Tárgy: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Csüt. Ápr. 14, 2016 8:03 am
Mira
Az a jó ebben az iskolában hogy nem tisztelve az ember szabadidejét igyekezenk mindenkit szórakoztatni még délután is. 6., 7. óra helyett ugyanis kitalálták, hogy a végzősök felkarolva a két alsó évfolyamot kötelező jellegű sportdélutánt rendeznek. Ezzel persze nem lenne baj, ha másnap nem kapnánk meg a tanároktól, hogy miért vagyunk felkészületlenek az érettségire. Így azonban nehéz jó kifogást keresni. Mindegy. Legalább legálisan kihagyhatom a mai napon a tanulást, nem mintha otthon bárkit érdekelne annyira ez a dolog, hogy leellenőrizzék a tudásomat. Ennek ellenére azonban nem célom elhasalni az érettségin, hiszen nem szívesen járnék suliba még egy évek, hogy felkészüljek az érettségire. Stabil közepes osztályzataim megvédenek az év végi bukástól, de lehet, hogy ez a tudás már kevés lesz ahhoz, hogy valahogy az érettségit is átkamuzzam. Majdcsak lesz valahogy. Leérek a tornateremhez, ahol inkább egy beszélgetőszakkör fogad, mint egy sportdélután, hiszen kint szakad az eső itt bent pedig nem biztos, hogy tudna önfeledten sportolni 3 évfolyam. Az ajtóban egy lány áll, kezében cetlik. Mosolyogva kérdezi meg tőlem, hogy melyik évfolyamhoz tartozom, amire válaszként csak felvonom a szemöldökömet.
Valamiért azt feltételeztem, hogy 16-nál többnek nézek ki. Ugyanazzal a hülye mosollyal kér meg, hogy húzzak egy cetlit, én pedig meg is teszem. Visszaadom a lánynak és egy hatalmasat kiabál, hogy 'Miraaaaaa'. Egy pillanatra megijedek tőle, mert férfiakat megszégyenítő mélységet csikar ki a torkából. Egy alacsony, törékeny alkatú lány áll fel a padról és egyenesen felénk veszi az irányt. Beljebb lépek a terembe, hogy félúton találkozzak a partneremmel. -Szia. Áron vagyok.-mutatkozom be neki egy könnyed mosollyal az arcomon. Sokan megléptek az osztályomból, hogy ne kelljen ezen részt venni, de mivel töriből egy ötöst jelent és addig se kell az otthoni állapotokkal szembesülnöm, így inkább itt vagyok. A csaj pedig szimpatikus, így első ránézésre.
I am
Lóczy Mira
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Csüt. Ápr. 14, 2016 8:22 am
Áron & Mira
Anya nem különösen volt boldog mikor közöltem vele telefonon, hogy nem tudok ma vigyázni az ikrekre, mert valami Szent Johannás programon kell részt vennem. Hát tulajdonképpen Én sem repesek az ötlettől, nem igazán vagyok egy szocializálódott személy, jobb nekem egyedül..amit persze itt nem tolerál senki. Ez a suli messze híres arról, hogy mennyi csoportos programot tervez és, hogy mennyire összetartó a tanuló közösség..hát bizonyára így is van, de Én ebbe nem különösebben szeretnék belefolyni, ami kötelező az kötelező, de ne várjanak tőlem túl sokat. A lelátó harmadik sorába leülve zenét kezdek hallgatni és a legnagyobb nemtörődömséggel nézem meg a jelenlévőket. Alig jelent meg pár 12.-es, szinte sejtettem, ez a hülyeség, ami most kipattant a suli tanárainak fejéből nem vonzza a diákokat. Megértem, mégis kiakarna pesztrálni pár "kisebbet"? Én bizonyára be nem vállalnám az tuti. Főleg úgy nem, hogy nem igazán szeretek emberek között lenni. Ha nem mondta volna az ofő, hogy kötelező és nincs kibúvó alóla, akkor biztos, hogy az elsők között lettem volna, aki elsunnyog haza. Az ajtó felé kapom a fejem amikor egy újabb diák érkezik. Mivel ismerem a 10. és a 9. évfolyamot így biztosra veszem, hogy egy újabb megvesztegetett 12.-es érkezett. Eddig jobbára csak lányok jelentkeztek erre a sportos őrültségre, de első fiúként külön gratuláció jár neki. Egy percig sem számítok arra, hogy a nevemet húzza, de az a férfiasan erős MIRAAAAA meglehetősen engem jelöl. Na igen, Klári meg a kiabálása... Nem túl nagy élvezettel ballagok le a lelátóról, de azért egy halovány mosolyt igyekszem az arcomra varázsolni, hogy el ne ijesszem, mint a legtöbb diákot a közelemben. -Szia, Én pedig Mira, bár szerintem ezt már tudod. - Ki ne tudná ezek után, a tornatermi akusztika segített, hogy mindenki a fejébe vagy épp a fülébe vésse a nevem. -És akkor most mi legyen? Mert nem igazán mondták el miért is vagyunk itt, mondták, hogyha kérdésünk van majd a kijelölt párunkhoz menjünk és Ő megválaszolja. - Lesütöm a szemem, kicsit zavar, hogy jóval magasabb nálam és, hogy figyel, nem szeretem, ha ennyire rám irányul a figyelem. Kezeimet elől morzsolgatni kezdem idegességemben. Nem tudom miért irtózom annyira a társaságtól. Teljes mértékben igazuk van azoknak akik nyominak tartanak, de tényleg.
I am
Dallos Áron
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Csüt. Ápr. 14, 2016 8:41 am
Mira
Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy nem én vagyok az egyetlen jelenlévő, aki nem boldog a sulis marhaságtól és véleményem szerint a legtöbben inkább othon töltenék el az idejüket, bár kétlem, hogy a 9., 10. évfolyamnak lett volna válasutása, hogy vajon szeretnének-e itt lenni. Bár biztos köztük is van pár buzgó fanatikus, aki tökéletesen boldog, hogy még a délutánjának egy részét is itt kell töltenie, de a legtöbb arcon nem felszabadult mosolyt, hanem inkább szenvedést látok. Volt pár lány az évfolyamomon, akik szinte életcélként gondolkoztak erről a programról és példás tanulóként valamiért kötelességüknek érzik, hogy boldogítság a kicsiket. Belépek a terembe és esélyem sincs arra, hogy csendben besunnyogjak, hiszen a lány, aki úgy tűnik szervezőnek lett kinevezve akkorát üvölt, hogy megijedek még én is. Ezek után pedig rámmosolyog. Mintha minden okés lenne, én meg inkább csak beljebb sétálok. A lány, akivel összetalálkozik látszólag a normálisabbak közé tartozik, bár valószínüleg ő is ezt gondolhatja rólam. Mindenesetre nem akarom elkönyvelni a dolgot, ha már egyszer bevállaltam, hogy végigcsinálom. Ha tudok segítek neki, ha nem akkor ökörködünk másfél órát aztán úgyis mehetünk lassan haza.
-Igen azt hiszem egy életre megjegyeztem a nevedet.-pillantok hátra, majd ismét a mogyoróbarna szempárba nézek. Úgy tűnik, mintha zavarbn lenne, vagy nem érezné éppen a legkomfortosabban magát. Mondjuk szegény tényleg jól kifogott engem. Valamelyik normálisabb csajt is megszerezhette volna, de úgy tűnik szegénnyel ki akart tolni a sors egy kicsit. -Igazából valami csapátépítő akárminek indult ez az egész, ha jól tudom, de az időjárásnak hála beszorultunk a tornaterembe..-bólintok egy aprót. -Gyere. Üljünk le valahova és ha van bármi kérdésed, akkor bátran, ha esetleg nincs azt is megmutathatod, amit az előbb hallgattál.-pillantok rá egy halvány mosollyal az arcomon. Mellettem nem kell szarul éreznie magát. Legalább anyira nem érdekel ez a program, mint őt. Ki tudja, még az is lehet, hogy ő lesz az új bűntársam és együtt lepünk le.
I am
Lóczy Mira
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Csüt. Ápr. 14, 2016 1:00 pm
Áron & Mira
Tagadni se tudnám, hogy egyszerűen a hátam közepére se kívánom ezt a sport napot vagy mit. Sportolok Én eleget otthon miközben a fiúk után futkosom és igyekszem elkerülni, hogy a két tök mag közül bármelyik is megsérüljön mert valami olyat csinál amit nem kellene. Izzasztó és fárasztó meló, e mellé még ki tudja hány alkalommal akarják ezt a vackot is megcsinálni, éljen a sport! Azért a mosoly ott az arcomon mikor a sráchoz érek, de alig telik el pár perc és már érzem, hogy kissé feszélyez a közelsége. Persze akiket már régebb óta ismerek azoktól azért nem tartózkodom ennyire, de egy vadidegen még mindig kiváltja bennem a szorongást. -Mostantól nekem sem lesz gondom vele úgy érzem, a fél iskola biztosan hallotta. - Most is érzem, sőt látom, hogy sokan minket néznek, hát igen, egymás mellett érdekes párost alakítunk. Egy magas és kimondottan helyes srác és egy aprócska, jócskán fura lány. Na igen, ez már kérem szépen, egy remek párosítás. -Úgy látom...mindenki minket néz. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen és elég halkan. Az első benyomása a fontos, nos szerintem innentől biztosan elkönyvelt valami befelé forduló csajnak, aki komplett idióta is és valami pszichopata beütése is van...vagy nem? -Rendben, akkor mondjuk mit szólsz ha leülnénk oda a harmadik sorba a lelátóra? - Ott alig látszódnánk és Én sem érezném annyira mintha a tekintetek keresztül döfnének. Elindultam a kedvenc helyemre és amint leültem máris kissé jobban éreztem magam. -Kérdésem az nincs, de ha érdekel rockot hallgattam. - Nyújtottam felé a fülhallgatómat, ezzel magamat is megleptem, mert ennyire beszédes sem szoktam lenni, Áronnak jó napja van, hogy éppen így találkozott velem. -Milyen zenéket szeretsz? - Kérdezem, mert végül még is támad egy kérdésem, érdekes.
I am
Dallos Áron
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Pént. Ápr. 15, 2016 9:47 am
Mira
Tudom, hogy ez emberek néha furcsák, ha számukra kellemetlen helyzetbe kerülnek. Itt van például Mira, aki kifejezetten kellemetlenül érzi magát attól ahogyan 'bemutatták' és, hogy szegény engem fogott ki párnak. Tényleg sajnálom egy kicsit valahol mélyen legbelül a lelkem valamelyik bugyrában, de valami azt sugallja, hogy jófej csak éppen benne vagyok a kis komfortzónájában, ami pillanatnyilag még zavarja. -Örülj neki... többet nem kell majd bemutatkoznod senkinek.-kacsintok rá. Nem hiszem, hogy emiatt aggódnia kellene. Mindannyian ismerjük már Klárit, aki úgy kiabál, mint egy férfi és igazából az egészet poénra veszi, így még rá is játszik egy kicsit. Igazából én is csak attól ijedtem meg, hogy nem számítottam a kiabálásra. Azt hittem nekem kell majd megkeresnem Mirát, de szerencsém volt. -Nyugi... csak addig vagy ennyira izgalmas nekik, amíg nem érkezik meg még valaki..-vonom meg a vállamat. Nem akarom, hogy szorongjon egy ilyen apróság miatt. Ha pofára esett volna miután így hívta közelebb Klári, akkor már lenne oka aggódni a hírneve miatt, így azonban semmi. Egyébként aranyos arca van és szerintem könnyebben el fog telni ez a másfél óra, mint ahogy azt először gondoltam.
-Ahova csak szeretnél.-vonom meg a vállamat. Végülis én elvileg most azért vagyok itt, hogy segítsek neki megtalálni a helyét a suli rendszerében. Én mindig azt vállottam, hogy az erőseknek van a legkönnyebb dolguk, akik úgy tudnak végigvonulni a suli folyosóján, hogy mindenki félrelép az útjukból. Ez főleg a lányokra igaz, hiszen ott még keményebb diktatúrák épültek ki az évek alatt. Leülünk az általa kiválasztott helyre és máris megkönyebbülést látok az arcán. -Na mutasd.-mondom és a fülembe dugom az egyik felét a fülhallgatónak. Kérdésére csak elmosolyodok egyenlőre. -Ömm..igazából szinte mindent a mulatóson kívül...-vigyorogva beletúrok egy kicsit a hajamba. -Nálam ez inkább a hangulattól függ... szeretek minden érzelemre rápakolni egy lapáttal a megfelelő zenével.-azt hiszem így a leprecízebb a meghatározása a dolognak. Tényleg nem tudnék kiválasztani egy stílust, ami igazán közel áll a szívemhez, hiszen ezt még az évszaktól is képes vagyok függővé tenni. -Na és hogy tetszik itt, Mira?-tudom, hogy nem most gólya, mert direkt kértem, hogy valaki idősebbel legyek, de az tudja igazán eldönteni, hogy élvezi-e az itt létet, aki már legalább egy ideje koptatja a padot.
I am
Lóczy Mira
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Hétf. Ápr. 18, 2016 6:38 pm
Én sose voltam társasági ember, kicsi koromtól kezdve lekötött az, hogy a saját kis világomban evickéltem, már pici koromban is egyedül játszottam és nem akartam egy homokozón is osztozni. Ez a kívülállóság pedig mostanra sem oldódott fel, több van itt annál, hogy valaki belépett a komfortzónámba...Én ilyen vagyok, ha valaki elfogad ilyennek jó, ha nem nem fog ezzel vérig sérteni. Járok pszichomókushoz, aki szerint csak kell valaki aki képes a falaimon belülre kerülni és megtörik a jég..hmm..aha, okés, nos akkor várom ezt a valakit, mert a jelenlegi helyzetben inkább kerülnek mintsem próbálkoznak az emberek. -Hát az egyszer biztos, majd a büfés néni is előre köszön nekem még mielőtt meglátnám hol van. - Mosolyodom el ezen a gondolaton. Kicsit talán el is pirulok bár ez számomra nem tűnik fel. Úgy látszik Áron nem próbál meg kerülni..hát mondjuk persze hiszen nem hallott még az antiszociális befordult lányról..tehát nem ismer még..bizonyára elmúlik majd ez a nagy nyitottság, ahogy mindenkinél. -Nos ebben van valami, legalább nem estem hasra, akkor lenne igazán gond. - Elmélkedem a dolgon és elképzelem ahogy feltakarítom a tornatermet a hatalmas hasassal. Szinte alig veszem észre hogy nem szorongok már annyira Áron társaságában, a nyitottsága valamelyest oldotta a görcsöket, na nem tüntette el, de jobb. Ez a másfél óra biztosan nem lesz olyan rémes mint számítottam rá. Egy még szélesebb mosollyal nyugtázom, hogy követ és engedi, hogy kiválasszam hol ülhetnénk le. Jobban érzem magam ha nem látom, hogy engem néznek, ezt pedig a lelátókról tudom elérni. Igen, tényleg felengedek kicsit mikor leülünk. Bár van bennem azért tartózkodás, de nem ülök tőle messze, helyet foglalok mellette. Végül is a társasága jó, nem mond hülyeségeket, nem kérdezget arról miért vannak rajtam fura göncök, egyszerűen csak társalog velem és ez nekem tetszik. -A mulatós zene számomra is tilos, de amúgy engem is a hangulatom irányít és a zenei ízlésem is ilyen formában változik. - Mosolyodom el ismét, meglepően sokszor már ma. A hangulatom változó, bár senki sem látja, hogy éppen milyen, otthon nyílt és vidám vagyok a családom körében, imádom anyumat, az ikreket és persze anya új férjét is, a ikrek apját. Mások azonban messze állnak tőlem, egy másik dimenzióban. Le a kalappal Áron előtt, hogy mosolyt csikart ki belőlem, igazi hős. -Nos ez mindig változó...mint észrevehetted egyedül vagyok, nem éppen szeretek társaságban lenni, tehát a közösség része nekem idegen, a tanárok többnyire diktátorok, de bajom nincs velük, a sulis programok azonban kikészítenek, miért kell kényszeríteni bennünket olyanra, amit nem szeretnénk? - Picit talán többet is mondtam mint kellett volna. De őszintén vallottam arról, hogyan érzek a sulival kapcsolatban. -Mármint bocsi, ha Te ezeket szereted, viszont azért nem kérek bocsánatot, hogy így gondolkodom a suliról. - Mindig őszinte vagyok, nem egy szó kimondó, de nem hazudok, a véleményem pedig nem takargatom, ha kíváncsiak rá.
I am
Dallos Áron
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Pént. Ápr. 22, 2016 7:51 am
Mira
Úgy tűnik valóban egy érdekes lánnyal hozott össze az élet. Azt hiszem kicsit belehalt volna a lelkem, ha másfél órát kell eltöltenem valakivel, aki a divatról, műkörmökről vagy éppen a legutolsó fodrászbalesetről beszél, amit természetesen csak látott és nem élte meg személyesen. Valahogy nem vagyok teljesen kibékülve az ilyen emberekkel, mert szerintem felszínesek, de talán az egy pozitív tulajdnságom, hogy nem ítélkezem. Maximum nem keresem bizonyos emberek társaságát. Mira azonban egészen más esetnek tűnik. Még nem kifejezetten találta meg a helyét a világban, így még nem nyitott teljesen az új dolgokra, bár erre a programra is végül eljött és már meg is szólalt előttem, úgyhogy valamilyen nyitottság mégis van benne. Még egyenlőre nem kifejezetten értem őt, de azt hiszem ez nem is baj. Így sokkal érdekesebb lesz a beszélgetés vele. Nevetek egy jót, de nem hangosan és csak visszafogottan, hiszen nem akarom még jobban bepánikoltatni szegényt. -Az sem gond, hogy poénra veszed.-pillantok rá mosolyogva. -Amikor még kilencedikes voltam a második napomon elvágódtam az udvar kellős közepén. És nem volt annyira ciki, mint ahogy gondolod.-vigyorodok el egy pillanatra az emléktől. A mai napig jót nevetünk néha ezen az osztállyal, hogy a stílusos érkezés egy mintapéldánya vagyok. Végülis ez ma sem maradt el. Ilyen belépő után talán jogosan érezzük magunkat a figyelem középpontjában.
Leülünk a lelátón, hiszen ez az, amit ő szeretett volna, nekem pedig kifejezetten mindegy, hogy hol fogunk beszélgetni. -Na látod? Alig pár perce ismerlek és máris van egy közös pont az életünkben.-ez a zenei tény mondjuk elég sok emberre igaz, de nem kifejezetten tudom, hogy mit kezdtem volna egy komoly zenékért rajongó lánnyal. Nyílván beszélgettem volna, de fogalmam sem lett volna a nevekről, amiket felsorol. -Ez egyszerű.. a tanárok szerint az új diákok még nem érzik elég kellemetlenül magukat az új helyen, úgyhogy olyan programokat szerveznek, ahol az emberek együtt szenvednek még jobban, és ez összekoácsolja őket.-pillantok a szemeibe. Azt hiszem tényleg valahogy így működik ez a rendeszer, és minden osztályban kialakul valamilyen közösség, úgyhogy valamilyen igazság alapja is van a történetnek. -És nem kell bocsánatot kérned. Elég nehezen lehet engem megbántani. Főleg az ilyen sulis szarokkal.-vonom meg a vállamat vigyorogva. Örülök, hogy a véleményét nem hajlandó letagadni még akkor sem, ha ez másnak nem tetszik.
I am
Lóczy Mira
Tárgy: Re: Vegzősök és az örökség. Mira & Áron Szomb. Ápr. 23, 2016 10:15 am
Igazából számítottam rá, hogy kapok egy 12.-es divat diktátort vagy éppen egy "Én vagyok a suli menő arca" diákot, mert ezek százával találhatóak meg. Nos akkor szerintem a forgatókönyv úgy alakult volna, hogy Én ülök, fülemben a fülhallgató, ezer decibellel szól a rock vagy a metál és a másik fél pedig leshette volna a székeket a lelátón és azt, ahogy a por megtelepszik rajtuk. Azonban szerencse vagy sors vagy egyszerűen nem tudom mi által kaptam Áront, aki ezidáig egyik kategóriába se tartozik és még kellemetlenül se érzem magam mellette, legalábbis annyira nem, mint mások társaságában szoktam. Nem vagyok teljesen zárt mások felé, ezt így nem mondhatnám, mert ha olyan emberrel akadok össze, elbeszélgetek vele, egyszerűen csak védem magam az ártó dolgoktól és emberektől. Volt már egy hatalmas seb ami még most sem gyógyult be. Mikor apu elhagyott minket és azt ígérte az 5 éves kislányának, hogy majd meglátogatja amilyen gyakran csak lehet, végül egyszer sem tette meg, nem írt, nem telefonált és többet haza sem tért...ott zárult be egy kapu és igyekezett védelmet adni. Akkor lettem zárkózott és vesztettem el a családomon kívül minden emberben a bizalmamat. Erről nem Áron tehet ahogy senki más sem, erről apa tehet csak, és persze valahol Én is. -Hidd el, ha velem esett volna meg akkor az lett volna, téged senki nem nevetne ki, most is a fél tornacsarnoknak csorog a nyála és tapintható az irigykedés, mivel mindenki veled szeretne lenni egy párban és nem értik miért vagy épp velem, sőt, szerintem ezt mind igazságtalanságnak is tartják. Bocsi, a pszichomókusomról átragadt rám is valami. - Őszinteség...megkövezik ezért az embert és mégis elvárják, hogy legyen őszinte, nincs aranyközépút, bár remélem ezzel nem bántom meg Áront, nem az volt a szándékom, egyszerűen csak elmondtam, hogy egy ilyen kaliberű srác kinevetve még álmaiban sem lehet, vele nevetnek de rajta nem. -Na igen, történnek furcsa dolgok. - Mosolyodom el, persze itt a csarnokban vagy még másik 10 ember zenei ízlése is egyezhet a miénkkel, de legalább egy közös pont akadt így mégsem ülünk megkukultan egymás mellett. Ezek a zenék tombolnak az érzelmektől, elutasítás, vágy arra, hogy ismerjenek, hogy elfogadjanak, érzem ezt a zene lüktetéséből, a komoly zene lassú és befásulok tőle, a popzene a DJ-ék által kevert pocsék mixek pedig inkább felkavaróak mint sem nyugtatóak vagy épp vérpezsdítőek. -Az ember ha akar tud magában is szenvedni, ez a tanárok féle logika számomra mindig is rejtély volt. Nekem például a sok sulis program nem segített, ahogy a pszichológus sem, menthetetlen vagyok. - Elmosolyodtam halványan. Ez tényleg így van, a doki szerint csak kell valaki aki nyit felém és nem hagyja abba a próbálkozást, hogy kirángasson a zárt ajtók mögül. Ebben nem hiszek, senki se tenné meg értem, hisz mindenki inkább kerül, mint közeledik. -Akkor jó. Tényleg örülök, hogy nem bántottalak meg ezzel, nem lett volna szándékos. - Sose bántok szándékosan, nem olyan vagyok, egyszerűen csak nem bírok magamban tartani valami olyat, ami őszintén csengene ha kimondanám. Ezt persze sokan nem szeretik és szinte azonnal elfordulnak tőlem mondván bunkó vagyok, ami nem igaz, nem vagyok bunkó, egyszerűen csak őszinte. -Hány alkalommal lesz megtartva ez a sportos összegyűlés? - Hallottam én már azt, hogy heti egyszer, azt is, hogy egyedi alkalom és még sok mást. Remélem Áron azért informáltabb nálam.