TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Izzadság patakok gyöngyöznek a homlokomon, lassan már állnom is nehéz a fullasztó melegben, de azért még beviszek pár erőteljes ütést az edzés vége előtt. Szeretem azt az állapotot, mikor a test jólesően elfárad egy kiadós mozgás után, legyen az sport, munka vagy épp ágytorna. Mire véget ér a harc, már levegő után kapkodva, csapzottan szabadulok meg a felszereléstől, s veszek mély levegőket az öltözőben. Ezt meg is bánom, úgy ahogy ezelőtt már vagy ezerszer. Hiába van nyitva az ablak, erőteljes izzadságszag terjeng a légtérben. Sietősen távozom a tusolók irányába, majd nem sokkal később pontosan ugyan ilyen gyorsan száguldok át a helységen, ki az edzőterembe.
- Félix! – Máris sikongva szalad felém Tara, (hivatalos nevén Tamara) és lendületesen veti magát rám, így kénytelen vagyok a táskám ledobva elkapni őt. Nem kellemes ez így negyed órával az edzés után este fél kilenckor, de nincs mit tenni. Tami mindig is ilyen volt, amióta csak ismerem, márpedig totyogós kora óta barátok vagyunk. Hangos cuppanással nyom puszit az arcomra, lábait pedig szorosan körém kulcsolja.
- Már nagyon unatkoztam! – Csimpaszkodva duzzog, miközben én nevetve próbálom meg lerázni magamról. Az ilyen jelenetek miatt hiszik azt páran, hogy ami köztünk van, több mint barátság. Pedig nem! Jó teste van az igaz, rá is mozdulnék más körülmények között, de van pár bökkenő. Először is a szüleink jó barátok, ahogy mi is. Ebbe csúnyán belerondítana egy viszony. Másodszor őt megcsókolni, ( egyetlen egyszer történt meg egy hülye játék keretein belül ) olyan minta a testvérem csókolnám. Harmadszor pedig, ez a szépség a karomban, bár szinte még senki sem tudja, menthetetlenül leszbikus.
- Meghívlak valamire, ha leszállsz rólam! – Ez a varázsmondat mindig beválik, most is! Hurrikánszerű a lány, de épp ezt szeretem benne. Mindig feldob, és soha sem unatkozunk. A szüleink azt hiszik, amit a többi ember, hogy tökéletes pár lennénk. A csajozásban azok is vagyunk! Nála jobb szárnysegéd, aligha akad a világon.
- Sajtburger és kóla, meg az a pici pipihusi, tudod melyik. – Máris sorolja, hogy miket kér, ami ámulatba ejtő, ha figyelembe vesszük karcsú, alacsony alkatát. Hova fér bele ennyi kaja?
- Oké, de akkor gyalog megyünk, jól esik egy kis friss levegő az öltöző után. – Felkapom a táskám, és megindulok a kijárat felé, időnként megállva egy-egy köszönésre és pár szóra. Tara ma a megszokottnál is élénkebb, a haverokat mindig elbűvöli. Ilyenkor fejben azon vigyorgok, hogy a balfékek nem is sejtik, hogy egy csepp esélyük sincs.
-Cigit? – Nyújtja felém a dobozt, amint kilépünk az ajtón, de csak a fejemet rázom. Rá szoktam gyújtani, de csak ha ideges vagyok, vagy ittas. Egyébként kerülöm, nem tesz jót a sportkarrieremnek. Már így is túl lazán veszem az egészségem a többiekhez képest, de úgy vagyok vele, hogy most van itt a tombolás, a bulik és a hülyeség ideje. Majd vénségemre leszek bölcs meg környezetvédő és talán egészségmániás is.
- Hogy ment a családi beszélgetés? – Végig dumáljuk az egész utat, naná, hogy nem mondta el a szüleinek, amit már évekkel ezelőtt el kellett volna. Végül alakítok egy nagyot a Mekinél. Ahogy elhaladok az asztalok mellett, a táskámmal lesöprök az útból két másikat, amiknek a tartalma a földre hullik. Persze Tara hű barát módjára vihogni kezd.
- Bocs lányok! – Előhúzom a sármosabb mosolyom, és készségesen segítek felszedni pár vackot. Még egy guruló tampontól sem ijedek halálra, de velem ellentétben a tulajdonosa rák vörössé válik. Mire mindent összeszedünk, Tamara már a fulladás szélén áll.
- Jól szórakozol? – Kitárom az ajtót a lány előtt és grimaszolva teszem fel neki a kérdést. Látszólag imádja, mikor valamit rosszul csinálok. Mindig kiröhög, de igazából soha sem haragudtam rá ezért.
- Splinters! A nagybátyád a lehető legjobb becenevet adományozta neked! Körülötted kő-kövön nem marad! – Ismét vihog, erre már nem tudok mit mondani. Elviharzok mellette és beállok a sorba. Milyen jó a nagycsalád. Apámnak 2 testvére van, mindhárman fiúk. Faterom jól menő programozó, él, mint hal a vízben. A bátya rendőr, míg az öccse egy bisztrót üzemeltet, amit én személy szerint inkább bárnak hívnék. Mióta betöltöttem a 18-at, éjszaka is besegítek nála időnként. Csoda hogy megengedi, hiszen tavaly kicsit berúgtam és egy teljes polcnyi poharat, pár üveg piát és négy hamutálat zúztam össze egyetlen mozdulattal. Hát ezért kaptam a becenevem. Mivel alig voltam 17, nem örült a család, de végül csak kiengeszteltem őket. Ránk kerül a sor, megrendelem, amit kell, majd mindketten tálcával egyensúlyozva telepszünk le egy üres helyre. Ez is csak egy hétköznapi csütörtök este.