Netti & Ben

Ezt nem tudhatja meg senki, megértetted?

Ritka pillanatok egyike, amikor nem kell óráról órára rohangálni, és ez a nap most pont ilyen. Az egyik tanár, Horváth beteget jelentett. Szinte majdnem kiugrottam a bőrömből, hogy el fog maradni az órája, pedig az ő tantárgyát egészen kedvelem, még ha nem is vallanám be magamnak.
Hát igen….elég nehéz jó tanulóként rossz fiúnak lenni, de mind a kettő dolog hozzám tartozik. Egyszerűen képtelen vagyok eljátszani a visszafogott jófiút, amikor legbelül tombolok, és szükségem van az adrenalin löketekre.
Most is ez történt. Szívesen elszívtam volna egy füves cigarettát, de most éppen azért, hogy kicsit lenyugtassam magam, és lazítsak. Egyszerűen csak jól esett volna.
A helyettesítő tanárt, Kalmár Marikát túl visszafogott természetnek ismertük meg. Már az első percben kiderül, hogy ki az a tanár, akivel szemben a tanulók megengedhetik maguknak az engedetlen, szófogadatlan viselkedést. Nos, ez a tanár éppen ilyen volt, pedig leoktatta volna a Horváth által előírt anyagot. Ehelyett azonban mindenki azt csinált, amit csak akart, én meg eljöttem az óráról. Fel sem tűnt a tanárnak, mert nem küldött utánam senkit, ezért az udvar felé igyekeztem. Habár nem akartam bajba keveredni feleslegesen, most mégis ahhoz az eldugott részhez igyekeztem, amely a kijárati kapuból nem látható, tehát a lebukás esélye kicsi. Egyébként is, melyik tanár sétálgatna az udvaron, amikor a diákok fent várják őket az osztályokban.
Odakint napsütéses tavaszi idő volt, és egy bőrkabát éppen elegendőnek bizonyult az időjárással szemben. Még ebben is kissé melegem volt, így kizipzáraztam.
Amikor megbizonyosodtam arról, hogy nem követett, és nem is fog észrevenni senki, elővettem a zsebemből a cigit, és mélyet szívtam belőle. Nem akartam, hogy erről Niki, a húgom tudomást szerezzen, mert akkor megint csak feleslegesen fecsegné el a szent beszédet.

Netti & Ben

Ezt nem tudhatja meg senki, megértetted?

Egy ideig csendesen néztem a lányra. Még akkor is, amikor ő azt mondta, hogy el akarja árulni, hogy cigizek. Ha tudná, hogy ez nem egyszerű cigi...
Azt gondoltam, hogy viccel, hiszen ki ne tudná, hogy én ki vagyok. Mindenki tudja, hogy milyen dolgokat teszek, még akkor is, ha ezt csak szóbeszédnek vagy pletykának gondolják. A legtöbben nem tudnak arról, hogy a pletykák igazak. Nem vagyok jó fiú, akit anyuci és apuci a kicsi lányának szánna, és ez nekem így kényelmes.
Halkan felnevettem, és ettől talán egy kicsit úgy tűnhettem, mint valami őrült, pedig egyáltalán nem voltam az.
-Nagyon jó volt, kislány. -szólok hozzá, majd ismét hosszan beszívom a cigaretta füstöt. Felé megyek, és egészen közel állok meg előtte. Komoly, sőt komor tekintettel fürkészem ezután a szemeit, hogy ezzel mégis mit akar elérni.
-Megbocsátok... -jelentem ki, és egy aprót biccentek, de gyengéden megfogom a karját.
-...De nem mondhatod el ezt senkinek. -teszem hozzá, és felvont szemöldökkel figyelem tovább a reakcióját.
Nem lenne túl jó, ha ezt megtudná valamelyik tanár, mert egyáltalán nincs szükségem a kioktatásra, amit otthon kapnék. Még nem költöztem el otthonról, de ez talán így a legjobb, mert azért Nikire, a húgomra még vigyáznom kell. Akárhogy nem vallom be magamnak, mégis féltem őt.

Netti & Ben

Ezt nem tudhatja meg senki, megértetted?

-Oh, tényleg?
Kezdem egészen viccesnek találni a helyzetet. Vajon mit szólna ehhez Noel? Szerintem ő is jól szórakozna. Viszont ő láthatóan egészen megijedt, mintha valami őrülttel, egy pszichopatával állna szemben. Emiatt csak még viccesebb a szituáció.
-Nem fogom elengedni a karod, ha elmondod valamelyik tanárnak.
Ha már játszunk, játszunk rendesen. Ha neki is vannak feltételei, akkor nekem miért ne lennének. Egyébként sem fogom erősen, tehát ezzel nem is bántom.
-Tudom, hogy nagyon csábító egy ilyen "kockának", ha valamivel beárulhatja az egyik társát, te ezt most mégsem fogod megtenni. -teszem hozzá elmosolyodva, és még közelebb lépek hozzá. Amúgy a lány nem is csúnya, sőt elég jól néz ki. Kár, hogy mindenbe beleüti az orrát.
-Egyébként, miért tennéd?