Vidám: Mindig is vidám voltam. Utálom, ha valaki olyan búvalbélelt folyton. Engem ha meglátsz az utcán, akkor tuti észerveszel egy hatalmas mosolyt az arcomon. Lehet néha bolondnak néznek, de szeretek vidám lenni. Nem csak nevetni szeretek, hanem nevettetni. Jó nagyhangú vagyok és a középpontba is mindig belekerülök, szóval a baráti körömet én szoktam felvidítani. Könnyen barátkozik: Sosem voltam az a visszahúzódó. Mindig is kerestem mások társaságát. Igaz, hogy ott volt nekem a két testvérem, de akkor is akartam másokkal barátkozni. Gyakran mentem el otthonról és mindig vittem magammal a tesóim. Mindig nagy bandát gyűjtöttem magam köré. Lányokat és fiúkat egyaránt. Nagyon élveztük mindannyian a sok mókát. A legtöbb barátságomnál én kezdeményeztem, de engem ez sosem zavart. Mindig hamar kötöttem barátságokat és hamar megbíztam az emberekben. Ebből még sosem volt károm, szóval szerintem ez így is marad már. Nem tervez előre: Teljesen spontán vagyok. Például ha egyik reggel úgy kelek fel, hogy hegyet akarok mászni, akkor hegyet mászok. Na jó, nem szoktam hegyet mászni, de na értitek. Szóval, ha már valamennyire ismerlek téged, akkor ne lepődj meg, ha hirtelen bemászok az ablakodon vagy valami. Teljesen kiszámíthatatlan vagyok, imádom a spontán dolgokat. De ezek mellett sokat szeretek otthon feküdni és csak pihenni.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
2012. július 11. Egy csodaszép nyári reggelnek indult. Bár csak addig amíg reggel nem arra keltem, hogy az öcsém, András el nem kezd ugrálni rajtam. - Hagyj már aludni Andris! - lelöktem magamról. - Azt mondtad, hogy ma tesós napot tartunk. - elővette a sértődött hangját. - Igen azt mondtam, de nem 10-kor. Ilyenkor még aludni kell. - sose tudtam korábban felkelni. Jó lehet, hogy ha nem gépeztem volna hajnalig akkor feltudnék, de ki kell élveznem, hogy most lehet gépezni. Ádi elment anyáékkal, szóval csak ketten voltunk az öcsémmel. - De én már úgy mennék. - a hangja sírós hangra váltott. Azon imádkoztam, hogy el ne kezdjen bőgni itt nekem. - Jó vegyél fel valamit és mehetünk. - nehezen kimásztam az ágyamból és elintéztem a reggeli dolgaimat majd készen állva vártam a kis tesóm az ajtóban. - Jössz már vagy ne menjünk sehova? - kérdeztem idegesen. - Jövök már. - kirohant hozzám és megölelt. - Imádlak bátyó. - mondta miközben magához szorított. Mindig is imádtam mikor ezt csinálta. Már 11 éves, szóval nem kisgyerek, de még mindig imádja a testvéreit. Jó majd a kamaszkorában biztos nem ilyen lesz, de én is másmilyen vagyok, mint két évvel ezelőtt. - Én is, de menjünk. - megborzoltam a haját és kinyitottam az ajtót. Elindultunk a legközelebbi meki felé. Nem sokat beszéltünk útközben. Bent megrendeltem neki a szokásos gyerekmenüt neki és leültünk egy asztalhoz. Elkezdtünk enni. -Hogy megy a suli öcskös? - néztem rá teli szájjal. - Egész jól. Te már várod az új sulit? - - Félek a kolitól, de az a szerencse, hogy Ádám is jön. - - Mindketten itt hagytok. - szomorú volt a hangja és egy könnycsepp is megjelent az arcán. - Na el ne kezdj sírni. Gyakran hazajövünk. És ígérj meg valamit. Amint végeztél az általánosban gyere te is utánunk rendben. - felé nyújtottam az öklömet és öklöztünk. Közben megpillantottam egy csinos lányt, aki egyedül ült egy másik asztalnál. - Andris megmutassam, hogy kell csajozni? - néztem az öcsémre mosolyogva, ő pedig hevesen bólogatott. Beültem a lány mellé, aki egyedül ült. - Szia. Miért eszik egyedül egy ilyen szép lány? - rögtön bókkal kezdtem. - Mert várja, hogy egy ilyen lovag végre rátaláljon. - rám nézett olyan flörtölős nézéssel. Ettől egyből beindultam. Azt hittem, hogy ez egy jel, hogy szabad a pálya, szóval megcsókoltam. Nem kellett volna, mert ennek a lány nem nagyon örült. eltolt magától és rám öntötte a kóláját. Én lehangoltan ültem vissza az öcsémhez. - Profi voltál Áki, te vagy a példaképem. - menten elolvadtam. Imádtam Andrást. 2013. augusztus 31. Végre eljött a nap, amit annyira vártam. Jó nem vártam annyira, de eljött. Ez volt az utolsó napunk itthon. Kettőkor indult a vonatunk. Hamar odaértünk a kolihoz. Ádi tudta mutatta az utat, mert ha én megyek elől tuti eltévedünk. Sose volt jó a tájékozódó képességem. Ott álltunk a kollégium előtt. Szép volt. Jó nagy meg minden. Bementünk és a portás már ott állt segítőkészen. Elvette a bőröndjeinket és felkísért a szobánkhoz. Közös szobát kaptunk a koliban. Azt mondta a portás, hogy a következő években, már nem valószínű, hogy együtt osztanak be minket, csak így az elsőn van ilyen. Bementünk a szobába és én egyből rávetettem magam a konnektor mellett lévő ágyra. - Ez az enyém. - szétterültem az ágyon, ezzel jelezve Ádámnak, hogy ez már az enyém. - Jó akkor enyém ez. - leült ő is egy ágyra. - Nem is lesz ez olyan rossz. - sóhajtottam és az oldalamra fordultam az ágyon. Ekkor még sok mindent nem tudtam, ami eléggé megkeserítette a kolis létemet, kezdve a borzalmas kajától egészen a takarodóig. Ki talált ki ilyeneket? Már majdnem bealudtam mikor ismét kinyílt az ajtónk. Egy körülbelül velem egy idős srác jött be és eléggé meglepettnek tűnt. - Ti klónok vagytok? - kiesett a táska a kezéből. - Dehogy..- kezdett bele Ádi, de gyorsan a szavába vágtam. - Igen, igen azok vagyunk, de ezt ne mond el senkinek. - rákacsintottam a srácra, a tesóm meg csak a fejét fogta. Ha ez a srác ilyen hülye, hogy elhiszi akkor így járt. Majd egy szép nap megtudhatja az igazat. De az is lehet, hogy csak poénkodni próbált. - Szuper! Sose voltak klón barátaim. Amúgy Roli vagyok. - mutatkozott be nekünk a srác miközben lerakta a cuccait. - Én Ákos és a klónom, pedig Ákos 2.0 - próbáltam komoly arcot vágni, de hallottam, hogy Ádi kuncog a háttérben. - Te is elsős vagy? - kérdezte Ákos 2.0. - Jaja és az A-ba fogok járni. Ti? - - Mi is. - válaszoltuk egyszerre. Már csak egy éjszaka és kezdődik az új suli. Már nagyon izgulok.
Szióka Áki! A karaktered az a tipikus mókamester, ezzel nincs is gond hiszen a vidámság nagyon fontos, főleg, ha az embernek dupla matekja is akad. Az előtörténeted nagyon tetszett, élveztem olvasni és a karakterlapodat is szépen kitöltötted. Várom, hogy láthassam a játéktéren is miket alkotsz Elfogadlak, Köszöntelek közöttünk!