Mivel az egyik osztálytársam szerencsésen össze törte a telefonomat, ezért úgy döntöttem, hogy suli után egyből bemegyek az egyik plázába és veszek magamnak egy új telefont, mert nem akarok anélkül mászkálni. Már csak azért sem, mert ha valaki hívni akar akkor sehogy sem tud elérni, másrészt pedig mikor netezni akarok akkor rendszerint telefonról szoktam lenni. Órák után elköszöntem a többiektől, majd elsétáltam a metróhoz és mentem vele 3 megállót, majd elsétáltam szép lassan az áruházig. Időm van bőven, házit már úgy sem nagyon szoktam írni, ha valami fontos van azt órák előtt úgy is lemásolom, vagy ha könnyű akkor este megírom amikor hazaérek, de ennek elég csekély az esélye. Az egyik telefonos üzlet előtt sétálok, amikor meglátok háttal egy nagyon ismerős srácot. Végül bemegyek a boltba és oda megyek hozzá, majd mosolyogva köszönök neki. - Szia. - mondom neki mosolyogva. Cortezt már jó ideje ismerem, barátok vagyunk és habár nem beszélünk napi szinten egymással, de sok mindent elszoktam neki mesélni. Bízok benne ami nagy szó, mert tényleg, őszintén bízok benne, tudom, hogy ha elmondok neki egy titkot akkor azt nem fogja tovább adni, nem írja ki a facebookra, hanem kettőnk közt marad. Sokan téveszmékben élnek, azt hiszik, hogy a "menők" azok csak magukkal tudnak foglalkozni, beképzeltek, bunkók, stb. Pedig nem, Cortez mindnek az ellentéte, pont ezért is szeretem annyira a társaságát.
Szeretek otthon egyedül lenni. Csak én és semmi más. Olyankor az a zene szól, amit én akarok és a tv távirányítót is csak én kezelem. Ennek a fő oka az lehet, hogy egyke gyerek vagyok. Nekem mindig is egyedül kellet elszórakoztatnom magamat, meg hát a szüleim se nagyon foglalkoztak velem. Talán az egyetlen egy jó dolog, ami miattuk történt velem, hogy borzalmasan önálló vagyok. Ezek után persze rögtön azt hiszitek, hogy valami befásult remete vagyok, aki utálja az embereket és legtöbbször a szobájában van bezárkózva. De ez nem igaz! Szeretek az emberekkel eljárni helyekre, egy kicsit szórakozni. Általában ilyenkor a társam vagy Ricsi, vagy Reni - az "R" betűseket vonzom magamhoz. Ők ketten a nagyszüleim mellet A személyek az életemben. A többieket is nagyon kedvelem, de nélkülünk nem lennék ma az aki vagyok. Most ahol vagyok ide is velük szoktam általában jönni, de nem ma. Most egyedül vagyok és kissé elveszettnek érzem magamat. Mert hogy elég hülyén nézek ki a konyhai bot mixerek között. De hát, ha jön a nagyi szülinapja, akkor a lehető legjobb ajándékot kell megvenni neki. Jobb kezembe egy kék színű műszer van, míg a másikban egy nagyon hasonló, de piros színben pompázó. A különbséget még nem tudom, de miért érzem én azt, hogy a mellettem lévő öreg néni engem figyel?? Szerintem mindjárt kiragadja a bot mixereket a kezemből és hosszasan elfogja nekem mondani, hogy ő melyiket használja és persze az olyan fontos dolgokat is, mint pl. hány macskája van, hogy néz ki az unokája stb. Jobban átgondolva a helyzetet lehet, hogy kenyér pirítót kéne vennem inkább. Fura gondolat menetemet végül egy ismerős hang zavarta meg. Gyorsan felkaptam a fejemet és a lány irányába fordultam. – Hello! – Úgy látszik, hogy nem én vagyok az egyetlen eltévedt bárány, ami egyedül jár plázába. – Mit csinálsz te itt egyedül?
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Cortez xx Ramóna - Pláza 
