Szeretem, ha az emberek maguktól jönnek rá, ki is vagyok. Azt pedig, hogy melyik Líviát ismerik meg, én döntöm el. Így a legegyszerűbb, így csináltam mindig is. Egy budapeti gimnáziumban vagyok védőnő, miközben nem is bírom a kölyköket, és a szakmám sem hoz lázba. Védőnő vagyok, pedig orvosnak készültem. Mindig elvágyódtam innen, de itt dekkolok még most is, pedig anyám már több mint 4 éve meghalt. Már nincs megkötve a kezem, mégsem változott semmi. Talán már nem is fog. Itt, a Szent Johannában úgy ismernek, mint kissé különc, de alapvetően megbízható munkatársat, akivel legtöbbször a dohányzóban, vagy a menzán lehet összefutni, tekintve, hogy a cigaretta és az evés két olyan szenvedélyem, amelyeknek még munka közben is hódolhatok. Mindenkihez van egy-két (ha nem is kedves, de legalábbis beszélgetés-indító) szavam, még a kölykökkel is képes vagyok eldiskurálni, ha jobb napom van. Amikor nem dolgozom, mindenféle "művészi" marhaságokkal foglalom le magam. Festek és rajzolok is, bár az ecsettel sokkal jobban bánok, mint ceruzával. A költészet is nagy hobbim, bár az igaz, hogy az érdeklődésemet mozgató témák durvábbak, mint a késő esti (rém)híradók bármikor. Imádok falat, hegyet mászni, túrázni (néha napokra eltűnök a világ szeme elől és egy kis vodka, meg ez-az társaságában ihletgyűjtő kempingezésre vetemedem) és állatkertbe járni. Halálosan odáig vagyok a zsiráfokért, úgyhogy olyan gyakran látogatom meg Colost, a kiszsiráfot, amilyen gyakran csak lehet. A barátaim már kitapasztalták, mennyi bogaram van, szerencsésnek érezhetem magam, hogy ezekkel együtt is képesek kitartani mellettem. Debi például már nagyon régóta meg sem említi, ha különböző színű és mintájú zokniban lát, vagy ha az orvosiban változatos módon elpatkolt hullákkal rajzolom tele a vizsgálóasztalra terített papírlepedőt. A barátaim már tudják, hogy nem érdemes belezavarni a lépcsőfokok számolásába, és azt is, hogy ha nem én nyerem az utolsó scrabble-partit, akkor az nem is az utolsó scrabble-parti. Nem érdemes a cipőgyűjteményemre megjegyzést tenni, mert azért harapok. Ha a lábamra lépsz, azért is. Ha rossz napom van, hozz valami édeset, és mindjárt kisebb eséllyel ugrom a torkodnak. Na jó! Igazság szerint már évek óta nincsenek igazán szar napjaim. Kivéve, ha másnapos vagyok. Akkor inkább ne is közelíts. Az évek során már azt is megtanultam, hogy a morbid humoromat csak a barátok előtt csillogtassam, és hogy ami nekem vicces, az másoknál jó eséllyel kiveri a biztosítékot.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
- Miért ne mehetnék Szegedre? Elegem van ebből retkes, rohadásszagú városból és főleg ebből a nyomorult másfélszobás kis börtönből, anyu. Utálok itt! Szegeden jó lesz, hidd el! - Igazából fogalmam sincs, mi lesz Szegeden, de azt tudom, hogy ennél csak jobb lehet. Igaz, mióta apa elment, minden sokkal nyugisabb, de a szűk helyek, az összezártság, az, hogy anyu minden éjjel pityereg vagy köhög... nem bírom! El kell innen tűnnöm! Így is lesz!
... Ha őszinte akarok lenni, valamivel jobbra számítottam. Bár ennek inkább csak a hosszú nyári szünet miatti várakozás az oka. Túlságosan is beleéltem magam. Szeged szép, a kollégiumi szobák kielégítőek, a szobatársam... nos, maradjunk annyiban, hogy nem fog halálra idegesíteni a folytonos csiripelésével. Na jó, ez gonosz volt. Debóra egész jófejnek tűnik, és a szomszédság sem uncsi. Azt hiszem, beújítok valami bulis rucit, aztán összetrombitálom a partiarcokat. Debi úgysem fog a hangos zene miatt panaszkodni. ... oké-oké. Ez még tőlem is rohadékság volt.
... - Mondom, hogy odavan érted! Hát tényleg ennyire kevésre tartod magad? - Bámulatos, milyen hamar bele lehet jönni a jelelésbe. Csak nem rég találkoztunk Debivel, de máris gond nélkül pattogok és mutogatok egyszerre.Még csak koncentrálnom sem kell igazán. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire felcseszi az agyam, hogy Debi nem hisz nekem. Pedig, ha valamit, hát azt igen nagy bizonyossággal tudom megállapítani, hogy mikor nyomul egy pasi. még akkor is, ha sután csinálja, mint Szebeni, vagy olyan idiótán, mint Novák. - Figyelj Deb, most haza kell mennem, mert anyut kórházba vitték, de ha visszajöttem, csinálunk egy oltári jó bulit és meglátod, hogy igazam van. ígérem!
... - Hogy mi? Terhes? Az meg hogy a francba? - Debóra kétségbeesése rám is pillanatok alatt átragad és ijedtemben megígérem neki, hogy bármi legyen is, segíteni fogok. Néhány nap múlva összepakoljuk minden cuccunkat (hihetetlen, mennyi szarságot halmoz fel az ember pár hónap alatt!) és lelécelünk a koliból. Anyát újra kórházba viszik, de meggyőz róla, hogy nekem most jobb dolgom is van, mint hazarohangálni, úgyhogy rendezzem csak az életemet. Másnap újra hív és megkérdezi, mikor megyek haza. Már tudom, hogy baj van.
... - Nem, sehová sem megyek, csak szakot váltok. Pestre nem vettek át, úgyhogy minél hamarabb szereznem kell valami szakmát. - Debi nem érti, hogyan mondhattam le az álmomról ilyen könnyen, de ezen nincs mit érteni. Anyu beteg. Már dolgozni is alig-alig tud. Szüksége van rám, mert másra nem számíthat. Nincs min gondolkodni. A védőnői mellett még dolgozni is jut időm, így haza is küldhetek némi pénzt. Novák távol tartása Debitől felér egy másodállással, úgyhogy a bulizásból is visszább kell vennem, de nem bánom. Még több pénzem marad a hónap végére.
... - Rendben leszel, Deb! Hidd el, minden jó lesz, Tibi is oviba mehet lassan, lesz egy kis időd tanulni a nagy vizsgákra. - Megölelgetem Debit, és bár nehéz szívvel, de bepakolom a rozzant kocsimba az utolsó bőröndömet is. Minden porcikám tiltakozik ellene, de elindulok haza, Budapestre.
... - Ahogy kilépek a gimnázium széles bejárati ajtaján, azonnal anyut tárcsázom. Ahogy létrejön a kapcsolat, már újságolnám is az örömhírt, de előbb végighallgatok egy félperces köhögőrohamot, ami azonnal visszatérít a valóságba. - Igen, képzeld: felvettek a Szent Johannába! - próbálok némi lelkesedést passzírozni a hangomba, de már rég máson jár az agyam. Új orvost kell keresni anyának, mert a mostani felől ránkszakadhatna az ég is, akkor is azt mondaná, hogy rendben leszünk.
... - Hogy bírod, Deb? Láttad ma már Novákot? Úgy néz rád, mint... hát nem is tudom. Ahogy te nézel néha őrá. Ez már nem egészséges, ugye tudod? - Szebenitől hallottam, hogy Novák szerint én vagyok az ördög jobb keze. Amiből egyenesen következik, hogy Deb az ördög. Vajon Nováknak sikerült egyáltalán felnőnie? Nem hiszem. De Szebeni sem sokkal jobb. Még mindig nem tudja, hogy hogyan is kellene elhívnia randizni. Pedig az is lehet, hogy most az egyszer nem mondanék nemet. Nem, mintha nem élvezném halálosan, ahogy próbál próbálkozni. Szinte ennivalóan édes. És szerencsére pletykás is. Tiszta főnyeremény!
Whaooo! Üdv Lívia! Az imént említett hangutánzó szóval – az ET-t magyar tanulás után olvastam el, nagyon okosnak érzem most magamat – tudnám a legjobban jellemezni. Whaooo! Nekem eszméletlenül bejött ,ez az egész karakter. User életében nem találkozott még szimpatikus védőnővel, de te most ezt megtörted. A pb-től kezdve minden nagyon tetszik. De nem akarok többet dumálni, inkább hagylak: menj foglalni, majd játszál!
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Pető Lívia 
