Eléggé furcsának találom, hogy a 10. évfolyamot csak úgy lecsördítik a termekből egyenesen a könyvtárba. Az igazgatóhelyettes asszony hangja visszahangzik a folyosón, mert hát természetes, hogy a csoport egyik fele balra a másik jobbra a többi meg összevissza bolyong a suliban. Szinte látni az igazgatóhelyettes halántékán a kidagadó ereket, csodálom érte, hogy még nem ment el ideje korán nyugdíjba agyvérzés gyanújával. Végül a tervezett 5 perces levonulás helyett 15 perccel később leérünk a könyvtárba és becsukódik mögöttünk a könyvtár ajtaja. Ha nem tudnám, hogy ez egy iskola akkor akár gondolhatnám azt is, hogy itt a diák ellenes liga és most mindannyiunkra bitófa vár...na jó, elkalandoztam egy csöppet.
A szépen, rendezetten körbe rakosgatott székeken foglalunk helyet és kezdem úgy érezni mintha egy elvonó kúrával kapcsolatos csoport gyűlésen kellene részt vennem. A többieket látván nekik is hasonlók mozgatták meg a fantáziájukat.
-10.B és 10.A, gondolom kíváncsiak vagytok miért vagytok itt, nem akarom húzni az időtöket, elmondom. Idén a Költészet napjára iskolánk csoportos bemutatót vár el tőletek. De, hogy ne legyen olyan unalmas az egész és semmiképp se legyen az, hogy mindenki a legjobb barátjával vagy barátnőjével szeretne két fős csapatokra bomlani ezért kitaláltuk, hogy a két osztály vegyítve lesz és fiúk lányok vegyesen, így elkerülünk minden hisztit és drámát. - Mindenki körbe nézett az arcokon és magam is épp olyan döbbent képet vághattam mint a többiek. Na ne! Eleve nem szeretek másokkal közösen dolgozni, na, de hogy olyasvalakivel, akit nem ismerek és valószínűleg egy bunkó fiú is ráadásul...hát ez remek.
-Minden lány húzzon ebből a kalapból egy nevet, akinek a neve rajta lesz a papíron azzal az illetővel fog egy héten keresztül együtt dolgozni valami előadáson, hajrá! - Nyeltem egy nagyot majd húztam egy cetlit, kihajtogattam a papírlapot és hangosan felolvastam a rajta szerepelő ismeretlen nevet.
-Egri Gábor! - Mondom ki a nevet, de alighogy kiejtem egyik osztálytársnőm oldalba bök és mutogatni kezd a fiúk felé egy barna hajú srácra.
-Tök helyes, nem? Te mázlista, Én egy vörös szeplőst kaptam. - Fintorodott el, de Én csak a szememet forgattam.
-Nem különösebben érdekel, hogy néz ki, csak működjön együtt. - osztálytársnőm úgy nézett rám, mintha ufó volnék, de nem foglalkoztam vele és szépen a fiú elé sétáltam, aki elvileg egy hétig a csapattársam lesz.
-Szia, Mira vagyok, a Te nevedet húztam. - Lobogtatom meg a papírost a szeme előtt. Kérlek, add, hogy értelmes legyen.