Igazából ez a nap se különbözött sokban a többitől: felkelt, elvitte Annát iskolába, majd ő maga is autójával beállt a Szent Johanna parkolójába. A diákok között aznap is voltak engedetlenek, akik rövid úton kaptak némi büntető feladatot, mint ahogy voltak olyanok is, akik teljesítésben megütötték Gaál mércéjét. Az ilyen típusú, lelkes emberek miatt érezte mindig úgy, hogy van értelme bejönnie az iskolába és tanítani. Sose vallotta volna be, de valahol mindig megnyugtatta az a tudat, mikor egy-egy diák szemében felcsillant a „megértés fénye” a leadott anyagrész kapcsán. Ha már értik az alapjait annak, amiről beszél, máris könnyebben haladnak majd a továbbiakban.
Persze, akadtak emberek, akiknek nem ment ez olyan egyszerűen… és néha épp ezért tett kivételt és maradt egy picit tovább az illetővel, hátha a külön foglalkozás jobban rávilágít az adott anyag lényegére.
A mai nap nem így volt, egyszerűen csak néhány beadandót javított ki, ezért maradt bent tovább – de már csak az lebegett a szeme előtt, hogy még mielőtt autóba ül elszív egy cigarettát, aztán hazamegy és pihen egy picit. Vagyis… ez volt a terv. Az más kérdés, hogy Lévay Júlia egészen máshogy gondolta.
Igazából halványlila fogalma se volt arról, hogy miképp alakultak így a dolgok. Arra még emlékezett, hogy egyszer segített a lánynak egy anyagrész kapcsán, de ez után nem részesítette semmilyen kivételezésben, nem volt vele se kedvesebb, se megértőbb, ugyanúgy kérte rajta számon az anyagot, mint bárki máson, de… Lévay Júlia már egy ideje olyan boldogsággal üldözte őt, mint valami nem kívánatos rajongó. Ezzel persze nem kicsit ment Andor agyára.

Mikor meghallotta a jellegzetes cipőkopogást, ő maga is gyorsabb tempóba kapcsolt, de már késő volt: a lány beérte, sőt, a nyakába ugrott, amire ő egy elég kétségbeesett nyögéssel reagált.
- Lévay, szedje már össze magát és eresszen! - mordul a lányra, majd le is feszegeti magáról az ölelő karokat.
- Mint már lassan felnőtt nő, hozzá kellett volna szoknia ahhoz, hogy időnként egyedül marad - arra meg már nem is reagál, hogy a lány örül a találkozásnak, elvégre elég egyértelmű volt, hogy ő maga nem osztozik az érzésben.
- Van még valami mondanivalója, Lévay kisasszony? Ha nincs, akkor további kellemes napot, nekem dolgom van… - menekült volna ki az iskola épületéből. Pont ez hiányzott neki, egy lelkes Lévay Júlia a nyakába…

Rémálom Júlia & Gaál tanár úr

Ha a tanár úr kiakad… XD | Zene – Placebo cover… mert csak xD | ©

Eleinte azt hitte, hogy a kisasszony csak tréfál és a dolognak egyszer vége szaladt. Tekintetével sokszor kereste a kamerákat, avagy valamely diákot aki esetleg ép felveszi az eseményt, de… eleinte nem volt ilyen. Később már csak azért lett, mert mindenki elég viccesnek látta Lévay Júlia közeledését az irányába. Volt olyan diák, aki képes volt őt ez után Rómeó tanár úrnak hívni – az illető rövid úton kapott egy intőt és némi büntető feladatot. Nem érezte viccesnek a helyzetet, inkább csak frusztrálta, hogy mások mennyire jól szórakoznak az egészen, az ő kárára.
Később persze valamennyire elült a dolog. Szinte már megszokottá vált, hogy Lévay ábrándos pillantásokat lövellt felé, próbálta megszerezni a telefonszámát vagy a lakcímét, esetleg elbújt valahová, hogy ott „meglephesse”… aminek persze nem örült. Gaál Andor nem szerette a meglepetéseket, nagyon-nagyon nem. Lévay Júlia pedig eleinte csak meglepte, aztán… aztán néha már azt hitte, hogy megszokja ezt a jelenséget, de mindig történt valami új, valami változott a kisasszony taktikájában, ami felborította azt a kis rendszert, ami Gaál mindennapjait jellemezte.
Épp ezért akart most is gyorsan haza menni – nem akart meglepetéseket, váratlan fordulatokat… de persze, ember tervez és Lévay Júlia végez, jelen esetben.
- Mert a tanára vagyok, Lévay, a tanára - emelte ki még egyszer a köztük lévő különbséget. Nem mutatkozhat így a diákjával, elvégre gyanúba keveredik és kirúghatják – ő pedig most nem engedhet meg magának ilyesmit. Főleg akkor, ha az említett diákhoz nem is fűzik semmiféle szerelmi szálak, csak a lány állhatatos, szűnni nem akaró próbálkozásai irányában.
- Biztos vagyok benne, hogy a családja várja odahaza. Vagy a barátai. Esetleg egy kedves, fiatal fiú az osztályából vagy az egyetemről. Megannyi lehetősége lenne, töltse értelmesen az időt, ne a megkeseredett biológia tanára táraságában! - szusszan fel, láthatóan már azért bosszúsan.
- Térjen már észhez! Ön egy álomvilágot kerget és olyannak képzel, amilyen nem vagyok! Nem ismer, nem ismeri a múltamat és halvány fogalma sincs róla, hogy mi is jár a fejemben – mint ahogy nekem sincs halvány lila fogalmam se, hogy mi járhat az Önében. Úgy hiszem, hogy a bizonyos másik félnek ezt biztosan tudnia kéne - rázza meg a fejét, majd hátrál arrébb Júliától. Csak nézi, van valami kimondhatatlan fáradtság a tekintetében.
- Jól van, nem fog békén hagyni, amíg meg nem hallgatom, igaz? - túr bele a hajába.
- Akkor jöjjön ki, amíg elszívok egy cigarettát, addig beszélhet - elfáradt, de úgy van vele, hogy így talán hamarabb letudja az egészet és haza mehet pihenni.
 

Rémálom Júlia  & Gaál tanár úr

Már el is fáradt xD | Zene – Placebo cover… mert csak xD | ©

Szorosan zárta össze ajkait miközben Júliát hallgatta. Nem volt boldog, de amúgy is, mikor volt boldog bármikor is attól, amit a kisasszony szájából hallott? Egyszerűen már attól tartott, hogy a lány egy nap a lakása előtt tűnik fel – amit már azért nem nyelt volna le. Egyszerűen nem akarta, hogy bárki is hitelt adjon a pletykáknak a tanári körből, elvégre ez megingathatná a tanári pályáját. Ezt pedig nem engedhette meg magának.
- Akkor legalább arra figyelemmel lehetne, hogy a viselkedése hogy hat rám nézve - mondja nem éppen kedves hangon. Továbbra se tudja hova tenni a lány viselkedését, ami nem éppen szerencsés abból a szempontból, hogyha nem találja ki nagyon gyorsan miképp téríthetné észhez a lányt, akkor a későbbiekben még nagyobb problémákat okozhat a számára.
- Nekem meg tudja mi fáj ilyenkor? A fejem - igazából nem dühösen, hanem a már tőle megszokott, általános ridegséggel teszi ezeket a kijelentéseket, elvégre tényleg elég közel járt ahhoz, hogy fejfájása legyen az akkori szituációtól. Egyszerűen csak karba tette a kezét, majd hallgatta a lány további mondandóját, amire önkéntelenül is felciccent.
- Nos… ha Ön valóban belátja, hogy alig ismer, akkor árulja el nekem: miért zaklat? - élete nagy kérdését most tette fel. Lehet már többször is megtette, de a lánynak sikerült eddig általában valami mondvacsinált indokkal kibújnia a válaszadás alól. Igazából van egy olyan érzése, hogy most is egy ilyesmi választ fog kapni, de… mit tehetne? igazából nem sok mindent, csak remélheti a legjobbakat. Az már más kérdés, hogy arra nem felel, miért nem ad lehetőséget arra, hogy diákjai megismerjék őt jobban. Megvan ennek is a maga oka, bár a leginkább az, hogy fenntartsa azt a bizonyos tanár-diák hierarchia szintet. Ha közel engedi magához őket, az nem feltétlen eredményez jó végkifejletet.
Mikor Júlia belé kapaszkodik akkor megint elhúzza a karját.
- Mit mondtam Lévay? Ne csimpaszkodjon - mondja, majd kimegy az iskola elé, a kellő távolságba, ahol megengedett a cigarettázás, feltételezhetőleg a lány társaságában. Lassan előkeresi a cigarettás dobozát és öngyújtóját.
- Egy cigarettányi ideje van, hogy összefoglalja amit szeretne, aztán hazamegyek, mivel van elég dolgom - jelenti ki.
 

Rémálom Júlia  & Gaál tanár úr

Fáradunk tovább | Of Monsters and Men - Silhouettes | ©