Hát na. Azért kellett pár másodperc, hogy felfogjam, mi a fasz történik, történt pontosan. Foghatom a mindent elpusztító ürességre az agyamban, hogy a gólyaévtől kezdve legjobb barátomnak nevezett srác arcát nem ismertem fel, amíg ki nem nyitotta szemeit. Furán fog hangzani, de a dolgok átértékelődtek a fejemben. Az emlékek, az ő arca, a nyakán lévő folt, meg a combján pihenő kezem a takaró alatt. Nem mondok semmit, csak nézek rá. Az estét azzal kezdtük, hogy nem szeretné, hogy Dettivel vége legyen. Hát.... A mellékelt ábra nem éppen ezt mutatja. Az arcát figyelve sokkal több emlék törik a felszínre elmém homályos szegletéből. Elmosolyodnék, de nem megy. magamhoz húznám, de ez sem megy. Egyelőre. Először szeretném látni, hogyan reagál a drága. Hogy kipattan-e az ágyból, vagy esetleg ott folytatni szeretné a dolgokat, ahol tegnap abbamaradtak. Egyetlen dolgot nem szeretnék tőle, azt pedig az értelmes beszélgetés kezdeményezése. Nem vagyok olyan állapotban ,hogy a barátságunk megmaradásáról, vagy épp megszűnésről tárgyaljak. Korán van még ahhoz, hogy én kikeljek az ágyból, az, hogy ő mellettem marad-e vagy nem, nem tudom. Végül csak nem bírom ki, és mímelt meglepettséggel kapom a takaró fölötti kezemet szám elé. - Levente, te meg mit keresel az ágyamban? - mindketten tudjuk a választ, de azért jó lenne megtörni ezt a fagyos csendet. Kezem még mindig lábán pihen, de hogy felhívjam rá a figyelmét, egy pillanatra rámarkolok és elmosolyodom - nem tévesztettél te véletlenül szobát? Adom a lazacsávót, de azért én is meg vagyok lepődve. Nem gondoltam volna róla, hogy valaha is ilyen kapcsolatba kerülünk... Mármint volt már, hogy fantáziáltam róla, mint minden más helyes ismerősömről, amit persze szégyenérzet követett, de abszolút megérte. Kezdhetnék pánikolni, foghatnám a fejem, de az emlékeimet és a kora reggeli gondolataimat számbavéve nem bánok semmit
I am
Kollár Levente
Tárgy: Re: Tibi & Levi Pént. Ápr. 22, 2016 12:27 am
i been trying hard
not to get into trouble, but i got a war in my mind
Kibaszottul szét voltam esve, épp ezért eleinte azt hittem, hogy rosszul látok. Esetleg valami szar poén áldozata lettem és reggel Detti és Tibi helyet cseréltek, hogy okozzanak nekem egy instant szívinfarktust. De ahogy fokozatosan kezdett összeállni a kép, kezdtem egyre inkább emlékezni arra, hogy mi történt tegnap este. Ami nem volt jó. Mármint de, az este emlékeim szerint eléggé jóra sikerült, de az nem éppen, hogy épp a barátnőm bátyjával fekszem egy ágyban, aki ha jól érzem, olyan szépen kidekorált, mint a karácsonyfát szokás. - Basszus - szaladt ki a számon. Nekem se volt sok kedvem drámázni és azon agonizálni, hogy édes szent szűz, mi lesz a barátságunkkal és mi lesz a következő lépés ezen a téren… ó nem. Engem jobban érdekelt az, hogy miképp fogom rábírni arra a testem, hogy megmozduljon, az után pedig aggódhatok azon a problémán, hogy miképp jutok ki feltűnés nélkül a házukból. Annak alapján amit lefolytattunk sajnos nem adhatnánk be azt a mesét, hogy „ó, mi csak videó játékoztunk”. Hát hogyne, a legújabb pornós fajtát, aminek az a lényege, hogy utánozd le, amit a képernyő mutat, tripla bónusz ha hangos is vagy mellé. Már épp azon voltam, hogy egy mély levegővétel után mondjak valami értelmeset – már amennyire értelmesen meg tud nyilvánulni az, aki piszkosul másnapos – mikor is Tibi megelőzött. Azért némiképp hatott rám az a combszorongatás, de… nem. Már csak az hiányzott volna, hogy valami miatt Detti mégis feltűnjön a szobában, mi meg épp... nem éppen publikus dolgokat csinálunk. Meg amúgy is… miért veszem természetes lehetőségnek, hogy esetleg lehetne róla szó? Azt hiszem ez rég rossz. - Ajj, te idióta… - röhögtem el magam halkan, majd felsóhajtottam. - Nem, valaki szánt szándékkal berángatott ide. Nem tudod véletlen ki? Mert beszélnem kellene vele, hogy… fájok - oké, annyira nem volt vészes a dolog, de a fene gondolta volna, hogy ilyen agresszív tud lenni. De mindegy is, a lényeg az volt, hogy már mind a ketten kezdtünk magunkhoz térni, így aztán idővel csak-csak nekiállhattunk szerény személyem kiszöktetéséhez. Már ha meg tudok mozdulni.
Szemöldököm felhúzom az árva basszus hallatán, lehet, hogy nyakig vagyok én is ebben, de azért az ő szenvedését igazán élvezetes nézni. Egyelőre nem nyitott ránk senki, egyelőre a puha takaró felszínét simogatom ott, ahol a reggeli nap már felmelegítette. A másik kezem hollétét pedig már ismerjük, továbbra is mozdulatlan azon az egyetlen apró szorításon kívül. Levente sosem volt teljesen csont és bőr, mellettem viszont egészen törékenynek tűnik... Nem mintha ez érdekelt volna tegnap a nyakán éktelenkedő hatalmas folt alapján. Van egy olyan érzésem, hogy ez még nem minden. Ujjaim mozgását lábának apró rándulásszerű hullámzása követte, leplezetlen mosollyal konstatálom, milyen hatással is vagyok rá. Azét jó tudni, hogy nem volt teljesen kiütve az éjszaka. Nevetésében tapintani lehetett a feszültséget, mégis megnyugtatott a tény, hogy ő sem kezeli ezt az egészet világrengető tragédiaként. Ismer engem évek óta, az sem lehetett nagy meglepetés számára, hogy ilyeneket is tudok. Arcom játszi könnyedséggel változik egy szívdobbanás ideje alatt komiszból ártatlanná, hangom ellágyul, már-már húgom hanglejtéséhez hasonlít, amikor a tanárokkal vagy Levi szüleivel beszél. - Fogalmam sincs ki lehetett. Megkeressük? - felemelem a kobaltkék szövetet, és a gyér megvilágításban szemügyre veszem a korábban is látott testet. Igazam volt, a nyomok nem álltak meg a nyaknál, ami azt illeti, a vállán és még két helyen fel vélem fedezni fogaim nyomát. A jobb szemfogam egy kissé befelé van fordulva, így egyedi kis nyomokat hagytam világos bőrén. - Van terved a szökésre? Feltételezem nem kézen fogva akarsz távozni a szobából. - paskolom meg a mellkasát óvatosan, de finomkodás ide vagy oda, a drágából még ez is nyögést vált ki. Talán ideje beismernem, hogy ez még az első alkalmakhoz képest is egy picit erős volt a részemről, nem kellett volna így elbánnom vele, még a végén a szobámba se mer majd belépni. - De... azért minden rendben, ugye? Semmi törött borda, zúzódás? - nem bírom ki viccelődés nélkül, törődök vele, de szinte mindenkivel így bánok az ágyban.
I am
Kollár Levente
Tárgy: Re: Tibi & Levi Hétf. Ápr. 25, 2016 2:09 am
i been trying hard
not to get into trouble, but i got a war in my mind
Figyeltem a mozdulatát, majd egy kicsit összevontam a szemöldököm, mikor elkezdte emelgetni a takarót. - Mondta valaki, hogy a takaró alatt találod az elkövetőt? - húztam magamra vissza a takarót, majd felszusszantam. - Én inkább arra gondoltam, hogy az illetőneve T betűvel kezdődik és itt van a közelben - sóhajtottam fel, majd fáradtan elmosolyodtam a szavaira. - Pedig pont erre gondoltam, sőt, először be is kopogatnánk a húgod szobájába, hogy helló, bocsi a tegnapi hangzavarért, már csak azért is alakult így, mert életemben először voltam egy sráccal, bocsi-bocsi - szusszantam fel. Komolyan, ötletem se volt, hogy ebből miképp mászom ki. Bernadettel még együtt jártunk, de tény, mind a kettőnk számára totál egyértelmű volt, hogy a vakvágány egyre biztosabb, de… nem akartam elveszíteni. Vagyis, eddig nem. Akkor reggel viszont támadt néhány furcsa gondolatom, csak valljuk be, másnaposan eléggé nehéz értelmesen végigvenni az embernek, hogy milyen lehetőségei vannak. Azért a mellkas paskolás se jött jól, fel is mordultam a cukkolásra – épp ezért vállba is bokszoltam egyúttal, csak hogy tudja, hol a helye. - Sanszosan tudod, hogy eddig nem igazán kezdtem fiúkkal, tehát igazán lehetnél megértőbb… seggfej - hunytam le a szemeim, majd felszusszantam. - Anyádék és Dettiről nincs híred, hogy esetleg a nap folyamán elmennének itthonról valamerre? Mert akkor célszerűen akkor dobbantanék innen, még mielőtt bárki is rájön, hogy mekkora baromságot csináltuk - mondtam, miközben beletúrtam a hajamba. Másképp nem tudtam leírni a viselkedésünket, mint némi hormontúltengés… na meg ötletem se volt, hogy Tibi mi a fészkes fenét akar kezdeni a helyzettel. Az más kérdés, hogy én se tudtam miképp kezeljem a dolgot. Jobb volt elbagatellizálni.
- Nem mondta senki, de gondoltam oda bújt el, ha a szobábarángatásod után itt folytatódtak a történések.... Mellesleg ha jól emlékszem alig bírtunk várni az ajtóig, nem az ágyban, véletlenül jöttél rá, hogy akarod. - röhögök fel. Sosem értettem, hogy ha két férfiról van szó, miért kell picsáskodni és elhallgatni a dolgokat, helyette pironkodni, meg olvashatatlan utalásokkal dobálózni, aztán a sarokban sírni, ha a másik nem veszi a lapot. Véleményem szerint ha látod a másikon, hogy "úgy" figyel téged, akkor lépni kell. Csókkal, vagy kézzel, az már lényegtelen. Levinél épp a nyakát támadtam be egyből. Mindig megakadt a szemem a nyakán, nem tudom, hogy ez valami beteg fétis-e, de szerintem izgató, ahogy a fogai között szívja be a levegőt, miközben nyomokat hagyok a sápadt bőrén. Háhá, talán nem kéne egy ilyen "komoly" helyzetben ezen gondolkozni, mert mát érzem is, hogy az ereimben lüktető vér új utat talál magának, erre pedig most nincs szükség. Gyorsan elterelem a figyelmemet Levi, szerencsére lankasztó panaszkodására. - Tudod, azt mondják, először tanulj meg járni, ne futni. A hegymászást ne a himaláján kezdd. - szusszanok fel, és nézek a szemébe félkomolyan - Szóval izé.... Nem kenyerem a finomkodás, ha szexről van szó. De hát ezt már te is tudod. Mondjuk a hátamon lévő karmolások vagy arról árulkodnak, hogy megerőszakoltalak, vagy arról hogy te is élvezted. Amúgy fogalmam sincs, ki mikor dobbant. De amúgy aludtál már a szobámban, most sem lenne olyan nagy gáz a dologból... Ha eltakarod a nyakadat. De ha gondolod kimegyek zuhanyozni, aztán körbekérdezek.
I am
Kollár Levente
Tárgy: Re: Tibi & Levi Csüt. Május 05, 2016 9:49 pm
i been trying hard
not to get into trouble, but i got a war in my mind
- Hát szerintem, ha már ténylegesen elbújt, akkor nem az ágyba teszi, hanem az ágy alá… vagy a szekrényedbe. Az ágyban akkor marad, ha nagyon elégedett magával… és lám… - vigyorodtam el, majd széttártam a karom. - Neked úgy látszik gyorsabban visszaköszönnek az emlékek tegnapról, de… rémlik valami. Basszus, nem kellett volna ennyit innom - és ezt még mindig nem azért mondtam, mert ott kötöttem ki, ahol, hanem ez a másnaposság dolog nagyon nem volt terep a számomra. Idejét se tudtam, mikor voltam utoljára az, épp ezért az agyműködésemet se vitte sokkal előrébb. - Nos igen, azt hiszem már nem nagyon kell magyaráznod, hogy mit értettél nem finomkodás alatt - tegyük hozzá azt is, hogy emlékeim szerint akkor épp nem is nagyon zavart a hevessége, sőt… más kérdés, hogy mint „friss hús” az adott témakörben még volt mit gyakorolnom a… basszus, hogy nevezzem ezt? Hozzászokás? Fene se tudja, a lényeg azt hiszem az, hogy mindenki érti mire akarok kilyukadni. - Huh, szétkarmoltam a hátad? Ez új… - pillogtam néhányat ártatlanul. Na jó, annyira azért nem lepett meg az infó, mert egyszer-kétszer már mutattam hajlamot az ilyesmire, csak hát a lányok nem igazán értékelték. Én meg voltam olyan jófej, hogy visszafogjam magam. Tudom, aranyba kéne foglalni a nevem ezért, de hát, e nélkül is megteszem, csak ennyire születtem lovagnak. A folytatásra felvontam a szemöldököm. - Hát ha azt mondod, hogy kellően hangszigetelt a szobád és senki se fog furán nézni, mert csak mi ketten jövünk ki és a hanghatások után sehol egy legalább harmadik csaj, akkor felőlem nem gond. Csak szerezzünk egy sebtapaszt, az jó lesz eltakarónak, mert azt senki se venné be, hogy ebben az időben sálra van szükségem - próbáltam feltornázni magam ülő helyzetbe, de nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam. Jó, nem álltam neki nyavíkolni, mert azért az vér ciki lett volna, de… te jó isten. Azt hiszem már értem, hogy miért nem próbálkoztam józanul soha ezzel a „túl a barátságon” dologgal.
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Tibi & Levi 