Hanna & Luca

A jelenlegi helyzetemtől eltekintve a mai napom egészen jól indult. Nem úgy keltem fel, hogy hányingerem van és hogy majd elkésem a suliból azért, mert végighányok fél órát az egy órás készülődési időmből. Rémes. Még szerencse, hogy a szüleim ilyenkor már nincsenek otthon és nem hallják/látják ezt, ami velem történik. Ilyenkor áldom, hogy elfoglaltak. Mondjuk ettől függetlenül, amint megbeszéltem a dolgokat Danival és Márkkal, rögtön el kellene mondanom, hiszen nincs túl sok időm, aztán már látszani is fog rajtam a terhesség. Még senki sem tudja az apán kívül. Mivel a nagybátyám a közeli iskolában tanít, nem pont ebben, ezért minden reggel eljön értem és elvisz. Kedves tőle, igazából nem lakom olyan túl messze a sulitól, mondjuk egy húsz perces sétába lazán beleférne, de ha már kényelmesek lehetünk akkor miért ne! Amint odaértünk -körülbelül pár perc alatt- elköszöntem tőle és bevágtattam a suliba. Néhány osztálytársamnak köszöntem, pár ismerősnek is, de eléggé kerülöm mostanság a társaságot, nem szeretném ha beégnék pl egy rosszulléttel előttük, az eléggé gázzá tenné a hírnevemet. Ami mondjuk egyébként nem olyan túl nagy, vannak tőlem érdemesebbek is, de azért elég sok emberrel jól kijövök. A szekrényemből előszedtem a könyvet, ami kell majd irodalomra, és épp amikor becsuktam, egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül. Hanna az, már vártam.
-Szia! - Köszöntem neki egy apró mosollyal az arcomon, amikor odaért hozzám. - Egész jól ma, köszi. És te? - Szinte ahogyan visszakérdeztem rögtön kaptam is a választ. A pokoli reggelekről én is tudnék olyan sokat mesélni, de nem teszem. Még nem... nem akarom még. Ami azt illeti nem is merek. Mert ki tudja, mi lesz majd a vége. Igaz, még van idő a suli végéig, és nem kellene már tovább titkolóznom, mert nem tudom a szabályzatban szerepel e valami olyasmi, hogy terhes lányok nem járhatnak... nem tudom. Kicsit eltereli ez a gondolataim, ezért csak Hanna kérdésére tudok válaszolni, a többit szinte meg sem hallottam.
-De, szuper lenne! Rám is rám férne valami kikapcsolódás azt hiszem. Hová menjünk? - Pillantottam rá. Pláza vagy valami hasonló, de akármit is mondjon, szerintem benne leszek, mivel régóta nem voltam már sehol és nem is nagyon volt kedvem hozzá az utóbbi hetekben. Érthető módon. De azért azt hiszem, nem kellene elhanyagolni a barátaimat. Az gyanús volna, amit pedig abszolút nem szeretnék.
-Nem érdekelt semmilyen szakkör? Én a színjátszóba járok, az egészen jó. Persze ha az embernek van érzéke. Tényleg, téged érdekel az ilyesmi? - Csak úgy ezt még nem tudom róla, azért kérdem. Amikor én ide iratkoztam, akkor még kötelező volt valamilyen szakkörre járni. Most nem tudom, hogy miféle rendszer van, de biztosan van valami. Szekrényemre rátettem a lakatot és vállal nekidőltem és úgy figyeltem Hannara.


kukucska     ruci zene