Nagyon sok dolog van, ami számomra teljes mértékben érthetetlen. Ilyen például Noel esete is, hogy miért szólított meg engem, amikor ő egy menő, végzős srác, én pedig csak egy lány vagyok a sok közül akinek tetszik, de nem foglalkozom vele, igazából örülök, hogy így lett. Nem tudom, hogy most mit akar tőlem, vagy éppen mit nem, mindenesetre örülök, hogy ez megtörtént, egy kicsit úgy is érzem, hogy kedvel, pedig aztán elég nehezen tudok feloldódni, ha nem az osztálytársaimról, vagy a testvéremről van szó. Apropó, az utóbbi közelében igazán nem nehéz elengednem magam, ugyanis mindig csinál valamit, amivel annyira felhúz, hogy akár a suliban is végigkergetem ha úgy van. Igazából nem nagyon törődök azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberek, tökéletesen meg vagyok azzal elégedve,hogy átlagos lánynak számítok, mert vannak barátaim, boldog vagyok, és szerintem ez a fontos, nem más. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam a hülye kis picsák, akiknek a nagyrészük nem is ismer, csak mondogatják, hogy én mekkora egy nyomorék vagyok, viszont már megindokolni nem tudják, hogy miért. Na mindegy, igazából nem nagyon szoktam foglalkozni velük, mert hát van nekem életem, egyáltalán nem szorulok rá arra, hogy máséba belekontárkodjak.
Most is éppen randizni(?) készülök egy sráccal, igazából fogalmam sincsen róla, hogy ez most annak nyilvánul-e, mert igazából nem mondtuk ki, és még nem is beszélgettünk sokat, csupán a suliban megszólított, és ennyi. Egyszerűen csak gratulált ahhoz, hogy egy fotóversenye első lettem, én pedig megköszöntem, aztán szóba elegyedtem vele. Próbáltam természetesen viselkedni, de amikor odajött már éreztem, hogy egy picit kipirult a bőröm, és némi zavar is költözött a fejembe, szóval az elején még azt is nehéz volt kinyögnöm, hogy „köszi”, de aztán végül egész jó kis beszélgetésen estünk túl. Igazából fogalmam sincsen arról, hogy mit gondol most éppen rólam, de biztos semmi rosszat, ha csak úgy elhívott enni, nem? Azért akit nem kedvelünk, azzal nem megyünk el sehova…
Őszintén szólva, már tegnap este óta a szekrényem előtt álldigálok, és amúgy Hangát hívogatom, mert fogalmam sincsen arról, hogy mit kéne amúgy felvennem. Alapjáraton csinosan és szerintem elég jól öltözködöm – vicces lenne ha nem így tenném, tekintve, hogy kosztümöket varrok otthon – és igazából sokszor veszek fel suliba is szoknyát meg csinos cuccokat, szóval egyáltalán nem lenne gáz ha ilyesmibe mennék, viszont túlöltözni sem akarok, elvégre ez csak egy mekizés lesz, semmi több. Kivettem az összes tavaszias cuccom, a hosszúnadrágokat pedig félredobtam, ugyanis elég meleg van már ahhoz, hogy ne viseljek olyanokat, meg amúgy is jobban néznek ki a rövidnacik vagy szoknyák. Mivel tavasz van, ezért úgy döntöttem jobbak lesznek a pasztell és világos színek, és végül egy halványkék ruha mellett tettem le a voksom, ami nem túl hivalkodó, de mégis jól néz ki. Gyorsan kisminkeltem magam, meg végighúztam párszor a hajkefét a tincseimen, aztán felültem a metróra, mert úgy tudtam a legkönnyebben eljutni az étteremhez. Szeretek pontosan érkezni, szóval igazából most is öt perccel korábban ott voltam inkább. Persze közben folyton azon járt az eszem, hogy talán egy picit ciki ha a lány ér oda először, mintha anyu mondott volna nekem erről valamit régebben. Sokszor kérdeztem róla, hogy hogyan ismerkedett meg apámmal, ő pedig szívesen elmesélte a dolgot, ha jól tudom először azt mondta neki, hogy nem akar vele randizni, hogy elérhetetlennek tűnjön, és apa küzdjön érte egy kicsit, de ez a technika nekem egyáltalán nem tetszett. Ha kedvelünk egy srácot, akkor miért ne mehetnénk el vele elsőre mondjuk fagyizni vagy valami? Amikor meséltem neki Noelről, akkor arra kezdett el buzdítani, hogy ne menjek el, mert akkor biztosan izgalmasnak fog találni, de szerintem ez csak szimplán bunkóság lett volna, ha már igent mondtam neki. Mindegy is már ezen gondolkozni, ugyanis itt vagyok már. Szinte sugárzik rólam, hogy pont a magabiztosságomat felejtettem otthon, noha arra most azért elég nagy szükségem lenne, meg egy picit izgultam is, ugyanis eddig nem nagyon volt dolgom fiúkkal, ez az első olyan, hogy valaki így konkrétan elhívott valahova. Hát gondolom mindenki izgul egy ilyen előtt, de hát mit tudok én amúgy a randizásról, csak a csábításból jelesen volt szerencsém ilyesmit csinálni, de az annyira életszerű, mint mondjuk a Final fantasy, ergo semennyire. Elég vicces lenne ha azokkal a szövegekkel próbálkoznék, majd egyszer tuti megcsinálom valakivel, de az a valaki nem Noel lesz, mert azért előtte mégsem akarok rossz színben feltűnni, de azt hiszem ez természetes, mert szerintem mindenki azt szeretné ha a srác aki tetszik neki jókat gondolna róla. Szerintem a pletykák így is gyorsan terjednek, szóval biztosan tudja rólam, hogy nem egészen olyan lány vagyok akikkel eddig volt dolga… Szóval miért csinálná ezt? Eddig nem tűnt fel, hogy kikezdene az átlagosakkal, ő neki mindig a „jó nők” meg a ribancok kellettek… Szóval szerintem nem erről lesz szó. Vagyis remélem.
- Szia – köszöntem neki, az arcomon egy félénk mosollyal. Tényleg megfordult a fejemben, hogy talán el sem fog jönni, és kifejezetten örültem neki, hogy végül mégsem tett így.Kicsit feszengve éreztem magam, ezért fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom neki, próbáltam a hajam mögé bújni, hogy ne láthassa a kipirult arcom. – Bemegyünk?


nyúúúú, remélem tetszik. <3 | 827 | ruha | error.

Ami azt illeti, ma sok mindent éreztem magamban, és ezeknek egy része kifejezetten pozitív volt, ami miatt így összességében elmondhatom magamról, hogy a hangulatom kis mércéje inkább magasan volt, mint mélyen. Ilyen volt például a stílusérzékem is, amiről tényleg elmondhatom, hogy soha nem fog elhagyni. Nem igazán érdekel a divat, igazából csak szeretek öltözködni a magam módján, és ami tetszik, azt egyszerűen magamra veszem olyan dolgokkal, amikkel jól néz ki. Szóval most kifejezetten jól éreztem magam a bőrömben, mert egyáltalán nem gondoltam azt, hogy kirívó lenne az öltözetem – azért mégsem illene egy 16 éves lányhoz a fenékvillantó szoknya, meg a mellkidobós felső, amúgy a haspóló szerintem teljesen okés, ha Máday nem látja… Amúgy meg tuti hazaküldene átöltözni, szóval inkább már meg sem kockáztatom a dolgot – mégis csinosnak találtam, hiszen talán pont az egyszerűségében volt valami. Így legalább Noel tudja, hogy számít nekem annyira, hogy ne toljam oda a képemet macinadrágba, viszont nem is kell kiöltözni, bőven jó ha kényelmesen érzem magam. Ugyanez vonatkozott a sminkemre is, úgy gondoltam, hogy a kevesebb néha több, egyáltalán nem akartam magamra vázolni az egész kis készletemet, hiszen az izgalomtól éppen eléggé remegett volna ahhoz a kezem, hogy tönkretegyem, ne legyen idő megcsinálni, és rossz külsővel menjek oda, ami nem éppen lenne jó. Nem vagyok egy világszépe, de az biztos, hogy a suliban nincsen rémes megjelenésem, ezt pedig tartani akartam. Szóval igen, a külső megjelenésemmel nagyjából elégedett voltam, mert szerintem sikerült tartanom a sulis kinézetemet, talán egy leheletnyit csinosabb voltam, mert oda ritkábban veszek fel ilyen ruhácskákat, inkább a feszes nadrágok híve vagyok, de most talán… Kicsit kínosan éreztem volna benne magam, hiszen így is érzem ha valaki a lábaimat vagy a fenekemet nézi, szóval ezt inkább gondoltam a mai nap folyamán talán érdemes lenne elkerülni. Alapból ha megérzem ezt a bizonyos dolgot, akkor annyira nem jövök zavarba, hogy elvörösödjek, vagy leessek a lépcsőn, mert tisztában vagyok azzal, hogy a fiúk már csak ilyenek, van egy bátyám, szóval tudom mit művelnek ezek az utcán… De mindegy is, igazából most viszont ha ez megtörténne akkor tuti rohadtul zavarba jönnék, és akkor lehet megbotlanék a küszöbben befele menet, az meg aztán tényleg nagyon ciki, szóval inkább mellőztem a dolgot.
Mondanom sem kell, hogy azok a puszik így is rendesen hazavágtak, és nagyon vörös lett az arcom. Szinte azonnal a cipőm orrát kezdtem el bámulni, meg persze próbáltam minél jobban a hajfüggönyöm mögé rejtőzni, de nem sokat segített rajtam a dolog, ugyanis két hete voltam fodrásznál, aki jól visszavágott belőle… Hát mondanom sem kell, hogy mennyire utáltam most a divatos, vállig érő frizurámat, de mindegy hát, majd talán legközelebb.
Csak egy zavart mosollyal jeleztem neki, hogy rendben van, felőlem szívhat még egy szálat, amúgy sem ehetek most semmi olyat sajnos, csak salátát – azért az öntetet nem fogom lehagyni – mert most úgy néz ki kicsit sűrűsödnek a dolgok, szóval vigyáznom kell az alakomra és az egészségemre annak ellenére, hogy amúgy nem hízok egy dekát sem.
- Nem szabad, jövő héten versenyem lesz, utána meg fotózás, és tartanom kell az alakom – mondtam neki, miközben nemet intettem a dologra. Amúgy sem gyújtanék rá igazából, mert nem volt jellemző rám az ilyesmi, az meg számomra nem elég ok, hogy más miatt szokjak rá, ahhoz szerintem már túlontúl birkának kell lenni… De jaj, hát miket beszélek én itt neki! Most már tényleg tuti, hogy egy hülye kis picsának néz, akit csak az érdekel, hogy hogyan néz ki, pedig egyáltalán nem vagyok ilyen.
- Mondjuk ez a része szerintem téged annyira nem érdekel, szóval nem is fárasztalak vele – mosolyodtam el végül, hátha ezzel tudom menteni a dolgot, de aztán majd kiderül… Szerintem talán még nem történt meg, mert nem kezdtem el panaszkodni, csak tettem egy megjegyzést. Nem tehetek róla, nem fog valami sokat fedni a ruhám, szóval azt hiszem tényleg jól kéne kinéznem, már el is kezdtem a megvarrni a darabokat.
- És amúgy jól vagy? – tettem el egy teljesen átlagos és unalmas kérdést neki, hogy azért beszélgessünk valamiről amíg elszívja azt a cigit. Amint megtörtént, összeszedtem a táskámat a földről, és már meg is indultam az ajtó felé, mert teljesen felesleges megvárni amíg odaugrik és kitárja nekem, mivel én is rendelkezem kezekkel gondolom nem fogok belehalni ha nekem kell kinyitni az ajtót…



nyúúúú, remélem tetszik. <3 | 699 | ruha | i'm a loner.

Nem ez az első eset, hogy esetleg egy fiú megtetszik az a helyzet, és szerintem nem is az utolsó lesz. Attól még, hogy ez a helyzet, és néhány dologtól hajlamos vagyok zavarba jönni, még nem jelenti azt, hogy hagyni fogom, szórakozni rajtam. Az ilyesmi aztán tényleg soha az életben nem volt jellemző rám, tekintve, hogy van egy bátyám, akinek ugyanúgy elkapom a grabancát, illetve az egyik legjobb barátom is fiú, szóval innentől kezdve úgy érzem, hogy a helyén tudom kezelni a másik nem képviselőit. Ha úgy ítélem meg, hogy valaki tiszteletlen velem szemben, akkor nem jelent gondot ha fel kell világosítanom arról, hogy hova menjen magyarázni, vagy hasonló.
Talán ennek az lehet az oka, hogy olyan nagyon még sosem tetszett senki, szerelmes meg egyáltalán nem voltam, magam sem tudom miért. Nem arról van szó, hogy én annyira nagyon nagy szám lennék, hogy aztán egy átlagos srác nem fog nekem megfelelni, mivel én is csak az átlag szintjét ütöm meg. Reális vagyok, nem várom a szőke hercegem, de mégis úgy érzem, hogy Noel egy picit más. Ő sosem vett észre, legalábbis nekem nem tűnt fel, aztán egyszer meg csak úgy odajött hozzám és megszólított… Tényleg azt hittem, hogy még a nevemet sem tudja. Ha meg elő akarom venni a reális énemet, akkor azt fogom mondani, hogy igen, ez így van, egyáltalán nem tudta a nevemet, csak a Facebook behozhatta neki a képem, ő pedig látta, hogy oda van írva. Valószínűleg megállapíthatta, hogy jó testem van – azért az adottságaimmal tisztában vagyok, nem hiába futok annyit – egyszer azért meghúzna, ezért talán érdemes leszólítania. Viszont mindez semmit sem számított abban a pillanatban, ahogyan most sem számít, pedig fogalmam sincsen arról, hogy most hogyan tovább. Biztosan nem akar majd a későbbiekben tőlem semmit, és talán nem is haza, hanem magához visz majd… Tudom, hogy egyáltalán nem gondoltam át azt, hogy én most idejövök, de próbáltam ezt elnyomni magamban, mert ez ég csak nem is randi, eljöttünk enni és kész.
Az üdvözlése kifejezetten kedves volt, amitől el is múltak amúgy a rossz érzéseim, megint nem számított más, csak az, hogy végre észrevett. Fogalmam sincs, hogy ő mi a fenében különbözik a többi srácról, és miért van rám ilyen hatással, de úgy éreztem, hogy ezzel ráérek majd foglalkozni később.
Persze nem is tartott sokáig ez az állapot, amint meghallottam azt a fajta kacajt, amitől falra mászok, ő is átváltozott egy hétköznapi sráccá, aki az idegeimen próbál táncolni. És amúgy valóban probléma lenne a dolog, csak ő ennek nem érzi a súlyát. Most egy európai cosplay verseny a tét, ha oda bejutok és esetleg meg is nyerem, akkor talán el fognak ismerni, és foglalkozhatok ezzel többet is.
- Parancsolsz? – vontam fel az egyik szemöldököm, és hirtelen hűvösebb hangnemre váltottam. Ilyenkor nagyon hasonlítok anyukámra, már kiskorom óta azt mondják nekem, hogy amikor felidegesítenek, akkor két végleten mozgok: a kisgyerek és a felnőtt nő között. Hat éves hisztis lánykává változom ha a bátyám húzza ki a gyufát, viszont ha ezt egy olyan személy teszi akitől nem várnám, akkor felveszem ezt a stílust és ha magyar engedné, akkor még formálisabban beszélnék vele, de azért lemagázni mégsem akarom, az nagyon gáz lenne már.
- Nem arról van szó, hogy a cigitől híznék, csak ha rágyújtok utána megkívánom a kávét és az édességet, ami viszont hízlal, edzeni meg nem tudok, mert nem bírom – felé mutattam a mobilom, ahol a háttérképemen egy elég lenge öltözetű lány volt, aki amúgy tök menőn oldotta meg a jelmezét. Érdekes, hogy ha ebben kéne suliban mennem, akkor az kifejezetten zavarna, viszont egy fotózás alkalmával szerintem bőven belefér – Szerintem elég gázul néznék ki ha itt lógna a hájam egy ilyen cuccban.
Nem mondhatnám, hogy ideges voltam, de azért nem szeretem ha valaki nem ért meg és megpróbál kioktatni. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos dolgok hogyan hatnak a testemre, szóval én az ilyesmit jobban tudom, köszönöm szépen.
- Amúgy meg, nem akarom a jövő héten kiköpni a tüdőmet a versenyen amire elküldtek. – vontam meg a vállam. Akármennyire hihetetlen lehet, hogy én nekem valaha is volt olyasmi a kezemben, előfordult a dolog. Igaz, hogy csak egy fotózás miatt történt az egész, viszont utána egy kicsit rászoktam, és azzal együtt az edzés háttérbe szorult, az édességek meg előtérbe, és a kettő csak attól fér meg egymás mellett ha egyensúlyban maradnak. Mert amúgy egyáltalán nem figyelek arra, hogy mit tömök magamba, de ha ilyesmiről van szó, akkor csak víz és saláta, ezen élek már két hete.
Arra amit csak mondott, egyszerűen megvontam a vállam, és most már teljesen ellazult a testtartásom. Talán éppen erre van szükségem, hogy végre kiverjem a fejemből, tőlem sem akar mást, mint a többi csajtól. Nem lepődtem meg amikor nem erőltette meg magát azért, hogy megfogja az ajtót, igazából nem is vártam el tőle, láttam néha amikor csajokkal flörtölt és sosem tett ilyesmit.
- Csak egy salátát joghurtos öntettel és teával – csúsztattam a kezébe pontosan annyi pénzt, amennyibe a kajám kerül, aztán kerestem helyet magunknak és leültem. Egyáltalán nem vagyok papucs és kihasználható, szóval nem fogok többet adni neki, vagy meghívni, azért annál többre tartom magam annak ellenére is, hogy most csak rosszul esett a kinti viselkedése, és azért vagyok ilyen vele. Mivel nem akadt jobb dolgom, elkezdtem a telefonommal babrálni, aztán hirtelen odasomfordált hozzám egy srác, és megszólított. Fogalmam sem volt arról, hogy ki ő, de az elmondása szerint a fotózkodtam vele a legutóbbi conon és tetszett neki a cosplayem. Hát ez igazán örömmel tölt el, mosolyogva meg is köszöntem neki, aztán leírtam neki a nevem, hogy később beszélhet velem, mert most nem vagyok egyedül, nem leszek bunkó és csapódok át egy másik társasághoz, ahol amúgy legalább lenne egy biztos téma. Később beszélek vele nagyon szívesen, de az nem most lesz. Figyeltem ahogyan visszaül a helyére, aztán amíg Noelre vártam elővettem az egyik füzetem és tovább tervezgettem a cosplayem, ami talán egy picit még kihívóbbra sikerült, mint a képen látható lányé, ezen próbáltam javítgatni egy picit.


nyúúúú, remélem tetszik. <3 | 978 | ruha | i'm a loner.

Egyre inkább csak rágtam a szám szélét, és gondoltam arra, hogy talán nem is kéne itt lennem. Fogalmam sincs, hogy mit gondoltam, általában elég jó vagyok a racionális gondolkozásban és elhiszem ha valakinek rossz a híre. Persze megadom neki az esélyt, hogy bizonyíthassa ennek az ellenkezőjét, de azért a fenntartásaim megmaradnak. Mégis, attól mert Noel hozzám szólt, egyáltalán elfelejtettem ezt a bizonyos rutint. Most már érzem, hogy ez hiba volt, talán csak illedelmesen meg kellett volna köszönnöm neki a dolgot, és hagyni az egészet a francba, mert így csak idiótát csinálok magamból, pedig eddig tökéletesen tartottam az átlagos lány színvonalat, ami nekem olyan szinten rendben volt, hogy azt elmondani nem tudom. Nem beszéltek rólam se jót, se rosszat, csak elmentek mellettem, néhányan köszöntek, páran nem tették, én meg csak magamban jól lebunkóztam őket, de ennyi. Most meg mi lesz? Én is beálltam a sorba, és felkerültem a „megdugandó nők” listára. Mondjuk ebben nem voltam biztos, de azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy valamiféle terve lehet velem, különben nem szólít meg, nem hív ide, meg semmi. Mindenesetre nekem lesz eszem, mert tökéletesen felvilágosult vagyok a srácokkal szemben, nincs mitől félnem. Persze tudom, hogy ezt most így könnyen bemesélem magamnak, és ha helyzet lenne, akkor teljesen máshogy viselkednék, de legalább meg kéne próbálnom elhinni, hogy én is irányítom ezt a dolgot, nem pedig csak ő formálja a helyzetet. Igazából a viselkedése nem éppen közelebb visz hozzá, inkább csak elsodor, és egyre inkább kezdek a józan eszemre hallgatni az érzéseim helyett. Na mindegy, nem számít a dolog, majd csak rájön, hogy így el fog úszni egy hajó, amire felszállhatna. Az is megfordult a fejemben, hogy itt hagyom a francba, de azzal teljes mértékben megfutamodnék, azt hiszem. Én pedig nem adom meg neki az örömöt, már mindenképpen nevetségesnek tart, szóval szerintem innentől kezdve ha menekülök, azzal csak még jobban adnám alá a lovat. Meg ha tényleg annyira akarna tőlem valamit, akkor utánam jönne szerintem, szóval nagy vesztenivalóm nincsen azzal, hogy maradok, minden esetben itt kötnék ki, mert ha kedvesen megkérne tuti lennék olyan bolond, hogy egyszerűen visszajövök hozzá.
A nevetésére próbáltam úgy reagálni, hogy ő ne vegyen észre semmit abból, hogy ez mekkora frusztrációt okoz nekem. Egyszerűen utálom ha valaki az idegeimen táncol, ezért csak elővettem egy bájos mosolyt, miközben angyali hangon, kínaiul elhordtam őt minden faszkalapnak. Szerintem szentül meg van győződve arról, hogy koreai vagyok, mert azok elég sokan járnak a suliba, a nyelvbéli különbséget minden bizonnyal nem érzékeli, szóval egyszerűen csak szidtam, úgy sem érti ha meg igen akkor így jártam, szívesen lefordítom neki magyarra a szavakat és úgy is elmondom neki. Nagy dolgokat nem tehet velem, megütni nem fog, mert azért nem féreg – gondolom én – onnantól kezdve meg a lelki sérülésekkel, amiket talán okozni tud nekem, megbirkózom, köszönöm szépen.
- Aha értem. – nem igazán tudtam, hogy mi a francot felelhetnék erre a dologra, szóval inkább úgy döntöttem hagyom a témát, amúgy sincsen semmi közös témánk, ilyenekről meg ciki beszélgetni, nem fejtágításra jöttem. Mondjuk ezt most nem úgy mondta mintha hülyének nézne. Ezernyi dolog van, amit én is a fejéhez vághatnék simán, mert tuti nem tud róluk, de inkább nem próbálkozom ilyesmire, mert szerintem nem kifejezetten érdeklik az allis hordás problémáim. Ő nem olyan srác, mint a bátyám, aki bírja a gamer csajokat, nekem meg nem muszáj mindent elárulnom magamról.
- Elég egyértelmű, hogy ez nem én vagyok, de mindegy – vetettem oda neki. Egyáltalán nem akartam megjegyzéseket tenni a látására, az nem valami frappáns, ezért inkább kerülném az ilyesmit, úgyis csak belekötne a dologba. Már rájöttem, hogy talán nem volt jó ötlet idejönni, de mindegy, akkor legalább megvan a mai ebédem.
- Szar dolog elájulni ha az aranyéremért fut az ember – vontam meg a vállam. Oké, akkor ezek szerint a sport sem érdekli, ezt gyorsan fel is jegyeztem magamban. Ezt a srácot egyáltalán érdekli valami a szexen kívül? Nem vagyok benne biztos, mindenesetre én rángattam ebbe bele magam, és egyáltalán nem bánom a dolgot, szóval szerintem jobb lenne ha abbahagynám a magamban való zsörtölődést. Tisztában vagyok vele, hogy nem tiltakoznék az ellen ha esetleg meg akarna csókolni a többit meg, nos… Ki tudja?
Ahogy bementem, rögtön mondtam neki, hogy mit szeretnék enni, és hallgattam rá, mert amúgy én sem szeretek állva enni, nem vagyok ló.
- Sajnos ez most teljes mértékben másodlagos – mondtam le, és némi szomorúság is kicsendülhetett a hangomból. Igen, én is utáltam a salátát, és szívesebben tömtem volna be három bigmacet, de mindegy is, nem szabad, nekem meg ezt szem előtt kell tartanom. Na mindegy, csak menjen már le ez a sok szar, aztán végre ehetek megint…
- Neked is – feleltem neki, és hozzáláttam a salátámhoz. Mondanom sem kell, hogy folyamatosan a burgerrel szemeztem, amit Noel pluszba hozott nekem. Nyilván a saját pénzéből vehette, amit nem tudtam mire vélni, mindenesetre szinte azonnal kotorászni kezdtem a tárcámban és odaadtam neki az árát.
- Tessék nem akarlak lehúzni. – mondtam neki egy halvány mosollyal az arcomon, aztán hozzáláttam a salátához. Egyáltalán nem volt olyan finom, hogy élvezettel tudjam enni, és ez ki is ült az arcomra. Nem is bírtam sokáig, két perc turkálás után eldobtam a műanyag villát és elkezdtem kicsomagolni a burgert.
- Ha erről Korponaynak egy szót is szólsz, akkor kinyírlak – mondtam neki, de ezt egyáltalán nem gondoltam komolyan, viccnek sem szántam, csak úgy hagytam lógni a levegőben a dolgot. Egy aprót haraptam a zsemléből és élvezettel ízlelgettem a már régen nem kóstolt ételt. Egyszerűen imádta ma mekis kaját, kár, hogy ennyire kicsik amúgy az adagok.
- És ezután mit fogunk csinálni? – kérdeztem rá, mondjuk igazából annyira nem érdekelt a dolog, csak kíváncsi voltam, hogy mennyire nyíltan mondja ki a dolgokat. Ha megteszi, akkor egyszerűen itt fogom hagyni, mert nem leszek senkinek az egyszer használt rongya, annál jóval többre tartom magam.

nyúúúú, remélem tetszik. <3 | 978 | ruha | i'm a loner.