TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Egy - Megérett a meggy: Születésem napja nem volt könnyű édesanyámnak, tovább voltam bent, mint azt ők tervezték nem sok idővel, de egy pár nappal igen, édesanyám nem is volt abban biztos, hogy valaha meg fogok születni, és mikor kezdte feladni a reményt mégis világra jöttem. 3 nappal a kiírt dátum után jöttek csak a fájások, de mielőtt eltelt volna a negyedik nap, minden gond nélkül meglettem én. A nevemen vitatkoztak jó ideig a szüleim, hiszen mindketten nagyon erősködtek, hogy ki miatt is legyek az ami, még végül a Hilda mellett nem döntöttek, de az eszükbe nem jutott volna, hogy mindkét nevet megkapjam, mert a családban mindenkinek csak egy neve van. Mondjuk a Katona Hilda Gertrúd nem is hangzik jól, azt hiszem áldom anyámat, amiért nem hagyta nekem azt a nevet. Nincs vele semmi baj, de nem tudom akkor hogy lehetne becézni. Gerti? Vagy talán Rudi? De az a Rudolf inább, szóval nem hiszem, hogy jó lett volna nekem. Egyetlen apró kis baki csúszott be, hogy a szobám rózsaszín lett, mint minden kislánynak, de én utáltam, nem véletlen változtattam.
Kettő - Csipkebokor vessző: Amikor a kisgyermek korba léptem az sem segített a szüleimnek, hiszen kicsinek sem voltam jó, anyám elmondása szerint mindig csak enni és enni akartam, pedig ő már rég aludni akart volna. De amikor nagyobb lettem még hangosabb lettem, még bajosabb és még éhesebb. A cumi sosem kellett, inkább rágcsálni szerettem, nemcsak akkor ha nőtt a fogam, vagy fájt, mindig lógótt valami onnan, csak az nem a cumi volt, de ezt annyira nem is bánom ma már. A tejről hamar áttértem a teára, ami a mai napig nagy részét teszi ki az életemnek, hiszen vagy azt, vagy vizet iszok, semmi mást, de vízből is csak a bubisat, muris amikor érezni a buborékokat a számban.
Ha ez mind nem lett volna elég, mindent el kellett rejteniük előlem, a kulcsokat, az édességet, még a rúzst és a szappant is, hiszen minden ilyesmi, ami ehetőnek tűnt elveszett a pocimban. Jó persze, nem biztos, hogy ami nekem akkor ehető volt az a mai napig az lenne a szememben, de akkor olyan volt.
Három - Te leszel a párom: első nagy szerelmem az oviban esett meg. Már nagycsoportban történt, az én jelem az ásó volt, mintha az olyan kifejező lenne a számomra, a fiú jele pedig a csiga volt, ami tényleg illett rá, vagyis nekem olyan kis lassúnak tűnt. Én másodjára jártam a nagycsoportot, mivel nem akarta anyukám, hogy suliba menjek hat évesen, mert szerinte sajtkukac voltam. Igaza volt ebbennem tudtam öt percet sem a helyemen ülni, nem hogy egy egész tanóra hosszát. Oda kellett volna láncolni engem, hogy véletlenül se tudjak egy picit se megmozdulni, mert akkor soha nem rimánkodnak engem vissza abba a székbe.
Négy - Te kis leány hová mégy: amint elsajátítottam a járás mesterségét meg sem lehetett engem állítani, nem véletlenül nem akart velem aludni senki, ha vihsr volt, mivel akkor is kalimpáltam a mancsaimmal és a kezecskéimmel. Nem tehetek róla, hogy a hiperaktivitásom ilyen csúnya dolgokkal járt, de a vihar hibája is! Ha nem dörög, vagy villámlik, akkor nekem nem jutott volna eszembe odabújni a szüleimhez, hogy védjenek meg tőle. A viharok mindig is ellenem voltak, mintha utálnának engem és üldöznének. Lehet valami GPS jelet fognak a testemben?
Öt - Érik a tök: Az első iskolai éveim borzasztóan jól teltek, mindenkit imádtam, a tanárokat, a diákokat, azt amit tanultunk, mert nagyon szerettem megtanulni olvasni, és a betűket formálni. Minden annyira jó volt, egészen addig, amíg a szorzótábla nem kellett nekünk. Azt hittem ott van vége az életemnek, és a matek azóta is egy rejtély nekem, szó se essen a két ismeretlenes egyenletekről, meg a sinus függvényekről, mert engem ezek nem szeretnek, ahogy én sem őket. Inkább maradok a történelem és az irodalom rabja, a verseket és a könyveket is falom, minden héten kivégzek nagyjából egy könyvet, ha nem kettőt, ez lett a lételemem, vagy az egyik, emellett ott van a zene és R.Á.K is.
Hat - Hasad a pad: sosem voltam duci kislány, lehet, hogy ez a sok testmozgásnak volt köszönhető, hiszen kicsinek kipróbáltam a balettot, de az sajnos nem igazán ment nekem, a tanár szerint egy régi fakomót is kecsesebb, mint én. Nem igazán hiszem, hogy igaza volt, hiszen Ritmikus Gimnaztikázni engedtek, pedig ahhoz is kecsesnek kell lenni és nagyon hajlékonynak. Ma már csak egy sportot űzök, az is a röplabda, amihez se kecsesség, se hajlékonyság nem kell, ettől függetlenül a mai napig tudok spárgázni, kézen állni, meg olyan mutatványokat, amiket az Amcsi filmekben a pomponlányok csinálnak. Nem nagy kunszt.
Hét - Zsemlét süt a pék: Ahogy egyre idősebb lettem, úgy akart anyám minél egészségesebben élni, így próbálta kiszorítani az egészségtelen dolgokat az étkezési rendszerünkből, de ez sosem sikerült neki. Szerinte a vegán élet az ami igazán egészséges és nekünk is az kellene. Apuval alig tudtuk elmagyarázni neki, hogy a húsban van fehérje és egyéb olyan vitaminok, amit egy brokkoli nem biztos, hogy pótolni tud. Egyébként is a brokkoli nem a legfinomabb zöldség, inkább eszek répát nyersen, minthogy azt, de a gombával is ugyanígy vagyok, csinálja bárhogy bárki én nem eszem meg.
Nyolc - Üres a polc: pár éve kaptam a keresztapukámtól egy hatalmas polcot, de olyan igazi faltól falig érőt, amire minden felpakolhatok amit akarok. Szerintem az a polc és a kis parafatáblám fejezi ki igazán, hogy milyen is vagyok. Tele van a könyveimmel, de azok többsége már fel sem fér, így amit már rongyosra olvastam azt bedobozoltam, ilyen a Hannibál kötetek, és a Hideg nyomon is, emellett nagyon sok Poirot könyvet is bedobtam már a dobozba. Persze nem csak ilyeneket olvasok, szóval vannak mai könyveim is, mint az alkonyat, de azt többszór nem szeretném elolvasni. A plüssök is mind oda vannak felpakolva, és van ott a macitól kezdve a pillangón át a bagolyig minden, mint valami állstgyűjtemény. Nem tehetem róla, olyan puhák és aranyosak.
Kilenc - Kis Ferenc: A kilencedik év volt életem legfurcsább éve, hiszen akkor kerültem be a gimnáziumba, annyira más volt ott minden, mégis sokkal jobbnak tűnt az az egy év, mint élezem többi éve. Megismerkedtem a legjobb barátnőmmel Miá-val, akivel azóta is a levegőt rontjuk, egymás nyakában lógunk, és mindent megbeszélünk. Nem tudom mi lenne velem nélküle, hiszen akkor kinek mondanám el, hogy Ádám milyen aranyos volt a kockás ingjében a minap? Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, lehet ő sem, de ő legalább elviseli csendesen.
Tíz - Tiszta víz: az életemben alig van pár biztos pont, a családomon, Milán és az én kiskutyámon kívül nem sok mindenki van, de az egyik ilyen személy még Ádám, titkolni sem tudom, hogy érdeklődöm irányába, és azt akarom, hogy észrevegyen, hogy meg is lásson engem, ne csak nézzen. Nekem ez a legnagyobb vágyom, hogy, mint egy kiscica dorombolhassak neki, ha már dorombolni tényleg tudok. Nem tudom ez kell-e neki, de én szeretném, ha mellettem lenne, akárhogy is, csak ne egy pattogós senki legyek a szemében, hanem lássa meg azt a Hildát, aki vagyok.
Tíz, tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza ott a csacsi megissza.