TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Mindenkinek megvannak a maga bajai a gimiben, szerelem, tanulás, tanárok és szülők egyvelege... Természetesen ez az én életemből sem maradt ki, egy darabkája sem. Nekem is volt minden bajom 4 év alatt. Voltak szerelmi csalódásaim, párszor csúnyán is össze törték a szívemet, de szerencsére itt voltak a barátaim akikre mindig számíthattam, együtt utáltuk azt a srácot aki megbántott, később pedig együtt nevettünk jót azon, hogy még is hogyan tudtam valaha is járni vele. A tanárok pedig... Nah, az szép kis történet. Azt hiszem mély benyomást tettem az összes tanárra, aki ezalatt a pár év alatt tanított engem is. Először is kezdjük a mi kis drága igazgatóhelyettes asszonyunkkal. Szép kis reggeleket tudhatunk mi magunk mögött. Nem egyszer volt már olyan, hogy haza küldött, mert állítása szerint túl rövid nadrágba vagy túl magassarkú cipőbe jöttem a suliba, de természetesen az irodájában is voltam, amikor lemosatta velem a sminkemet. Ez mind volt még tizedikben, mikor próbálgattam a dolgokat, amikor kerestem a saját stílusomat, amikor önmagamra akartam rátalálni. Az utóbbi sikerült is, kb az év végére meg is találtam azt ami én vagyok. Tornacsuka, farmer-sort, hullámos, festett haj, fekete körmök és olyan smink amit a drága Máday még elvisel. Igen, ez vagyok én. De ne feledkezzünk meg a többi tanárról se. Oh, Vladár, ha ő eszembe jut akkor akaratlanul is elnevetem magamat, akár az utcán vagy a metró kellős közepén és még az sem zavar, ha mindenki engem néz. Az egyik idióta osztálytársammal, Noellel, aki mellesleg a gimi alatt az egyik legjobb barátom lett, egyik nap suli után úgy döntöttük, hogy össze graffitizzük a drága rajz tanárunk termének az ablakát, mert miért is ne, tök jó buli. Az az arc amit pedig láttunk utána... Esküszöm, minden pénzt megért, mi persze letagadtunk mindent, de mindenki tudta, hogy mi voltunk, csak sajnálatos módon nem volt a tanárok kezébe bizonyíték, így pedig nem kaptunk semmi büntetést. A tanárok közül talán Kardos az, akinél soha nem húztam ki annyira a gyufát, nagyjából készültem mindig az órájára, elolvastam a kötelezőket, de ennyiben ki is merült a szorgalmam ami a magyar órákat jelentette.
Az utolsó évemet járom itt a Szent Johannában, furcsa belegondolni, hogy már csak egy évem van és elmegyek innen. Összességében jó volt ide járni, még a tanárok is hiányozni fognak, de leginkább a 12/A, iszonyatosan a szívemhez nőttek, főleg Noel, akivel a legjobb viszonyt ápolom az osztályból. Minden őrültségben együtt vettünk részt, rengeteg hülyeséget csináltunk meg együtt, és ennyi, egy évünk van még aztán pedig mindannyian megyünk tovább a saját dolgunkra, és senki sem tudja, hogy tartani fogjuk-e a kapcsolatot a gimi után is...