TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

- Na jó, ki mit kér enni? - kérdeztem, amikor visszaértünk és a büféhez léptünk.
- Nagy kóla, nachos sajtszósszal, közepes popcorn és úúú. Perec! - ugrándozott Virág.
- Soha nem lesz K5-ös Ibanezem. Eleszi - röhögtem a csajon, aki felfújta magát ezen, mint egy pulyka…. imádtam a csajt.
Mondjuk most imádom.
Majd hozok neki egy pandát. Kínait.

A kajálás után a többiek unatkozni kezdtek. És még messze voltunk. Igazából mi, Cortezzel baromi jól éreztük magunkat, zenét hallgattunk, vagy halkan beszélgettünk, vagy az ablakon át elsuhanó tájat néztük. Ami nem volt túl érdekes, és miután ezt megállapítottuk, tök jót röhögtünk rajta.
Virág nyavalyogni kezdett. - Hányingerem van - motyogta, és totál fehér volt, nem bírta a buszozást.
- Emó, ki ne dobd a taccsot - léptem mellé, simogattam meg a haját közben, Virág pedig összeszorított szájjal bólogatott.
- Sofőr bácsi, egyikünk okádni fog! - kiáltotta Zsolti.
- Hülye! - förmedt rá Kinga, és kimászott mellőle, hogy Virághoz menjen.
- Igyál vizet, és vegyél nagy, mély levegőt – tanácsolta.
- Van valakinél hányinger-csillapító? - pillantottam körbe a buszon.
- Megnézem, egy pillanat - matatott az ofő a táskájában. - Ez nem igaz! Tizenegyedikes diákok vagytok! Az egyiknek pisilnie kell, a másik hányni fog, a harmadik élesztőt eszik... - csóválta a fejét Máday, aztán, amikor leesett neki, hogy mit mondott, Zsolti felé kapta a fejét.
- Mit művelsz? Azonnal tedd azt le, mert rosszul leszel!
- Hallod.... - állt fel Zsolti, és undorodó arccal Virágra nézett.
-... most már nekem is hányingerem van.
Virág a száját befogva felnevetett, illetve néha öklendezett, néha nevetett, közben meg annyira
Csillogott a szeme, félő volt, tényleg bármelyik pillanatban kijön belőle minden. Az ofő talált valami gyógyszert, úgyhogy amikor megálltunk egy „ötperces pihenőre”, Virág be is vette.
Ami az osztályunkat illeti, könnyebb volt leszállni, mint vissza.
Máday majd megőrült, mire mindenkit visszaterelt a buszra.
Dave  a benzinkút kávézójában MacBookozott, Gábor újságokat nézegetett, Kinga a sofőrt szekálta mondván „indulnunk kéne”, Cortez és jómagam vásároltunk tartalmas „reggeli”-t...
- Gyerünk már, vissza a buszra! - dühöngött Máday.
Megszámolta a diákokat (megvoltunk mind), és szólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
- Kövesse azt az autót - utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
- Miért? -kérdezte a sofőr.
- Mér' ne? - kérdezett vissza Robi.
- Ülj a helyedre! - förmedt rá Máday. - És különben... lehelj csak rám, fiam.
- Elhúztam - slisszolt el Robi, és levágta magát az ülésre.
- Nem akartok énekelni valamit? - érdeklődött Haller.
Tizenkét diák nagyokat pislogva nézett rá, aztán a fiúk egyszerre röhögtek el.
- Ha nem, nem - vonogatta a vállát.  

Program: