Kezét csókolom a kedves olvasónak, ez itt az Ismerjük meg Lilit belülről című műsor első és egyben utolsó adása. Mielőtt nekifognánk szeretném kijelenteni, hogy nem fog sokáig tartani, mert roppant lusta személy vagyok, aki nem szeret fölösleges köröket futni és köntörfalazni. Mindig is az egyenes beszéd pártfogója voltam, noha gyakran meggyűlik a bajom ezzel a dologgal. Akaratomon kívül megbántok néha embereket, amik után rosszul érzem magam, de sajnos egy olyan családból származok, ahol mindenki kimondja mit gondol. Nyitott vagyok, és nem olyan értelemben, hogy ott nyílok, ahol a legtöbbször használnak. Kijavítom magam, inkább kedves és barátkozónak mondanám, rengeteg baráttal büszkélkedhetek, akik közül sok mindenkivel örökre szóló kapcsolatot kötöttem. Határozott vagyok, céltudatos, olyan, aki mindig úgy cselekszik, ahogy neki tetszik és a saját feje után megy. Szoktam hibázni, olyankor beismerem kudarcomat de utána próbálok tanulni belőle, nem kedvelem a vereséget. Versenyszellem rendesen ég bennem, hiszen a családomban mindenki az első akar lenni, olaszokhoz hasonlítanám magunkat, hiszen mindenért meg kell küzdenünk. Szeretem az állatokat, akik körülvesznek az iskolában, ahogyan a természetben élőket is. Egyik legkedvesebb hobbim az utazgatás és a fényképezés. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, gyakran vigyázok is az utcánkban lévő porontyokra mikor a szüleik el szeretnének valamerre menni. Majd, ha idősebb leszek és biztosítottam minden körülményt, akkor én is szeretnék majd párat. A nagyszerű emberi tulajdonságok mellett ugyanakkor néhány kellemetlen is megtalálható, mint a lustaság, ingerlékenység, néha süket is vagyok és akadnak pillanatok mikor zavarba is hoznak. Olyankor nem szeretek megszólalni, eltűnnék legszívesebben a föld felszínéről. Akadnak percek, mikor bezárkózok, magányra vágyok és vegetálok. Ez talán minden tizenéves problémája, hogy néha napján rátör ez… Nekem pedig kiváltott engedélyem is van.
Vajon akadnak még emberek, akik emlékeznek a régi fajta emléknaplóra, amikor nem rajzolni kellett legalábbis nálunk nem azon volt a hangsúly, hanem kérdések voltak beleírva neked meg az volt a feladatod, hogy megválaszold őket. Emlékszem kisebb koromban nekem is volt hasonló, rengeteg ismerősöm írt bele a környékről, mondjuk ez a hagyomány inkább Gyulán volt nagy divat, a nagymamám fele, aki még anno Székelyföldről menekült át Magyarországra. Mindig csillogó szemekkel hallgattam történetét az ottani rokonainkról, szokásokról meg az ottani emberekről. Megígértem neki, hogy ha meglesz a jogosítványom, akkor mi ketten körbeutazzuk az ottani látványosságokat és meglátogatjuk a rokonait, de ez már nem következik be. S hogy miért hoztam fel a régi típusú emlékfüzeteket? Nos, így pár hónappal a nagymamám halála után megtaláltam az övét, amelyben gyönyörű szép rajzok vannak és érdekes kérdések. Ezért úgy döntöttem egy unalommal átitatott percben, hogy kitöltöm. Nézzünk pár kérdést: Mi a szerencse számod? Sok embernek a 7-es a szerencse száma, én se vagyok kivétel, mert számomra is ez a szám áll legközelebb, ha szerencséről van szó. Már csak abból kiindulva, hogy hatalmas Potterhead vagyok, mindent tudok, ott pedig rengetegszer megjelenik a 7-es szám. Hét Roxforti év, hét Weasley testvér, heten vannak egy kviddicscsapatban, 7 horcrux is volt. Kell ennél több? Mi szeretnél lenni? Hm… roppant érdekes kérdés, mert még nem tudom. Szívesen lennék vadászrepülő pilóta, de ballett táncos is, ahogyan megelégednék egy jól fizető állással, ahol állandóan utazgathatnék. Szóval nem igazán vagyok tisztában a jövőmmel kapcsolatban, de majd kialakul útközben. Emlékszem mikor mindig azt mondogattad nagyi, hogy orvosnak kéne mennem. Ha tudnád mennyire utálom a vért, meg a tűket… Hiányzol. Mi az, amit megbántál? Azt, hogy nem mentem el akkor hozzád. Még mindig ostromolom magam, amiért azt választottam, hogy azzal a bugyuta Mátéval és haverjaival menjek el bulizni, amiből hatalmas botrány is született. Nem köszöntem el, nem fogtam meg utoljára a kezedet, helyette olyat tettem, amire nem vagyok büszke és amiért muszáj volt végleg megszakítanom a kapcsolatot a régi barátaimmal. Anyáék kikövetelték. És jól tették, de szerencsémre az iskolában szert tettem új barátokra. Elég jól fogadták azt, hogy 10.-ben csatlakoztam hozzájuk. Kedvesek velem ott. Mi az, ami jelenleg boldoggá tesz? Dende. Anyáék megajándékoztak egy golden retriever kölyökkutyával, abban a reményben, hogy sikerül végre jobb kedvre deríteniük és ez tényleg így is lett. Mindig vágytam egy kutyára, Te is jól tudod, és szerintem Te rágtad a fülüket azzal, hogy végre kaphassak egyet. Imádom, olyan aranyos, állandóan feljön az ágyamra és lehúzza a papucsot a lábamról. Imádnivaló kis állatka, biztos szeretett volna nálad futkorászni.
Néha sok mindent megbánunk az életünkbe, néha elég egy majdnem baleset, hogy észhez térítse az embereket, néha olyan fontos embereket veszítünk el, hogy képtelenek vagyunk feldolgozni. Legalábbis én még mindig nem hiszem el, hogy a drogos haverjaim miatt nem beszélhettem még utoljára a nagymamámmal.
Szia Lili Nos, akkor játszunk kicsit 1. Mit gondolsz az előtörténetről amit olvastál? Szerintem igazán érdekes lett és mindent magába foglalt amiből lehet építeni a továbbiakban, a múlt pedig bár már elmúlt még mindig sok mindent befolyásol, ami tetszik 2. Hogy vélekedsz a kariról? Igazán visszaadja egy fiatal tizenéves lelkiállapotát, gondolkodását és egy igen izgalmas lányt ismerhetünk meg a leírásokból. 3. Elfogadod? Még jó hogy a karakterlap szépen ki lett töltve és hibát se leltem benne úgyhogy el vagy fogadva Köszöntelek köztünk
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Vincze Liliána Szonja 
