Belevaló, talpraesett, aktív. Talán ez a három szó jellemzi a legjobban, és persze az ehhez kapcsolódó sikerszéria is. Mert valljuk be, az életében a szerencsefaktor egészen nagy szerepet játszik. Mindig is nagykanállal habzsolta az életet, és hitt abban, hogy a mának élni kell, és a mindennapjait is ehhez a felfogáshoz igazította. Pörgős személyiség, bulizós, aki bármit megtesz azért, hogy talpon maradhasson. Az ilyen embereket nevezik életművésznek. Nem tanult túl sokat, megelégedett az érettségivel, na meg azzal, hogy a mozgása jó, és evidens volt, hogy ezzel kapcsolatos jövőt választ majd magának. A táncot mindig is szerette, és mivel a ritmusérzéke jó volt, úgy gondolta talán lehet még ebből valami jövedelmezőt is kihozni. Ő volt a legjobban meglepődve, mikor felvették a táncművészetire a modern táncok szakra, és hogy az oktatás is a kedvére való volt. Nem nehéz vele kijönni, általában mindenki kedveli, de csak azért, mert eléggé kommunikatív és barátkozós. Persze a valóság azért cseppet sem ilyen rózsás. Hiába a rózsaszín fátyol, ha közelebbről megismered azonnal rájössz, hogy ő nem a te embered. Ő az, akitől félt a mamád és a papád. Nem veti meg az alkoholt, és a drogokat sem, ha épp buliról van szó, és nem egyszer húzott már bele valami egészen rosszban fiatalokat. Bájos, könnyen levesz a lábáról bárkit, egy igazán profi játékos. Nagyon jó emberismerő, logikusan gondolkodik, és ezáltal számító is. A dolgait úgy alakítja, hogy azok számára a legkedvezőbbek legyenek, és a céljaiért tett már tönkre életeket, szerelmeket, barátságokat. Nem igazán hisz a lelkiismeretben, vagy legalább is vallja, hogy neki nincs olyan. Soha nem voltak még igazi barátai, mindig csak érdekkapcsolatokat és haveri szálakat köt magához, nem akar semmibe se belebonyolódni. Nem híve a romantikának, a nagy szerelmeknek, és legtöbbször csak elveszi azt, ami szerinte számára alanyi jogon kijár. Fél az elköteleződéstől, ez a szülei rossz házassága miatt alakult ki benne. Nem igazán bírja a kötöttségeket, hosszabb távon nem horgonyoz le senki mellett és sehol sem. Budapest már a harmadik város amit épp munka szempontjából fogyaszt. Élt már Debrecenben, Egerben és most itt, ahová kifejezetten azért jött, hogy egy kis táncstúdiót vezethessen minimális mennyiségű diákkal. Mivel magas, sármos, sötét hajú fiatalember kellemes mosollyal az arcán, na meg udvarias megnyilvánulásokkal, a szülők örömmel íratják be hozzá gyerekeiket. Ő pedig nem rest szelektálni közülük...
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Mindig is tudta mikor mit kell csinálnia. Akkor abban a pillanatban is, mikor keze lágyan siklott a vékony derékra és emelte magasba a pillekönnyű, törékeny testet. Már egy hónapja volt a lány tanára, és mint mindig most is olvasott belőle. Nem kellett túlzottan megerőltetnie magát, hiszen annyira egyértelmű volt. A csillogó szempár, mely fürkészve vizslatta, a kipirosodó arccsont minden érintésnél, a libabőr a selymes bőrön... Nem Ráhel volt az egyetlen lány, akinek megdobogtatta a szívét. Normál esetben nem is foglalkozott volna ezzel, hiszen sosem voltak a fiatal lányok az esetei. Ők túl szentimentálisak voltak, értük rajongani kellett, nagy érzelmekre vágytak, és a hercegre fehér lovon, ami ha akart volna se tudott volna lenni. Sosem volt lova, és a gáláns hercegi viselkedés sem volt kifejezetten az erőssége. A várakozás pedig pláne nem. Éppen ezért nem akarta kettejük kapcsolatát bonyolítani. Elegendőnek érezte eddig azt a pár finom érintést, mellyel a lányt illette, a kellemes mosolyokat, a titkos pillantásokat, azonban a mai napon valami megváltozott. Tudta hogy el akar menni, látta a kétségbeesést a csillogó íriszekben, és nem hagyhatta, hogy egyszerűen lelépjen a legjobban fizető vendége, és az az ember, aki majd segíteni fog neki néhány spéci cucc terjesztésében. Így tehát teljesen egyértelmű volt, hogy kénytelen lesz megszegni a saját szabályait. Így tehát a próba végén, a távozás pillanatában, nem hagyta a lányt érvényesülni. Ujjai a lágyan elomló tincsekbe túrtak, ajka esdeklőn tapadt a cseresznyeszín szájra és csókolta azt, kérlelőn, mohón, és vágyakozva, egészen addig, míg az a minimális tiltakozás is feloldódott, és míg meg nem érezte az apró tenyeret a derekára kulcsolódni. Önkéntelenül is belemosolygott a csókba, hiszen tudta, innentől kezdve nyert ügye van, és még egy pillanatig magához szorította a kecses női testet. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg valami lehet közte, és eközött a lány között, azonban valahogy mégis egészen bizsergetőnek találta kettejük közös csókcsatáját. És mikor mindezt realizált magában, talán kicsit túlontúl hirtelen is húzódott félre, megszakítva az idilli pillanatot. - Akkor a jövőhéten találkozunk! - mondta majd, egy kellemes mosolyt villantott a döbbent és kipirult arcra, majd kapucniját a fejébe húzva, sporttáskáját a vállára akasztva kimasírozott a teremből, egyedül hagyva a lányt a gondolataival.
Tárgy: Re: Farkas Aurél Vas. Ápr. 10, 2016 8:31 pm
Légy üdvözölve
Szia Aurél! A másik énem ugrál örömében, hogy megérkeztél. Na persze erre az örömre az is rátett, hogy pont olyannak alkottad meg a karaktert, amilyennek elképzeltem. Minden várakozásomat felülmúltad. Valami csodálatosan írsz és remélem sikerül majd felvennem veled a ritmust! Alig várom, hogy játszunk. Menj foglald le azt a csábos pofid és irány a játéktér!
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Farkas Aurél 
