészen lehetetlen, mert egyrészt ő az erősebb, másrészt én is tök simán pofán röhögném azt, aki egy felmosóronggyal próbál fenyegetni még akkor is, ha éppen nem látom a hadonászását. Nincs mit tenni, mással kell próbálkozni. - Bence drágám, csináltam nagyon finom spagettit, úgy ahogyan szereted. Megtennéd, hogy kijössz? Van sör is, mert vettem, utána esetleg ihatunk egy kicsit. Jól hangzik nem? – kérdeztem tőle és nagyon erőlködtem, hogy ne csak az arcomon legyen ott a mosoly, hanem a hangom is könnyed legyen. Nem volt egyszerű feladat, tekintve, hogy majdnem felrobbantam. Tényleg rengeteg mindent megcsinálok a ház körül, nagyon kevés feladatot hagyok rá, például, hogy pakoljon be a mosógépbe, vagy jelen esetben a mosogatógépbe, de ez ennyire nagy dolog lenne? Nem hinném. Amikor meghallottam a mocorgást, erősebben markoltam meg a felmosórongy nyelét, és gonosz mosollyal az arcomon, rocksztárokat megszégyenítő terpeszben vártam a férfit. Elég érdekesen nézett ez ki a kinyúlt és lyukas ujjú pulcsimban, meg a kopott miniszoknyámba, ami alá még egy cicanadrágot is húztam a hideg miatt, de nem érdekelt. Gyere csak babám, most aztán ellátom majd a bajod! A mocorgás persze azonnal abbamaradt, és halk kuncogás ütötte meg a fülem. Még ki is nevet ez a galád? Éreztem ahogy a szemem alatt rángani kezd egy izom, ami egyáltalán nem volt kellemes, de mindegy, inkább nem foglalkoztam vele, megpróbálkoztam a bűntudatkeltéssel. - Ha nem jössz ki, akkor az egészet ki kell hajítanom a kukába, mert kétlem, hogy a macska megenné. Azt szeretnéd, hogy kárba vesszen a munkám? – még mindig olyan volt a hangom akár egy kis pillecukor, de már egyáltalán nem mosolyogtam, inkább összeszorítottam a fogaimat. Ezt csak fokozta a halk kattanás, ami a fürdőszoba felől jött. Azonnal meguntam a kedveskedést és rárontottam az ajtóra, amit iszonyatos erővel kezdtem el püfölni, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen van bennem. - Ben, azonnal nyisd ki azt a kibaszott ajtót, különben sokkal rosszabb lesz amit ezután kapsz. – ordítottam vele és tovább püföltem meg rugdostam az ajtót. Anyámék mindig azzal szekáltak, hogy elég nehéz volt velem, de szerintem ez biztosan nincsen így, mert még mindig túl indulatos vagyok, mint aki mostan nem tombolta ki magát eléggé. Fogalmam sincs, hogy még mennyi ideig könyörögtem neki, szépen, csúnyán, halkan, hangosan, de végül összeroskadtam a földön, mert teljesen belefáradtam ebbe az egészbe. - Jó, tudod mit? Inkább megcsinálom – mondtam neki durcásan, mire persze egyből kattant a zár, és kidugta az orrát a kis mocsok. - Már rég készen lennél vele, ha nem hepciáskodtál volna ennyit – mondta nekem vigyorogva, amitől teljesen vérszemet kaptam. Na most kicsinállak te idióta! Megfogtam a felmosórongyot, és egy hatalmas csatakiáltással megtámadtam, de még mielőtt az arcába nyomhattam volna a takarítószert, meghallottam a szirénák hangját… Hupszi.
Admin
I am
Rentai Renáta
Tárgy: Re: Katona Nikolett Szer. Ápr. 06, 2016 7:24 pm
Légy üdvözölve
Szia! Na hát akkor először is kezdem azzal, hogy a jellemed jól bemutatja a karaktered ami igazából az Et-ben is megjelenik. Ben jobb ha vigyáz. Tetszett az előtörténeted és élveztem olvasni. Várom hogy a játék téren is olvashassak tőled. A karakterlapod szépen kitöltötted, hibát nem leltem, elfogadlak! Köszöntelek köztünk!