Világ életemben egyszerű voltam, és szerintem ez már csak így marad. Ugyanolyan vagyok, mint a legtöbb ember: barátságos, kedves, megértő, szerető, empatikus, türelmes, könnyen barátkozó és a szórakozást pártoló. Extrovertált személyiségű vagyok, bárkivel szívesen elbeszélgetek, de vannak pillanatok mikor magamba fordulok és olyankor jobban hasonlítok egy melankolikus személyhez. Szeretek csapatban dolgozni, de néha kissé szétszórt vagyok szóval lehet találkoztál már az egyik fényképezőgépemmel, szörfdeszkámmal, forgatókönyvvel, bármivel jobban mondva. A szüleimnek hála megtanultam rendesen, tisztelettudóan viselkedni, ami miatt sokszor visszahúzódónak tűnhetek, és igazából tényleg az is vagyok. Kissé félek megnyílni az embereknek, olyannak tűnhetek, mint akiben van egy áthatolhatatlan pajzs. De ez nem biztos, hogy rossz. Nekem is megvannak a rossz tulajdonságaim, hamar fellehet idegesíteni, néha türelmetlen vagyok, akadnak dolgok, amiket utálok, néha lusta vagyok és néha ’elfelejtek’ dolgokat. Igazából nem vagyok valami érdekes személy, roppant átlagos vagyok, átlagos célokkal, szemlélettel, és baráti körrel. Egyszerű vagyok.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Kellemesen indult a napom, ami már régóta nem volt így köszönhetően az új családtagnak, Daisynek, aki minden egyes reggel fülsüketítő ugatásba kezdett. Azt hittük, hogy az új lakás, idegen hely váltja ezt ki belőle, de hamar rá kellett jönnünk, hogy a szomszéd macska szaga zavarja az amúgy nyugodt állatot. Ezt nem tudtuk megakadályozni, csak megkértük a kedves szomszéd bácsit, hogy próbálja bezárva tartani a macsekot, és csodák csodájára működött. Bár az is lehet, hogy Daisy megszokta az állat szagát, és már nem érdekli. Mindegy, a lényeg úgyis azon van, hogy végre nem kell a vakkantásra kelnem minden egyes reggel, hanem a gyönyörű madárciripelésre, amit legszívesebben kidobnék az ablakon, amint megszólal. Telefonnal kelni a legrosszabb, de ha nem állítanám be, akkor elkésnék az iskolából, Máday néni pedig meghozná a böjtjét eme gaztettnek. Valahogy nem szeretnék szembenézni a hölggyel, messzibbről sokkal kellemesebb szemlélni, mint karnyújtásnyira. Valahogy jobban néz ki, ha nagyívben el tudom kerülni anélkül, hogy kiszúrna. A királyi helyen filozofálva az élet nagy gondjairól fel sem tűnik, hogy az idő már elszaladt, késésbe vagyok, s mindez akkor tudatosul bennem mikor kintről meghallom apa kocsijának zaját és a csapódó ajtókat. Villámsebességgel készülök el, hogy 7 óra 49 perckor becsaphassam az ajtót magam mögött, és mehessünk. A családom bosszúsan, karba tett kézzel várták érkezésemet, mire egy apró bocsánat szalad ki ajkaimon, édesanyám anyanyelvén. Még soha nem jártam Koreában, de szeretném megismerni a gyökereimet, az édesanyám családját, a kultúrát és a nyelvet, amit egyre jobban tudok használni, bár még koránt sem vagyok oly jó… Csengetés előtt sikeresen beérek az iskolába, és ahogy belépek az aulába megpillantom Őt. Az új srácot, aki az első alkalommal feltűnt nekem, s bár tudom, hogy a hozzá hasonló személyek nem kedvelik a rajongókat azért mégis próbáltam kedvesen közeledni hozzá. Nem akarok semmit, tudom jól, hogy egy olyan fiú, mint Ő, sose szeretne egy olyat, mint én. Ezért csak kedvesen próbálok közeledni, hogy segítsek beilleszkedni közénk. Vajon elfogja hinni, hogy nem akarom a férjemmé tenni csupán barátságot szeretnék kialakítani?
Szia Hanga! Úristen de imádom a neved, a kedvenc nevem, de komolyan *-* Még mindig ugyanolyan jól írsz, mint eddig, nagyon imádtam a lapod. Nem volt benne semmi felesleges mondanivaló, tömör volt és tökéletes. Kívánom Hangának, hogy jöjjön össze a dolog a sráccal, akiről az ET végén olvashattunk.(Úgyis tudom, hogy Kihyun az ) Remélem eljutsz majd egyszer Koreába és megismerkedhetsz az édesanyád kultúrájával. Menj foglalózni és irány a játéktér!