Tárgy: sorry i didn't see you Vas. Márc. 13, 2016 3:27 pm
szavak száma: 393 || zene: nothing || megjegyzés: remélem egynek elmegy:3
Fejem szinte az asztalt érinti, amikor egy újabb hosszú magyarázatba kezd bele a tanár a világháborúról. Nincs nekem bajom ezzel, érdekes anyag, de a tanát hangja olyan andalító, hogy úgy érzem csak az álom tud engem elfogni, ha őt hallom. Nem a borzongás, hogy hány embert öltek meg, vagy épp kínoztak meg szaftosabbnál szaftosabb részletekbe menően, és én nem érzek undort, együttérzést, vagy bármi mást, akkor se éreznék, ha képeket mutogatna. Csak a fejem kerül egyre mélyebbre, és mélyebbre, amint az álom megtalál magának. Szeretek aludni ezt nem tagadhatom, de ettől függetlenül a suliban nem szoktam, csak a történelem órákon. Ha filmet nézünk tök jól elvagyok, elnézegetem én azt, mert érdekes, csak a tanár ne beszéljen, annyi a kérésem. Nem tudom mi késztet arra árkit is, hogy tanár legyen, és eldobja élete többi részét, és még amikor hazamegy akkor is dolgozatokat javít, vagy ha van családja, akkor arról beszélget velük, hogy bent mi volt. Kiábrándító élet lehet, oké, hogy ha hazamegyek én is elmondom, hogy mi történt, kaptam-e bármilyen rossz jegyet, esetleg valami rosszabbat, vagy talán valami jót, de a vacsora asztalnál nem ez szokott lenni a téma. Kivéve, ha apa nem erőlteti a továbbtanulást, mert ő szeretné, ha egyetemre mennék, és könyvelőnek tanulnék, vagy valami hasonló szakmában jeleskednék, de én jobban szeretnék valami olyat, amiben nem csak ücsörgök és matekozok, ezért lenne jobb valami építész szerű, de neki az nem tetszik. Mindegy, az én életem, csak eldönthetem, hogy mit akarok tenni. A csengőre mindenki felpattan, de a tanár leint minket annyival, hogy a csengő nem a diákoknak, hanem a tanároknak szól, így még hallgatnunk kell vagy öt percig, és akkor is felháborodva küld ki minket, hogy miért nem tudunk megmaradni a seggünkön még egy kis ideig. Nem foglalkozom vele kirontok, de persze csak harmadikként, mert két lány beelőz, hogy nekik most azonnal kell a mosdó, hogy ezek mindig együtt járnak... mi a jó ebben? Sosem fogom megérteni a női elme bonyolult szálait, amik csak úgy tekergőznek és... Gondolatmenetemet megzavarja, hogy egy szekrényajtóval találkozik a fejem, és egy pillanatra elvesztem az egyensúlyom, de el nem esek szerencsére, csak egy picit megszédülök. Fejemet fogva igyekszem kitisztítani a képet, hogy én mennyire szerencsétlen vagyok. - Ne haragudj, nem láttam, hogy nyitva a szekrény. - próbálom menteni a menthetőt, remélem, nem csapott vissza a szekrény szegény lányra, mert nem akartam, hogy megsérüljön, egyszerűen, csak figyelmetlen voltam. Megint.
Reni && Máté
Admin
I am
Rentai Renáta
Tárgy: Re: sorry i didn't see you Vas. Márc. 13, 2016 6:06 pm
Egy kőkemény matek közepén nekem eszembe nem jutna pattogatott kukoricát enni, de ez persze csak Én vagyok, az osztály másik fele, azonban úgy gondolta milyen poén lenne, ha elkezdenének összetologatni minden padot és akkor pattogatott kukoricát ennének míg lezajlik a matek, mintha csak valami pocsék film lenne a moziban. Én csak a fejemet fogtam erre az ötletre és már előre láttam, hogy ebből Máday tanárnő lesz méghozzá 24 órás őrszolgálatban. Kinga ordítozott párat hasztalanul, mert a fiúk úgy döntöttek, hogy csak azért is belevágnak, mert a szavaikat ismételve "mi bajunk lehet belőle?" Öhm...azt hiszem jó sok baj lehet belőle, de inkább meg se szólaltam, így is elég sokszor megkapom, hogy stréber vagyok, a móka elrontója már nem kívánok lenni. És ahogy gondoltam és ahogy Kinga dühösen kiabálta, baj lett a mozidélutánból. Tanárnő belépésekor már látszódott ahogy egy arcizma megrándul majd sarkon fordul és kiviharzik szépen a teremből. A fiúk röhögtek meg összepacsiztak. Dave és Macu pedig felvették videóra ahogy a tanárnő távozik, szerintem már most elérhető a youtube-on az egész felvétel, sőt, garantáltan a face-en is fent van. Ebből mekkora balhé lesz. Kicsengettek, egy egész matekóra elment a fiúk szórakozása miatt. Kinga kikelt magából és fortyogott a dühtől, én csupán sóhajtottam és igyekeztem minta diákként elvonulni gyorsan a teremből még mielőtt Kinga vulkán kitörne, azt hiszem jobb fedezékben lenni ilyenkor. Ahogy kiértem a szekrényemhez már csak azt hallottam ahogy Kinga végig üvölt a termen lehordva mindenkit, kezdte a tanulmányi átlagullak majd szépen folytatta azzal, hogy neki szüksége van a matekra, mert ellenben a többiekkel le szeretne majd egyszer érettségizni. A többire már nem figyeltem oda, leginkább artikulálatlan hörgésnek tűnt. A szekrényemhez léptem és betettem a matek felszerelésem, már épp becsukni készültem a szekrény ajtaját mikor valaki rendesen nekivágódott. Becsuktam utána az ajtót rögtön és próbáltam felmérni vajon mekkora kárt tettem egy sulis társamban. -Jaj, Te ne haragudj..nem kellett volna teljesen nyitva hagynom az ajtót, jól vagy? - Néztem rá őszinte aggodalommal. Lehet betörtem a fejét ügyetlenségből? Általában Virág az, aki csetlik botlik és okoz ezzel balesetet, lehet valami rám is át ragadt? -Esetleg lekísérjelek a gyengélkedőbe? - Nem tudom mit kellene most csinálnom. Egy pillanatra elidőzik a tekintetem a fiún, hogy lehet, hogy még sosem láttam? Hmm...mondjuk ezen ráérek elgondolkodni, ha kiderül, hogy semmi maradandót nem szenvedett a szekrényajtómtól.
I am
Hermin Máté
Tárgy: Re: sorry i didn't see you Hétf. Márc. 14, 2016 5:55 pm
szavak száma: 393 || zene: nothing || megjegyzés: remélem egynek elmegy:3
Azt hiszem, ha egyetemre megyek, akkor nem fogom felvenni a tantárgyaim közé a történelmet. Nem magával a tárgyal van a gond, nem is igazán a tanárral, hiszen az egyetemen más lenne a tanár, ott nem hiszem, hogy a hangja miatt elaludnék, de mégsem. Az én agyam nem szereti a történelmet, sőt teljesen ellene van, utálja az évszámokat és minden mást is, pedig mindjrt végzek ezzel az egésszel, meg kellene tanulnom, hiszen emiatt nagyon csúnyán el fogom rontani az érettségimet, de nem tudom. Azt hiszem, hogy a töri érettségimen fogok elhasalni, az összes többi megy, még a magyarral is megbirkózom, bármikor szívesen írok nekik regényeket a legközömbösebb témáról is, csak ne kelljen a háborúkat, meg a gazdasági életet erőltetni nekem. Szerintem az atomfizikát is sokkal hamarabb megérteném, és előbb lehetnék atomfizikus, aki olyan reaktorokban dolgozik, mint ami kiírtotta a Csernobili élet nagy részét, mint régész. Az olyan unalmasan hangzik, csak régi csontokat, és leleteket kell nézegetni, meg ásatásokon részt venni. Lehet, hogy érdekesen hangzik, de inkább keresem fel Csernobilt, mint egy régi Egyiptomi piramis sírkamráját. Mindegy, nincs olyan sok történelem órám szerencsére, de ha mégis legalább aludni tudok, tök nyugodtan, hiszen sosem kelt fel a tanár, úgy van vele, hogy vagy figyeljünk, vagy ne zavarjuk az óráját a hangoskodással. Álmomban nem szoktam hangos lenni, még nem is horkolok, jó gyerek vagyok ilyen téren szerencsére, a nyálam se folyik mindenfelé akaratlanul. Illedelmes gyerek vagyok még álmomban is, bár lehet otthon kellene aludni, és nem Csengéról fantáziálni, vagy épp vele lenni, lehet célravezetőbb lenne a dolog, de nem megy. Olyan jó társaság, és tényleg vele értelmesen lehet beszélni igazából mindenről. Ma is olyan szerencsétlen vagyok, mint máskor is, csak sajnos egy pillanatra lepereg előttem, hogy lehet ő is megsérült, hiszen nem csak úgy nekimentem, hanem nagyon csúnyán meg is lököm azt a fejemmel, így lehet, hogy eltalálta őt is. Mondjuk pár pillanat múlva kiderül, hogy ő nem sérült meg, csak én, ami azért pozitívum, nekem nem fáj annyira, csak megint bemutatkoztam. - Ne butáskodj, pakolásnál ki kell nyitni, és én jól vagyok. Te? Nem ütött meg a visszacsapódó ajtó? - aggodalommal telik meg a hangom, hiszen nem akarom szegényt most azonnal lila foltokkal elengedni innen. Fura, hogy jó ideje idejárok, és fogalmam sincs néhány iskolatársamról, mintha valami burokban élnék, még néhány arc sem ismerős. - Nem hiszem, hogy szükséges, inkább le kéne jegelni. - vetem fel az ötletet, bár nem tudom, hogy honnan szerzünk mi itt és most jeget, hiszen az iskola nem híres a fagyasztott vízről, mondjuk sok másról sem, mégis pattogatott kukorica illat terjeng a folyosón és egyéb nem ide illő ételek illata is. Lehet valakinél. - Egyébként... Máté vagyok. - mutatkozom be neki, még kezet is nyújtok, lhet, hogy ez ciki, lehet tudja a nevem, de én nem tudom az övét, és abban reménykedem, hogy így majd megtudom. Nem tudok jó végzős, van, hogy a saját évfolyam társaimat sem mindig ismerem fel.
Reni && Máté
Admin
I am
Rentai Renáta
Tárgy: Re: sorry i didn't see you Kedd Márc. 15, 2016 10:39 am
Máté & Reni
Zsolti hangja kicsendül a folyosóra ahogy lekiabálja Kingát, aztán persze az ordítozás folytatódik Kinga részéről és szépen megmondja Zsoltinak, hogy mekkora egy állat és, hogy ne ordibáljon, mert azt csak neki szabad. Szép is a szerelem, tényleg. A rockerek azonnal bömböltetni kezdik a tévéből a zenét és mehet is a padok dőltése és borítása. kíváncsi vagyok mikor fog Máday felrobogni és leteremteni minket a viselkedésünkért. Garantáltan tanárnő is következő órán matek dolgozatot fog íratni, nekem nem gond, de sokaknak nem hiányzik még egy egyes, közel az év végéhez. Az ajtómnak csapódást követően próbálom felmérni mekkora kárt okoztam a fiúban akaratlan. -Jól vagyok, nem ütött meg az ajtó. Nagyon fáj? - Utalok itt az ütődés okozta dudorra...ami már most látszik. Én megúsztam, félre álltam mikor az ajtó visszacsapódott. Szegény, Ő kevésbé szerencsésen végezte. -Jég..hát szerintem Zsoltinál az is van, tudod, nála minden megtalálható. - Magyarázkodom, hiszen nem biztos, hogy tudja ki Zsolti, báár, ebben az iskolában a balhés négyesnek hírneve van. -Én pedig Reni. - Végre valaki, aki nem azt mondja, hogy tudja ki vagyok, így is épp elég zavaró, hogy minden második ember ha nem az első rögtön, aki már tudja a nevem. Cortez barátnőjeként ismertebb lettem, mint hajdanán Michael Jackson. -Ha velem tartasz az osztálytermükbe, ami ilyenkor háborús övezet, akkor szerzek neked jeget, szinte biztos vagyok benne, hogy nálunk az is van. - Mosolyogtam. A mi tantermünk egy felszerelt hely, nincs olyan dolog, ami ne lehetne megtalálható. Egy fél divat szaküzlet van Carlos-on a csontvázon és teli vagyunk kajával is, fura lehet ez elsőre egy másik diák számára, de nekünk ez a normális, így szoktuk meg.
I am
Hermin Máté
Tárgy: Re: sorry i didn't see you Kedd Márc. 15, 2016 2:12 pm
szavak száma: nem számoltam || zene: nothing || megjegyzés: remélem egynek elmegy:3
Sosem értettem mások hogy tudnak olyan szerencsétlenek lenni, erre itt vagyok én, aki egy jól észrevehető szekrénynek megy neki anélkül, hogy lenne rá indoka. Mármint ha ideges lennék és emiatt lennék olyan figyelmetlen, akkor még érthető lenne, de így már annyira nem. A semmiért vagyok figyelmetlen, a gondolataim pedig mindig elkalandoznak, hol erre, hol arra, de sokszor kalandoznak Csenge irányába, és arra, hogy mennyire jó vele minden. Beszélgetni, enni, inni, és még csak úgy lenni és filmezni is, ha szülőkkel vagyunk, ha nem. - Nem, még annyira nem, de szerintem fog majd. - érzem én a puklit, tudom, hogy az hatalmasra fog nőni, hogyha valamivel nem kezelem, de szerintem az orvosi nem fog kelleni, ahhoz annyira nem nagy sérülés ez szerintem. Bár lehet csak én tévedek, vagy nem tudom, de még nem forog velem a világ, ha ez megtörténik akkor leszek gondban. - Úgy érzem hasznos egy ilyen gyerek a háznál. - a gyereket persze nem bántásnak szánom, és még egy mosolyt is megeresztek magamnak, a hasogató fejfájás ellenére. Nem hiszem, hogy ennél lenne nagyobb bajom, fájdalomcsillapító szerencsére van nálam, és bevehetem, hiszen már ettem is, de előbb az a jég nagyon jól jönne. - Örvendek Reni. - tényleg örülök annak, hogy megismerhetem ennyire legalább, bár igaz, egy kényelmesebb helyzetet is találhattunk volna, de nem gond. Ez is valami, hiszen nem egy mindennapi találkozó, senki sem mondhatja el magáról, hogy úgy futott bele valakibe, hogy igazából nem is egymásba futnak, hanem egy köztes tényezőbe, ami itt épp egy fém szekrényajtó. Persze lehetne még ennél is viccesebb a helyzet, ha mondjuk egy másik ember, vagy esetleg egy oszlop lenne köztünk, de ez épp ennyire is elég. - Akkor azt hiszem veled tartok, egyre nagyobb. - fogdosom meg a homlokon közepén egyre csak dudorodó pontot. Annyira jó, el sem tudom rejteni, hiszen, ha mondjuk valahol a hajam alatt ütőm meg akkor az nem látdzik, vagy ha a homlokon szélét azt még csak csak el lehet rejteni, de így nem. Még a női fortélyok sem segítenének, szóval várom Reni útmutatásást.
Reni && Máté
Admin
I am
Rentai Renáta
Tárgy: Re: sorry i didn't see you Kedd Márc. 15, 2016 6:58 pm
Máté & Reni
Igazán meg tudom érteni az előbbi történést, tulajdonképpen Én is pont ennyire képes vagyok ügyetlen lenni. Csetlek-botlok amikor erre lehetőség van, főleg testi órán a terem körök közben. Persze sokszor csak elkalandoznak a gondolataim és már is meg van a baj, úgy hogy az iménti szekrény fejelés teljesen érthető a számomra. -Hát az biztos, mert még elég kicsike, nőni fog...vagyis bocsi, biztos hamar elmúlik. - Elnevettem magam. Oké, ez nem volt éppen valami biztató. De a helyzet eléggé ismerős és még csak növekedésben van az a pukli, ez csak rosszabb lesz. Én a helyében az orvosit látogatnám meg, de ha nem akarja akkor kitalálunk valamit. Végül is semmi komoly. -Ha szédülsz szólj. - Mondom aggódva. Végül is részem volt ebben a balesetben, az Én szekrényem okozta azt a méteres púpot. Örülnék, ha nem történne nagyobb baj. -Zsolti? Igen, határozottan hasznos. Minden található nála, főleg ami az ételekkel kapcsolatos, ha figyelsz vajas pattogatott kukorica illatot érezhetsz..na azt is Zsolti hozta, kérdéses már, hogy hol pattogott ki, mindent Én sem tudok, rejtélyes dolgok működnek a 11/b-ben. - Mosolyogtam. A mi kis társaságunk szabályosan legenda az iskolában, a legtöbb balhét rekordját magasan verjük és a hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgok listája is minket igazol. Szegény ofő és Máday igazgató helyettes asszony, mind a ketten hamar kezdtek őszülni. -Hát nem mindennapi a találkozásunk, Én is örvendek Máté.[/b] - Végül is nem a körülmények a lényegesek hanem az, hogy találkoztunk és megismerkedtünk. [b]-Hát...igen, nem hazudok, valóban egyre nagyobb, de megoldjuk, hogy nagyobb már ne legyen. - Mosolyogva indultam meg vissza a terembe, de egy pillanatra megtorpantam és visszafordultam Mátéhoz. -Ha túl akarod élni a teremben akkor hajolj le belépés előtt és mozogj mindig cikk-cakkban, ha nem így teszel lehet eltalál egy szalámi vagy egy papírgalacsin had. - Úgy érvényes ha figyelmeztetem a veszélyre, ami a termünkben ólálkodik. A teremhez lépve lehajoltam és intettem Zsoltinak, hogy jöjjön oda,felvázoltam a helyzetet röviden mire csak egy hüvelykujjat mutatott és intett, hogy vegyem ki a táskájából. Tényleg minden van nála..hihetetlen. Pár rozskenyér és néhány alma között egy doboz jégre is akadtam, ami már olvadásnak indult, de még jég állapotban volt, tökéletes. Ahogy bejöttem úgy ki is jutottam nyálas papírgalacsinok nélkül. -Van jegünk! - Úgy mutattam fel, mint valami győzelmi kupát.