TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

8 kilométer

Nem tudom ki találta ki a kreditrendszert, aminek keretein belül kötelezően részt kellett vennem mindenféle hülye továbbképzésen vagy konferencián „szakmai fejlődésem érdekében”, de… nagyon tudtam utálni. Főleg, ha a legérdekesebbnek tűnő előadások az ország másik végén, most mondjuk épp Sopronban voltak találhatóak. Mindegy is, bevállaltam, mert egy régi szaktársnőmmel együtt indultunk el, a terv az volt, hogy hazafelé is velem jön, csak hát… Ivett az előadások alatt megismerkedett egy szemrevaló úriemberrel. Inkább nem mondtam meg neki, hogy eleinte a drága hímegyed velem is próbálkozott, de elég hamar lekoptattam, elvégre… bár alkalmanként eszembe jutott, hogy Norbi valójában jobban vonzódik a számítástechnikai vívmányokhoz, mint hozzám, de végül mindig rájöttem – egy iciri-piciri előnyöm még mindig van velük szemben és ezt nem győztem kihasználni.
Épp ebből adódóan Ivett hazafelé partneréül Mr. Don Juant választotta, én pedig csöndesen róttam a kilométereket az autópályán, Budapest felé haladva, miközben a rádióból épp valami szomorú szerelmes szám szólt, mikor hirtelen a kocsi egy hatalmas puffanó hangot adott, én pedig a fékbe tapostam, még mielőtt elveszítem felette az irányítást. Valahol mázlim volt, hogy későre járt már, így pedig jóval kevesebb ember járt az utakon, így elkerültem azt a szerencsétlen lehetőséget, hogy hátulról belém jöjjenek. Fáradtan sóhajtottam fel, majd nagyon-nagyon lassan elnavigáltam a kocsit a leálló sávba, majd úgy gondoltam megnézem, mégis mi a fene történhetett a járgánnyal. Ahogy hátra tipegtem magassarkúmban lassan felmértem a terepet – azért sok mindent megadtam volna egy zseblámpáért! – kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy a bal hátsó keréknél kevés laposabb dolgot láttam eddigi életemben. Halkan fújtam egyet, majd körbe néztem, látok-e valami táblát, amiről további információkat szerezhetek: sikerült is, csak nem szolgált jó hírrel. A legközelebbi benzinkút és emberi fellelhetőség konkrétan 8 kilométerre volt.
-A büdös francba.

7 perc

Már a hetedik perce vártam, hogy az én „drága egyetlenem” – akit már gondolatban neveztem mindennek, csak a becses nevén nem – felvegye a telefont, mire imáim végre meghallgattatásra találtak.
- Végre, hogy felvetted. Mi tartott ennyi ideig? Ó, hogy töltöttél le valami applikációt a telefonodra és attól tartottál, hogyha felveszed, akkor abba fogja hagyni a letöltést. Iszonyatosan nyomós indok. Mi lett volna akkor, ha én épp hatalmas bajban vagyok és téged hívlak fel? Norbert. Nem vagy vicces - sóhajtottam fel válaszára. Néha olyan kis… idióta tudott lenni, de azt hiszem képtelen voltam rá haragudni ezért. Hogy ennek mi az oka? Hogy hülye vagyok, az. Lehetett volna több eszem, még mielőtt igent mondtam volna az első randevú meghívására.
- Oké, figyelj… léket kapott a kocsi… ne röhögj már, fogalmam sincs, hogy mondják ezt! Kilyukadt a kereke! Értem… defekt… értem… de ne nevess már ki! Megvan a KRESZ vizsgám, akkor nem is lenne jogosítványom, ha nem lenne! Áhh. Tényleg nem téged kellett volna felhívjalak - sóhajtottam fel, majd kinéztem az ablakon. Kihalt volt az út, egyelőre egy lélek se járt arra, így még azzal se élhettem, hogy merészen lestoppolok valakit, hogy vigyen el a benzinkútig… vagy cseréljen nekem kereket.
- Szerinted telefonon keresztül le tudsz nekem vezényelni egy kerékcserét?

6 év

Igazából én magam is meglepődtem, mikor eljött az a bizonyos hatodik évforduló a kapcsolatunkban. Teljesen őszintén, nem hittem volna, hogy eddig húzzuk, de úgy látszik „rászoktunk egymásra”, vagy nem is tudom, hogy fogalmazhatnék jobban. De  ha a hasonló a hasonlót vonzza elvből indulok ki, akkor nem tudom, hogy ez milyen bizonyítványt mutathat rólam és Norbiról. Azt hiszem érdekeset. Amíg ő a gépeivel szórakozik én beadom a fél világnak, hogy én vagyok a legkedvesebb és legszeretetreméltóbb nő a Földön… kár, hogy az úriember már átlátott rajtam. Valami miatt mégis maradt. Egyszer próbáltam kielemezni nála ennek okát, de hamar lebuktam és közölte, hogy még egy ilyen és bajban leszek. Egy darabig elgondolkodtam, hogy a bajban levés nekem mennyire kifizetődő lenne, de… jó kislány maradtam. Kivételesen. Tudok én ténylegesen is kedves lenni, nem csak érdekből… ha muszáj.

Bár azért voltak pillanatok, mikor elgondolkoztam, hogy mit eszek ezen a gép-mogulon. Mint mondjuk az akkori pillanat.
- Hogy mit keressek meg? Milyen csavarhúzót? - kutattam a csomagtartóban, de nem találtam sehol az előbb említettet.
- Ne küld el Facebook chaten, mert úgy se fogom látni… mert nincs internetem… nem, nincs mobilnetem, mert nem fizettem rá elő… ne nevezz szentségtelen asszonynak! - hördültem fel, majd morcosan csaptam be a csomagtartó tetejét.
- Na jó, ez így asszem nem fog menni.

5 autómentő

- Norbi, értem, hogy öt darab, a közelben lévő autómentős embert találtál, ez még mindig jó hír, de nem adnád meg valamelyiknek a telefonszámát? Neee, kérlek, ne nézd meg a netes kiértékelésüket, mert sose jutok haza! - nyögtem fel, és már kezdtem azt érezni, hogy direkt húzza az időt. Szívem szerint nagyon-nagyon megcsapkodtam volna ezért, de… akkor épp túl távol volt, hogy megtegyem.
- Áhh, majd valahogy megoldom én az autómentőt. Szia - nyomtam ki a telefont, majd halkan felsóhajtottam. Igen, valahogy el akartam rendezni a dolgot, de úgy döntöttem, hogy inkább először felhívom a holnapra megbeszélt magán rendelésem kapcsán a pácienseket. Nincs az az isten, hogy fogadjak akárkit is.

4 páciens
Hármon már túl voltam a legrosszabbat hagytam a végére. Havasi úr véleményem szerint túlzottan is szeretett a páciensem lenni és hiába mondtam neki, hogy szerintem most már nincs szüksége kezelésekre, ő hajthatatlanul jött, mert véleménye szerint a velem töltött idő bearanyozza a napjait. Félreértés ne essék, egyelőre hála az égnek nem hívott se randira, se hasonlóra, de azért néha kissé félreérthető.
Nem okozott meglepetést, hogy nagyon örült a hívásomnak, mint ahogy az se, hogy eléggé elkenődött, mikor rájött, le fogom mondani az időpontját. Azt hittem nyugodtan léphetek tovább, de…
- Öhm… vagyis azt szeretné, hogy akkor most telefonon konzultáljak Önnel? Havasi úr… én… hm. Vagyis a dupláját fizeti annak, amit amúgy fizetne, ha most hallgatom meg? Áh, na jó, azt hiszem úgy is ráérek…

Miközben Havasi úr mindennapjait hallgattam, unalmamban elkezdtem nézelődni a kesztyűtartóban, hogy mik lelhetőek fel ott. Sajnos én is az átlagos nők közé tartozom ezen tekintetben, akik a ház körül rendet tartanak, de az autójuk maga a káosz. Épp ezért, ahogy nézelődtem, sok érdekes dolgot találtam: volt ott üveggolyó, francia kártya, egy üres cigarettás doboz, amibe bele volt írva egy telefonszám – már azt se tudtam kié lehet!
Így akadtam rá még néhány CD-re is… először nem is tudtam, hogy mik lehetnek azok, majd lassan összeállt a kép. Régebben többet jártunk el a szaktárs lányokkal együtt autózni és ezen alkalmakra mindig összeraktunk egy úgynevezett „parti-mixet”, azaz mindenki átküldött egy-két számot, amit szívesen hallgatna a néhány órás út közben és… azokat hallgattunk. Önkéntelenül is elmosolyodtam az emlékre és azon filozofáltam, hogy milyen régen ült már össze így a társaság! Ivettel is elég nehézkesen tudtam tartani a kapcsolatot, Vanda azóta Angliában praktizál, Emese… Emese meg felszívódott. Azt hiszem, ahogy zajlik az élet, úgy alakulnak át az emberek kapcsolatai és vannak, akik eltűnnek és lesznek akik feltűnnek. Lassan megtanultam én is, hogy a barátságok szorossága nem állandó, van, hogy távolabb kerülünk egymástól, de ha egyszer mégis összesodor minket az élet, akkor sokszor olyan találkozni az adott személyekkel, mintha egy percet se töltöttek volna külön.
Ezen felbuzdulva kutakodni is kezdtem a táskámba, hogy megtaláljam a noteszem és összeírjam, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy összehozzam a régi csapatot.

3 nem fogadott hívás

Mikor Havasi úr végre befejezte a mondanivalóját, akkor szembesültem azzal, hogy Norbi vagy háromszor is próbált elérni… sikertelenül. Már gondoltam, hogy felhívom én, mire negyedjére is csörögni kezdett – mire már felvettem.
- Nem, nyugi, nincs semmi baj, csak Havasival beszéltem… nem, nem zaklatott szexuálisan… nem, Norbi, én olyat nem csinálok telefonon keresztül és miért pont Havasival tenném, te jó ég… oké… hogy hívtál egy autómentőt és kellene a helyszín? Jó, várj, a GPS még működik, mondom a koordinátákat… igen, igen, meg tudsz keresni a GoogleMap-en, csak az nem az aktuális képet fogja mutatni. Ha azt mutatná, akkor látnád, hogy épp az autóban ülök és egy bizonyos nemzetközi jelet mutatok a kamerába. Jó, na, megvan, mondom…

2 autó

Iszonyúan fáradt voltam már, és oké, hogy szerettem a régi CD-s mixeket, de már azt is kezdtem unni. A telefonom is merülni kezdett, álmos is voltam és lassan már kezdtem utálni az egész világot, mikor hirtelen dudálásra lettem figyelmes. Mikor kinéztem az ablakon, akkor megpillantottam azt a jellegzetes autómentős kocsit és… mellette egy másikat. Azt az autót jól ismertem.
- A kis idióta - nevettem el magam, hogy kiszálljak az autóból és megöleljem azt az átkozott Mester Norbertet.

1 fuvar

Hosszú éjszakám zárását azt hiszem nem kell nagyon részleteznem. A továbbiakban már teljesen egyenes és problémamentes volt az utam haza… csak Norbi nem engedte hogy vezessek, nehogy „léket kapjon” az autó. Olyan humoros ember. Nem.