Belső: Nem sok ember szereti magát jellemezni, és én is ezek táborát erősítem, mert önmagunkról csak a jó tulajdonságokat tudjuk felsorolni, de ha arra kerül a sor, akkor a rossz énünket inkább eltussoljuk. Azt ne ismerje senki, ha egy mód van rá. Én is ezt teszem. El tudom mondani magamról, hogy kiállok a barátaim mellett, ha éppen úgy hozza az élet, hogy baj van. Nem én leszek az, aki hátba támadja a másikat, mert szerintem ezt csak a gerinctelen, gyáva alakok teszik. Volt már, hogy hátba támadtak ilyen „társak”, de azok utána ki is léptek az életemből. Nem szeretem a gyáva embereket. Én magamat bátornak tartom. Bátran a tanárok elé állok, és vállalom a következményeket a tetteim után. A szüleim már úgy is tudják, hogy milyen vagyok, szóval előttük nem kell féltenem a jó híremet. Könnyen barátkozó vagyok. Szinte bárkivel képes vagyok szóba elegyedni, emiatt sok embert mondhatok barátomnak. Nem vagyok annak a híve, hogy egyszerre több nővel legyek. Főleg akkor nem, ha valakit szeretek. Persze ez nem azt jelenti, hogy a bulik alkalmával nem fér bele egy csók vagy összebújás, csak ez nem esik meg mindig. Ráadásul, ha a másik fél is benne van, akkor az nem lehet rossz dolog. De eddig volt egy két évig tartó kapcsolatom, amely szerintem elég hosszúnak mondható. Nem szeretek megbántani senkit, csak akkor, ha az az utolsó lehetőség. Azonban mindig elmondom a véleményemet egy adott dologgal kapcsolatban.
Külső: A hajam össze-vissza áll, amely olyan, mintha soha nem foglalkoznék vele. Mégis minden tincs tökéletesen áll, tehát annyit azért megteszek, hogy néha beletúrok egy kis hajzselével a kezemen. Mindig vidám, barna szemeim vannak, amely mindent érdeklődve figyel. A bőröm teljesen átlagos. Szerencsére nincs tele pattanásokkal, amelyet a jó géneknek köszönhetek. Szív alakú fejformám még kedvesebbé teszi arcom, és már-már azt hinnéd, hogy teljesen ártalmatlan vagyok. A testalkatom vékony, és azt gondolnád, hogy nem nagyon akad ott erő, de ha leveszem a pólóm, láthatod, hogy rendelkezem szálkás izomzattal. Öltözködésemben szeretem a sportosabb dolgokat, mint a pulcsikat, a pólókat, a farmernadrágot, és a tornacipőt, de a bőrkabátot is szívesen felveszem.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
I'm waking up to ash and dust I wipe my brow and I sweat my rust I'm breathing in the chemicals
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus This is it, the apocalypse Whoa...
A már jól megszokott hatalmas, fekete fülhallgatómat megigazítom a fejemen, és feljebb veszem a telefonon a hangerőt, hogy a zene ütemesen betöltse az elmémet. A szöveget már kívülről fújom, így magamban éneklem is, de a szavakat nem ejtem ki. Kinézek az ablakon, és mikor azon kapom magam, hogy le kell szállnom, sietősen meg is teszem. Emlékszem, nyáron még csak álmodoztam arról, hogy Budapesten fogok középiskolába járni. Akkor még a szüleim azt mondták, hogy szó sem lehet arról, hogy én kollégiumba menjek, amikor a kis falutól, amelyben éltem, nem messze található egy kisebb középiskola, amelynek kisebb hírneve van. Arról nem beszélve, hogy még úgy sem tudtak igazán "megnevelni", ahogy ők fejezték ki magukat. Így pedig mégiscsak elég távol lesznek tőlem, hogy akár rám szólhassanak, ha valamit nem úgy teszek, ahogy ők elvárják. Minden esetre mégis sikerült Budapestre jönni, és a Szent Johanna Gimnázium egyik tanulója lettem. Na, jó, nem mondom azt, hogy egy mintapéldány lennék, de kérdem én, ki az, aki jófiú, ha Horváth Noellel és Katona Bencével barátkozik vagy társalog? A tanárok csak a Kóczos gyerekként emlegetnek, hiszen mindenféle csínyben benne vagyok, és erősítem az osztályközösséget a közös csínytevésekkel. Igen! Úgy gondolom, hogy ezek teszik igazi közösséggé az osztályt, és erre fogunk emlékezni évek múlva is, sőt még unokáinknak is ezt fogjuk előadni. Na de elég a fellengzésből. A tanárok ezt egészen biztosan nem így gondolják… Valamiben viszont egészen jónak mondanám magam: az pedig a rajzolás. Órákat el tudok ülni egy-egy rajz fölött, és egészen a realisztikus ábrázolásig fejlesztettem ezt a remek képességet. Ebből viszont –a közterületesek és a rendőrök nagy örömére- az is adódik, hogy imádok nagyobb falfelületekre is alkotni. De a fal mindenkié. Miért is ne tehetném meg? Még ha csak sunyi módon is… Egyébként énekelni is szeretek, főleg a koleszben a zuhany alatt teszem ezt. Ott nem érdekel, ha esetleg valaki meghallja a dalolászásomat, ugyanis hallottam már rossz hangú egyéneket is énekelni. Nekem állítólag egészen jó hangom van. Iskolai bálokon néha rá tudtak szedni, hogy színpadra álljak, de én inkább az a tábortűz mellett éneklő és gitározó fajta vagyok. Nem szívesen adom elő magam nagy közönség előtt, ugyanis elég lámpalázas vagyok, még ha ezt sosem vallanám be senkinek.
Szia Dani! Már nagyon régen vártam, hogy elkészülj és ez végre megtörtént. Hát igen a 12.a-ban nem könnyű jó gyereknek menni ilyen arcok mellett, mint én vagy Ben barátom, de megéri a dolog. Köszöntelek köztünk és a későbbiekben majd játszanunk is kell.:3 Irány a játéktér, Kóczos!