Egy erős visítást hallok, mire megrezzen a testem és az egyik szemem félig lecsukom. Hát ilyen a világon nincs! Anna, mint a szél úgy jön be a termünkbe és ordít rám, majd azzal a lendülettel már el is tűnik. Nagyon fel van pörögve, nevetve, s szem forgatva reagálom le az imént lezajlott esetet, s a táskámba dobálom a cuccom. Két percem van, de kicsit sem érdekel, hogy mit mond. Még szépen lassan elköszönök mindenkitől, majd a wc-re igyekszem, ahol pisilek és kezet mosok utána, majd a tükör előtt állva felfogom a hajam egy kócos kontyba. Egyáltalán nem érdekel, hogy egyáltalán nem kapok ápolt, s rendezett kinézetet, mert nem arra megyek. A pólóm is elég nyűtt már, de nem szeretek új cuccokba járni, a régi megszokottak a nekem valók. Hiába van a szekrényem tele újabbnál újabb ruhákkal a vállfákról sosem kerülnek le.
Megbeszéltem a hét elején Annával, hogy elmegyek ma vele neki ruhát venni a szalagavató bálunkra, és ha már ott vagyunk, akkor nekem is szerzünk egy hozzáillő szép kis nyakkendőt. Megígértem neki, hogy elmegyek vele a bálba. Igazából, hogy őszinte legyek nekem teljesen mindegy, hogy kivel megyek, mert ugyanúgy fog végződni az este. Leiszom magam tajték részegre és megdugom a párom. Ez köztudott tény rólam, mégis rengeteg jelentkezőm akad mindig. Az alsóbb évesek közül is rengetegen jelezték, akár személyesen, akár facebook-on, hogy szívesen ott lennének az oldalamon, de a legtöbbet csak kiröhögtem vagy nem írtam nekik vissza. Van nálam egy szabály, hogy fiatalabbal sosem kezdek ki, csak velem egyidőssel és idősebbel. A fiatalok túl gyerekesek nekem, még ha csak egy évről is van szó. Habár a kivétel erősíti a szabályt.
Kiérve a suliból beülök a kocsijába, miután bedobtam a pénztárcám, telefonom és cigim kivételével minden cuccom az én kocsimba, s indulunk is. Lehet, legközelebb felajánlom, hogy az én járgányommal menjünk, de így legalább nem az én benzinem fogy.


- Mert mi a bajod vele? Éppen eleget mutat, sőt még keveset is – vigyorgok Annára. Már épp elég régen vagyunk itt ahhoz, hogy teljesen eldobjam az agyam és Istenhez könyörögjek, hogy legyen vége ennek a fos ruhapróbának. Pár perce megkért, hogy hozzak neki egy szép hosszú ruhát. Láttam is sok olyat, de ha valaki mellettem akar megjelenni, akkor ne takargassa magát. Látnia kell a világnak, hogy milyen nővel hajlandó megjelenni Horváth Noel! Mutassa hát meg akkor Anna, amije van.
Ráharapok az ajkamra, s még szélesebbre veszem a vigyorom.
- Miért? Hogy nézek? – kérdezem gúnyosan, s még egyszer végignézek rajta. Elég csinos darab, na persze itt nem csak a ruhára célzok, de az sem az utolsó a sorban. Az utóbbival mindössze annyi a bajom, hogy nem elég rövid. Majd keresek én neki egy másikat, ami eleget tesz az igényeimnek.
- Azonnal Ananász – mondom, miközben visszaírok gyorsan egy csajnak, aki abban a percben ír rám. Miután elküldöm az üzenetet belépek hozzá, s látom, hogy azt akarja húzzam fel a cipzárját. Elnevetem magam. – Szóval te így pasizol – lemondóan megrázom a fejem, de közben végig mosolygok. Olcsó és régi trükk, de sokszor beválik. Felhúzom a cipzárját, s közben direkt ügyelek arra, hogy még véletlenül se érjek a bőréhez.