Katona Nikolett

TULAJDONSÁGOK

Hogy hogyan kéne magam jellemeznem? Nos, szerintem teljesen átlagos külsővel áldott meg a sors, nem vagyok se túl magas, se túl alacsony, körülbelül a 165 centit üthetem meg, amivel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Emellett a bőröm sem mondható szélsőségesnek, általában az is az elefántcsontfehér és a napbarnított között áll. Az arcomban sincs semmi különleges, finom vonásaim vannak, mindig mosolyogó szemekkel, amik teljesen feketék. Szeretem elkapni az emberek pillantását és megragadni, nem engedni. Viccesnek találom az ilyesmit, ezért sokszor szoktam játszani vele. Elég mély a tekintetem, szóval lehet is vele. Amúgy igazából semmi említésre méltó nincs az arcomban, talán annyi, hogy kedvesek a vonásaim, de az orrom is egészen átlagos, nem túl nagy, sőt kifejezetten pisze, és játékos. Az ajkaim is épp olyanok amilyennek lenniük kell, emellett természetesen szép rózsaszínes árnyalatuk, nem is szoktam színezett szájfényeket használni, mert felesleges. Mindenesetre elmondhatom azt azért magamról, hogy egészen csinos vagyok, és ezt minden nagyképűség nélkül jelentem ki. Tisztában vagyok azzal, hogy az arcommal semmi baj, a bőröm egészen szép és tiszta, mert jó génjeim vannak, az alakom pedig formás és csinos, de ezért meg is dolgoztam rendesen. Ezért próbálok öltözködés terén is visszafogott és csinos maradni. Sminkelni csak nagyon finoman szoktam magam, a hajamat ritkán festetem be, de akkor is mindig a természetességre törekedek, de tényleg nagyon ritkán történik meg az ilyesmi, mert dús, vastag szálú egyenes hajam van, amit nem kívánok tönkretenni. Általában leengedve viselem, maximum ha futni megyek akkor kötöm fel, illetve ha olyan kedvem van, akkor begöndörítem. Általában sötét, világos, fekete-fehér, és földszínekből válogatom össze a ruháimat, de azért én is szoktam buliba menni, akkor jöhetnek az élénkebb darabok. Nem kifejezetten vagyok oda a magassarkú cipőkért, tényleg csak akkor veszem fel őket, ha nagyon megköveteli az összeállításom, de amúgy kerülöm őket, ezért is tartom mindet a szekrény aljában.

Mindezek alapján amit fentebb elmeséltem, biztosan törékeny virágszálnak gondolhatsz, de egyáltalán nem vagyok az. Gyakorlatias nevelést kaptam, mert a szüleim azt akarták, hogy jó ember legyek, amiről nem igazán tudok nyilatkozni, viszont néhány ponton a tervük egy kicsit visszafele sült el, ugyanis hatalmas szám lett, amit nehezen tudok befogni, és ha valaki beszól, akkor azt addig oltogatom amíg el nem ássa magát... Szóval a véleményemet magabiztosan felvállalom, viszont azt is el tudom ismerni ha nincs igazam. Úgy alapvetően jó vagyok a problémák megoldásában, és él bennem egyfajta tudásvágy, aminek szeretek utat engedni és a saját fejem után menni. Nem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba, mindent önállóan intézek. Általában könnyen megtalálom a problémák forrását, viszont vagyok annyira maximalista, hogy ezeket rögtön megpróbáljam kijavítani és addig nem nyugszom, amíg nem sikerül. Szeretem magam körül a rendet és a tisztaságot, szóval ha egy zoknit valaki nem a szennyestartóba dob, hanem mondjuk a szoba közepén tárolja, azért elég hangosan tudok kiabálni. Nem viszolygok senkitől és semmitől, simán agyoncsapok egy pókot a sarokba, vagy megfogok akár kézzel egy egeret aki beköltözött a lakásba. Szóval nem nevezném magam kényesnek, könnyen alkalmazkodok a helyzetekhez is azt hiszem. Nem jelent problémát ha piszkos munkát kell végeznem. Az emberekkel meg igazából olyan vagyok, amilyenek ők velem. Alapvetően elég bizalmatlan vagyok az emberekkel, de ezt próbálom nem a másik orra alá dörgölni, szóval általában kijövök a környezetemben lévőkkel. Menthetetlenül őszinte vagyok, viszont van eszem, szóval tudom mikor kell befogni a számat.