Az ember elfogult saját magával kapcsolatban és csak szépíteni akar a dolgokon. Mint mindenki más, én is ilyen vagyok. Nagy fejtörés kell, hogy el tudjam mondani milyen tulajdonságokkal rendelkezem. Miért nem azokat kérdik, akik a legjobban ismernek? A barátaim szerint egy kibaszott jó fej fasz vagyok, aki benne van minden trágárságban. A társaság központjában állok és én parancsolok. Általában az van, amit én akarok. A szüleim mogorvának és visszahúzódónak tartanak. Gyakran ordítják le a fejem a hülyeségeim miatt és váltig állítják, hogy miattam fognak megőszülni. Sosem mutatom ki feléjük a szeretetem és senki iránt sem. A testvéreim biztosan önzőnek tartanak, mert sosem osztom meg velük a dolgaim és szívesebben ülök a szobám sötétjében zenét hallgatva, minthogy velük beszélgessek és közel kerüljünk egymáshoz. Nem is igazán ismerem őket, ahogy ők sem engem. A tanáraim tudják, hogy okos vagyok és a jegyeim is erről tanúskodnak, ám kicsapongónak és bunkónak tartanak. Általában csendben ülök az órákon és nem szólalok meg. A lányok, akik valaha kapcsolatba kerültek velem pöcsfejnek tartanak, mert mindig lelépek, ha megkaptam, amit akartam. A suliban sok mindent mondanak rólam, pletykák keringenek, melyeknek a fele sem igaz, ám nem érdekel semmi sem annyira, hogy megerősítsem vagy megcáfoljam őket.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Sötét árnyékok lengik be a szobát. Már csak pár perc és a nap kezd feljönni, én pedig újra emberek közé lépek. Még utoljára fel- leemelem a súlyzót a kezemben, majd elindulok ki a szobámból, át a fürdőbe. A tükörbe nézve egy karikás szemű, nyúzott tizenévest pillantok meg, kinek kontyából a hajszálak garázda mód próbálnak kibukni. Úgy érzem magam, mint egy negyvenes éveiben járó lecsúszott drogos. Kell nekem hajnal háromkor kelni mindennap, hogy elkezdjem az edzést. Kimerültnek és magányosnak érzem magam, hova tűnt azaz ember, aki egy évvel ezelőtt voltam? Lassan nyitom meg a csapot és ügyelek arra, hogy csak a hideg víz folyjon, óvatosan nyúlok a víz alá és mosom meg az arcom és a testem többi részét is megsikálom. Nincs kedvem megzuhanyozni és a kádat sem akarom hajnalok hajnalán teleengedni. Nem vagyok szívbajos, így nem sietek a készülődéssel. A hajam állástalanul omlik a vállamra, mire már mindennel elkészülök. Nincs szívem vágatni belőle, pedig már kellene, a szüleim és a tanáraim is mindig ezzel basztatnak és én már azért sem engedek egy fodrászt sem a közelébe. Gyengéden a fülem mögé simítok pár tincset és visszamegyek a szobámba a cuccomért. Hét óra. Lassabb vagyok, mint bármelyik lány. Morogva hagyom el a kis zúgom melegét. A ruházatom is éppen olyan szedett-vetett, mint én vagyok. A szakadt fekete farmerom és a kopott Nirvanás felsőm, a már szétmenőben lévő cipőmmel együtt nem nyújtja a legjobb benyomást. Rengeteg új, szebbnél szebb cucc van a szekrényemben, de mindig a régieket kapom elő és azokban járok mindenhová. Erősebben a kelleténél kopogok a húgom szobájának az ajtaján és két másodpercet adok neki, hogy kijöjjön vagy leléptem és mehet sétálva iskolába. Egy. Kettő. Nem várom meg, hogy kijöjjön, hanem mér el is húzom a csíkot. A család régi autóját veszem célul és huppanok be a vezetőülésbe. Mióta meg lett a jogosítványom még egyszer sem mentem gyalog az iskolába, ám annál többször hagytam otthon Lucát anyáék korholása ellenére is. A suliba menet van még egy kis időm, így megállok a legközelebb lévő trafiknál, mint minden reggel. Ezután kezdődik a tömör hányinger, a nap többi része az iskolában nevezett poklon. Az érettségitől már nem sok választ el, de hogy őszinte legyek tojok mindenre.
Tárgy: Re: Horváth N. Szomb. Márc. 19, 2016 6:58 pm
Légy üdvözölve
Szia Noel! Akkor csak a 12. a-t választottad. Tetszik az előtörténeted, a karaktered egy vérbeli vagány srác, aki nem igazán kedvel senkit és semmit, közömbös, ilyen emberkék is kellenek egy iskola életébe Ettől lesz színes a diáksereg A karakterlapod szépen kitöltötted és az előtörténeted is élveztem olvasni. Elfogadlak és mehetsz is a játéktérre Köszöntelek köztünk!