Konok és ambiciózus fiatalember, aki egyelőre mindent félretett a saját szakmai előretörése érdekében. Amikor nem éppen a saját karrierjét egyengeti, akkor kedves és figyelmes, főleg a kishúgaival és egy volt osztálytársával. A szülei módosak és emiatt fiatalabbként megtapasztalta a pénz árnyoldalát és ragyogását is. Furcsa fricska az életében, hogy a legjobb barátja nagyon szegény sorsból küzdötte fel magát a tanári pályáig. Ő mellette tanulta meg, hogy sosem szabad lenézni a másikat és az alapján ítélni, hogy milyen életből jött. A Szent Johannában végzett és a testvérei miatt gyakran lehet látni a folyosón öltönyben, mogorva nézéssel. A szüleik mindig oda vannak valahol vagyont gyarapítani, így effektíve ő neveli a lányokat, amitől elég korán felnőtt. Persze segítsége is van ebben, az aki a lányokra a suliban is odafigyel. Szokta nekik mondani, hogy ő nem két szemét, hanem négyet tart rajtuk. Igyekszik persze nem túl szigorú pótszülő és testvér lenni, de nem mindig sikerül neki.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Ülök a monitor előtt és mélyet sóhajtva dörgölöm meg a halántékom. Semmi ötletem sincs, a terveket pedig két hét múlva le kell adnom a finneknek. Felállok, majd előveszem a kabátzsebemből a cigimet és az ablak kinyitása után rágyújtok. Mennyivel könnyebb volt még gimiben. Nem mondom, hogy az egyetemen, mert az irtózatos volt. Gimiben... Amikor még törin leveleztünk Alexával vagy valami rosszban sántikáltunk. Elmosolyodom az emlékre, mikor kopogtatnak az ajtómon. Egy erélyes tessék után pedig felbukkan az ajtóban Ő. Alexa, akinek a kezében a legkisebb húgom ellenőrzője van. Leülök az ablakpárkányra és felsóhajtok, amíg hozzám lépdel és átadja, hogy ő is rágyújthasson. - Intőt kapott Máday-tól?! - nézek rá nagy szemekkel, amire ő bólogatni kezd. Tárcsázom a számot és a fülemhez emelem a telefonom, Alexa pedig fájdalmas arcot vág. Tudom, hogy ilyenkor úgy érzi, hogy elárulta a lányokat. De nekem kell hitelesítenem a szignómmal ezt a mocskot. Nem tudom, hogy ő még miért tart ki mellettem. Igazán nem. De örülök neki. Legalább van aki néha karon ragad és vonszol magával csilingelő nevetéssel.
Otthon vacsoránál a hangulat olyan, mint egy temetésen. Bár szerintem az is egy nagyon vidám esemény ehhez képest. Megköszörülöm a torkom és a húgaimra nézek. - Húsvétkor elmehetnénk Békéscsabára mamáékhoz, mit szóltok? Az ötlet nem arat osztatlan sikert, de meg kell őket is látogatnunk. Nem tudok én ünnepi előkészületekkel foglalkozni, Alexát meg nem zaklathatom mindennel. - Bocs, Drián, de Alexa családjához vagyunk hivatalosak. - néznek rám a lányok, én pedig majdnem elejtem a villát.
Az ágyban olvasok, mikor csippan a telefonom, én pedig elolvasom a kapott üzenetet: "Remélem nem haragszol, annyit meséltem otthon a lányokról, hogy meghívták őket..." Mély levegőt veszek és kifújom. Egy percig tényleg haragudtam rá, de annál tovább nem bírok. Sosem bírtam. Elég, ha eszembe jutnak a szemei és nem haragszom. Túl jó ő erre a világra.
Tudod, az valami hihetetlen kedves, amikor egy férfi pozitívan áll a világhoz és igyekszik a legjobbat kihozni, hogy nem is reméli, hogy társa akad az önzetlenségben. És ettől lesz szerethető ez a karakter, hogy annyira őszinte meglepettséggel fogad minden gesztust Alexától, látszik, hogy tényleg nem vár el segítséget, mégis épp ezért gondolom, hogy szívesen segít neki a hölgy. Aztán pedig várjuk az érkezését, és hajrá!