TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Dühösen indultam neki az éjszakába. Mostanában túl sok a gond a párkapcsolatomban, nem vagyok benne biztos, hogy ez sokáig fog így menni. Egyedül vagyok. A telefonomat magam elé tartva nézegetem a telefonszámokat, hogy kit is hívhatnék fel, aki talál segít enyhíteni a bánatomat. Igazából talán annyira még sem vagyok bánatos, csak csalódott... a kettő nem ugyan az, azt hiszem. Felöltöztem a magam érdekes és különleges stílusában, egy egyszerű kis ruhácskát vettem fel, amin aprócska virágok terültek el itt-ott. A fekete bőrkabát igazán jól illik ehhez a ruhához, csak mondjuk a tornacsuka nem biztosan. Mindig is utáltam a magassarkúkat. Soha nem láttam értelmét.
Fázom. Telefonomon egyetlen nevet bámulok már vagy tíz perce. Felhívjam, ne hívjam? A barátom bátyja, Dániel az. Mostanság sokat dumáltunk és azt hiszem, egészen jól megértjük egymást ahhoz képest, hogy hallottam róla már sok-sok pletykát. Nem hiszem el mindet. Ameddig nem látom magam, nem tapasztalom meg a saját bőrömön, azt hiszem nem hiszem el. Megnyomtam a hívás gombot, fülemhez emeltem a telefont. Csak ne legyen otthon! Gondoltam, majd beleszólt a telefonba.
-Öööm. Szia Dani! Luca vagyok. Merre vagy? Gondoltam csatlakoznék, ha nem bánod... - Dünnyögtem, de gyorsan elszállt a bátortalanságom, hiszen megmondta, hogy hová menjek, mert egyedül van és nem bánja. Letettem a telefont, de utána még pár percig álltam egy helyben, de végül elmosolyodtam és egy ugrással el is indultam. Nem voltam túl messze, szerencsére. Benyitottam a kocsmába, ami igazából egy hotel alatti hangulatos kis hely volt. Meg is lepődtem, hogy Dani ilyen helyen van. Körülnéztem, de nem kellett sokáig keresni, elég feltűnő jelenség. Levetettem a kabátom, itt kellemes idő volt bent. Odasétáltam hozzá.
-Wow! Nem semmi csaj vagy te, tudod ugye? Irigy vagyok az öcsémre. - Elpirultam szavaira, de arrébb ült és megütögette maga mellett a helyet, és én miután letettem a kabátom, le is ültem mellé. Picit elbizonytalanodtam, hiszen olyan jó pasi! Nem is szabad ilyenre gondolnom... az öccsével járok, istenem. - Mit iszol pici? - Kérdésére azonnal azt válaszoltam, hogy amit ő. Erre elnevette magát, megkérdezte, hogy biztos vagyok e benne, majd bólintottam és hozatott nekem egyet belőle. Jó erős ital volt, de megiszogattam lassan. Csak megeredt a szavam a végére, sokat hülyültünk, de még többet ittunk. A végén már teljesen kész voltam. Annyira, hogy megengedtem, hogy felvigyen a szobájába. Ami már akkor is furcsa lehetett volna nekem, hogy van saját hotelszobája. Érdekes. De nem érdekelt. Hagytam, hogy megtörténjen. Élveztem. Jó volt, jobb, mint eddig bármikor. Még így, részegen is tudta a dolgát. Csak figyelmetlenek voltunk, amiben mindketten hibásak vagyunk...

Három héttel később már ideges voltam. Túlzottan ideges. Danival megbeszéltem egy találkozót iskola utánra, amibe nem nagyon akart belemenni az öccse miatt, de mondtam neki, hogy nincs kifogás ellene. Már hamarabb ott voltam, sétálgattam oda-vissza, a körmömet rágtam. Aztán megjött. Én pedig könnyekbe törtem ki, de nem léptem oda hozzá.
-Terhes vagyok. Tőled. - Hajtogattam, többször egymás után. Az öccsével még nem is voltam együtt, azóta pedig senki mással sem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez pont velem történt meg... azt sem tudom, mi tévő legyek. Még nem készültem fel rá. Ott hagytam, elrohantam. Nem szerettem volna látni, most inkább egyedül lennék. Még a szüleimnek sem tudom, hogyan fogom elmondani. Ez egyszerűen nem lehet valós. Nem történhet meg velem... nem lehet...