Elsőre.Távolságtartó, bunkó seggfej, tapintatlan, kőszívű, fapofa, rossz tulajdonságok sorozata, de legalább jó szakember, elvégre a kocsimat fillérekért pofozta ki. Nem hibáztatok senkit, aki híve az első látásra ítélkezésnek, s ezért ilyesmi gondolatokat ébreszt benne a látványom. Sőt, még örülök is, hiszen pont ez az, amit próbálok a külvilág felé mutatni. Játszom a macsót, aki elérhető egy éjszakára, de számot nem szükséges hagyni neki, úgyis széttépi. Tipikus példája lesz majd azoknak az agglegényeknek, akik kislányokat zaklatnak, mert nemet mondtak a fix nőkre, amíg volt rájuk bármi esély. Megelégszik a csekély fizetéssel, mert csak saját magát kell eltartania. Van ideje foglalkozni magával, melyről kidudorodó izmai árulkodnak, de biztosan nem a konditermezéstől - kivéve persze, ha dolgozik ott egy többszöri kaland, aki elintézi neki az ingyenes használatot. Másodszorra. Hogy mi is ez a kőkemény távolságtartás valójában? Semmi, csak egy özvegy férj, egy egyedül maradt apa kétségbeesett próbálkozása, hogy képes legyen fenntartani a csonka család békéjét, s közben saját igényei kielégítéséről se kelljen lemondania. Kemény dolog kijönni így a pénzből, de ha duplaműszakban dolgoznék, vagy másodállást vállalnék, Szandrának túl sokat kellene egyedül lennie otthon. Bármit megtennék, akár embert is ölnék, csak hogy neki a legboldogabb gyerekkora, s aztán biztos jövője lehessen.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Tik-tak, tik-tak. Már vagy egy órája bent vannak. Nem kellene ennek csak úgy kicsusszanniam ha beindul a szülés? Tik-tak, tik-tak. Nekem kellene bent lennem Timivel, és nem annak a házisarkány anyósomnak! Én vagyok a férje. Én vagyok a kislány apja, és jogom van nekem látni először, mert imádom, még így is, hogy nem terveztük. Tik-tak, tik-tak. Szétütöm azt a kurva órát! Kijön az egyik. Istenem, végre! - Ön a kis Kondor Szandra apukája, igaz? - lép hozzám mosolyogva. Büszke vigyorral a képemen pattanok fel, sűrűn bólogatva. Apuka. Még kilenc hónappal ezelőtt sem gondoltam volna, hogy húsz évesen így fognak majd szólítani a kórházban. - Gratulálok, gyönyörű, egészséges leányzó lett. Bemehet a feleségéhez. Határtalan boldogság.
****
- Krisz? - megjelenik a szoba ajtajában, mint egy kellemesen meleg nyári szellő, s pont úgy libbenik a hálóinge. Szerelmesen mosolyogva nézem. Olyan gyönyörű! Ha egész nap csak egy dolgot kellene csinálnom, biztosan azt választanám, hogy őt nézhessem. Egy olyan fajta jelenség, melynek látványát az emberi szem képtelen megunni. Mint a telihold, vagy a naplemente. - Szandra elaludt? - lehúzom az ölembe, gyengéden, mintha csontjai porcelánból volnának. Bólogatva bújik, akár egy szelíd cica a gazdájához. Már csak a dorombolás hiányzik. - Beszélnünk kellene valamiről. - Amiről csak akarsz, édesem - az így induló beszélgetések kilencven százalékában a végkimenetel nem éppen pozitív. Talán megint a munkámról van szó. A francba is, tudom, hogy nem fizet eleget, de keményen próbálkozom! Máshoz nem értek. A szakközép elvégzése után szinte azonnal érkezett Szandra, munkába kellett állnom, hogy eltarthassam a családom, esélyem sem volt a továbbtanulásra. Túl büszke vagyok ahhoz, hogy az anyósomék tartsanak el. Az is túl sok, hogy Timi tanulmányait finanszírozzák. - Szilvi szeretné, ha a csapnánk egy csajos hétvégét valamikor. Tudod, meséltem, hogy nem olyan rég szakítottak a vőlegényével - mély sóhajjal nyugtázom. Úgyis elmegy, akármit mondok. Szilvi a nővére, és hiába utáljuk egymást, ezúttal én is aláírom, hogy jobb, ha van társasága. A család az első, nemde?
****
Jól gondold meg, milyen életet élsz. Jól gondolj meg minden egyes napot, minden lépést. Gondolj úgy minden napra, mintha az lenne az utolsó. Azt gondolod, viccelek. Úgysem, úgyis lesz holnap. De valójában sosem tudhatod. Mindegy, hogy lemész a lépcsőn, át a zebrán, fogsz egy taxit, vagy épp vezetsz hazafelé - egyetlen csattanással minden véget érhet. Nézni a lányomat, ahogy tudatlan mosollyal kérdezi, anyu mikor is ér haza a nővérével a szüleik balatoni villájából? Egy normális esetben engem is mosolygásra késztetne, s mondanám, hogy hamarosan. Most azonban máshogy állunk. Nagyon is máshogy. - Kicsim, anya... anya nem... - elcsuklik a hangom, mielőtt befejezhetném a mondatot. Könnyek gyűlnek a szemembe, legördülnek az arcomon, s ezzel végrehajtom az egyik olyan tettet, melyet egy apa soha nem csinálna a lánya előtt. Mosolya lehervad, értetlenül néz. Magamhoz szorítom. Szilvi vezetett hazafelé. Mind tudtuk, hogy a depressziója súlyosbodott, miután elhagyta a vőlegénye az unokatestvéréért, de arra senki nem számított, hogy egy elkeseredett pillanatában nem csak saját, de húga halálát is képes okozni. Ketten maradtunk.
szia Krisz! Meg kell mondjam ez volt életem legszomorúbb Előtörténete melyet olvastam. Ettől volt olyan élvezetes és képes voltam belemerülni a sorok varázsába. Ahogy leírtad a tragikus történetet teljesen olyanná vált akár egy megtörtént esemény, úgy adtad vissza, hogy Én, mint olvasó azonnal átéreztem a fájdalmat. A karakterlapodat szépen kitöltötted és mivel sikerült majdnem admint ríkatnod jár egy plusz pont, elfogadlak, ez csak természetes! Köszöntelek köztünk!
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Kondor Krisztián 
