Tudod mit rejt a jeges kék szempár, ami azt üzeni neked, hogy egy kicsit sem vagy képes megmozgatni a lelki világomat? Én mélyen legbelül, ahova már senki nem lát be, titkon, féltve, pont ugyanúgy leszarom a dolgokat, ahol az kívül látod. Szeretnél mögöttes tartalmat? Azt hiszed minden valami nagyszerűre, valami hatalmasra hivatott? Ki kell, hogy ábrándítsalak. Van amikor a dolgok olyanok, amilyenek. Hűvösek, ridegek és csak csekély dolog képes megmozgatni őket a hajszáluk végétől egészen a kislábujjukig. Nem vagyok különleges, pláne nem tökéletes. Hibákat bennem bőséggel találhatsz, hiszen a forrófejűségtől a mérhetetlen közönyig mindent megtalálhatsz lelkem legmélyebb bugyraiban. Nem érdekelnek az emberek, nem célom megfejteni őket, nem akarom tudni, hogy mi lakozik a lelkükben. Az egyetlen, ami érdekel, hogy mi az amire képes vagyok. A két kezemmel, a velem született adottságokkal és az évek alatt megtanultakkal. Mielőtt azonban elkönyvelnél egy zárkózott kis szürke egérnek, aki naphosszat csak saját magáról töpreng ismét ki kell ábrándítsalak. Nyitott vagyok az emberek felé, de nem hagyom, hogy megpróbálják a problémáikat az enyémekké tenni. Vannak barátaim, de megválogatom, hogy kinek nyitom ki a számat. Szeretek vadulni és kiereszteni a fáradt gőzt hajnalba nyúló táncolással. Szeretek inni, mert az alkohol oldja a gátlásokat, a feszültséget és elfeledteti a problémákat. A hűség és a kötöttség nem az erősségem. Nem vagyok hercegnő, aki a lovagjára várva tengeti a napjait. Számító vagyok? Talán, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem az emberek hülyeségét a saját malmomra hajtani.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Késő van már. Vagy éppen korán. Olyan, mintha a horizont már világosodna, de a ki a franc tudhatja lehet, hogy csak az egyik stadion világítja meg az eget. Kint állok a teraszon. Talán egy kicsit lenge az öltözetem ahhoz, hogy huzamosabb időt kint töltsek a frissnek aligha mondható városi levegőn. Budapest egyik külsőbb kerületében élek egy lakóparkban, ami még mindig jobb, mintha egy panel lenne. A cigarettafüst enyhén megcsiklandozza az orromat és egy kicsit belemar a szemembe, amikor a narancssárgán izzó szálat a számhoz emelem és mélyen a tüdőmbe szívom. Ez nem az az élet, amire vágyok és nem tudom minek kellene megváltoznia ahhoz, hogy egy kicsit elégedettebbnek érezzem magamat. Talán éppen nekem. 1998-ban születtem meg itt Budapesten. Az egész életem ehhez az egy városhoz van kötve, viszont ezt az egyet tényleg nem bánom. 4 éves koromig voltak képesek a szüleim fenntartani egy normális, egészséges család látszatát, amikor apám megcsalta anyámat és minő meglepetés éppen a titkárnőjével. Ennél klasszikusabb és unalmasabb élettörténetet még csak ki se tudtam volna találni. A bíróságon persze ahogy az szokott elindult a fejem feletti csatározás, hogy kinél lakjon a gyerek csak éppen a szüleim nem értem harcoltak, hanem azért, hogy a másikhoz kerüljek. Anyám került ki vesztesen, így 14 éve kell minden reggel arra az arcra ébrednem, hogy 'tönkretetted az életemet'. Édesanyám pillanatnyilag a második tinikorát éli, hiszen kitalálta, hogy a 42 évesen rátalált az igaz szerelem, Ákos képében, aki szintén itt lakik a házban, viszont a srác alig múlt 29 éves. Mindegy, én nem fogom felfilágosítani plána nem arról, hogy nem olya nagy szám az ágyban a lovagja, mint ahogyan azt elképzeli. Mégis ki vagyok én, hogy tönkretegyek egy tökéletes álomképet? Enyhén összerezdülök, amikor anyám megkopogtata a hátam mögötti ablakot. Ez nála a 'húzzál aludni' jelnyelven. Halkan sóhajtok egyt, hiszen már abban sem vagyok teljesen biztos, hogy van értelme lefeküdni, hiszen ígyis úgyis olyan leszek, mint a mosott szar. Engedelmes gyermekként azonban a szobám felé veszem az irányt és befekszem a meleg takaróm alá. A következő 30 perc azonban csendes virrasztással tellik el, így magamhoz veszem a telefonomat és addig sms-ezek, amíg teljes világosság nem lesz a szobában és teljesen biztos vagyok abban, hogy lekésem az első órámat. Akkor felkelek.
Szia osztálytárs! Be kell vallni nagy arcok vannak a 12.a- ban, nemde? Ahogy látom te sem lógsz ki a sorból és hozod a színvonalat! Tetszett nagyon az előtörténeted, olyan valódi volt, semmi túlzás, semmi álomszerű cselekmény, hanem a rideg valóság, amivel nagyon megfogtál. El is fogadlak, így mehetsz foglalózni és remélem a játéktéren is összefutunk majd!
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Pilczer Borka 
