Nagy a nyüzsgés az irodában. Több új akta érkezett, mindegyik hanyagul ledobva az asztalodra. Kapkodod a fejedet közöttük, hirtelen azt sem tudod, hová nyúlj. A bőség zavara... Dolgoznod kell, a gondolataid annyi irányba futnak, hogy már megfájdul tőle a fejed. Szükséged lesz a csapatodra. Itt egy új, akit el kell kapnotok.
A szolgálati autódban ülsz, ujjaiddal unottan dobolsz a kormányon. Várod a társadat, akinek sürgős elintéznivalója akadt egy gyorsétteremben. Még csak nem is kell gondolkodnod rajta, hogy mi lehet az, anélkül is pont elég nyilvánvaló. Felsóhajtasz, az utcát pásztázod. Nem is itt kéne lenned, de megszokásból még így is a munkádat végzed. Ekkor azt veszed észre, hogy valaki kirohan egy üzletből, a tulajdonos utána, és csak arra tudsz gondolni, hogy végre valami meló.
Kezdesz izzadni, már gyöngyözik a homlokod. Fárasztó dolog az ásás, hiába szokhattál már volna hozzá az elmúlt évek során. Még két lapátnyi föld, még egy... És készen is. Be van temetve, senki sem fogja megtalálni. Az ásó nyelére támaszkodsz mint aki jól végezte dolgát és néhány másodpercig még nézed a földkupacot. Arra gondolsz, hogy ez most elég lesz neked egy időre.
Kopogtatnak az ajtódon. Fogalmad sincsen, ki lehet az, de odamész és kinézel a lesőn. Két öltönyös férfit látsz magad előtt, úgy véled, megbízhatsz bennük. Ajtót nyitsz, üdvözlöd őket. Ekkor derül ki, hogy nem is igazán azok, akiket te gondolsz. Pénzt keresnek rajtad, lesápadsz, tudod, hogy nincs mit adnod nekik. Rettegsz, de nincs mit tenned. Beletörődsz abba, ami rád vár.
Rajtad áll, hogy melyik oldalt választod. Üldözöd a bűnt? Részt veszel benne? Talán ő üldöz téged?