TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

– Tudjátok, lehet, hogy szerintetek ez vicces, de Vilmos irtó helyes. Nem úgy, mint a nevetséges Pete Wentz! – mutatott gúnyosan Virág szekrényajtajára. – Renáta, a te üres szekrényed pedig az egyéniség teljes hiányáról tanúskodik – döfött egyet belém is, aztán a lánycsorda kíséretében tovább vonult.
Virág csalódottan Pete Wentz képére meredt.
– Még hogy nevetséges! – rázta meg a fejét, saját magát győzködve.
– Igaza van, nincs kép a szekrényemben! Nincs egyéniségem! – közöltem szomorúan. Virág lebiggyesztett szájjal lépett mellém, és szemügyre vette a szekrényem üres belsejét.
– Nekem maradt még képem Pete Wentzről, szívesen odaadom – ajánlotta fel.

– Virág, tudod ki volt Szent Johanna? – kérdezte Arnold.
– A suli névadója?
– Igen, de ha hiszed, ha nem, nem erről híres – vágta rá gúnyosan. Kinga a csengő hallatán belépett a terembe, és előhúzta a táskájából a lovas mappáját, amiben a rajzfelszerelését tartja.
– Kinga, te tudod, ki volt Szent Johanna? – fordult felé Virág kedvesen. Kinga a szemét forgatva, hitetlenkedve rázta a fejét.
– Ezt még egy hülye is tudja.
Na, ez már tényleg Virágra vonatkozott.

– Hé! – vágott közbe Virág. – Csak a vége különbözik, minden más ugyanaz. Akkor a tiéd miért ötös, az enyém meg egyes? – kérdezte. Arnold összeráncolt szemöldökkel figyelte.
– Virág, leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani – közölte Arnold. – Te is olyan végtelenül sötét vagy – tette hozzá, mire Virág lelkesedése alábbhagyott.

– Mármint? Mi a pörögnek az ellenkezője? – pislogott Virág.
– A nem pörög – szólt neki oda Ricsi, Virág pedig nevetgélni kezdett.

A színpadon éppen Kinga üvöltött tisztán artikulálva, amitől Virág felriadt.
– Ez már Petőfi? – biccentett a színpadon álló Kinga felé. Arnold előre hajolt, hogy rálásson Virágra, és lesajnálóan megrázta a fejét.
– Ez október 23.
– Na és? – pislogott Virág.
– Aludj vissza, majd március 15-én felkeltünk, és akkor képben leszel – susogta Arnold. Virág unottan megvonta a vállát, és ujjaival még inkább a szemébe fésülte a haját. Szerintem visszaaludt.

– Virág, tragédia a helyesírásod, a tartalom értékelhetetlen, és kikérem magamnak, hogy olyan rövidítéseket használj a dolgozatban, mint „vmit”, „1szer”, „+néz”, „naon” – rázta a fejét Kardos. – És mégis mit jelent a kettőspont utáni p betű?
Virág a tanárra nézett, majd kinyújtotta oldalra a nyelvét.

Hiába próbáltam tovább magyarázni, hogy problémafám egyik ágán akadtak fent, miközben a gyökerénél rohad az egész, Kinga és Virág a „hónapforduló" jelentőségén vitáztak, én meg nagyokat sóhajtva ücsörögtem a táskámon. Egészen addig, amíg Máday be nem rontott a mosdóba.
– Felállni! – szólt ránk, mire engedelmesen felpattantunk. – Kezeket – utasított. Automatikusan előrenyújtottuk mindkét karunkat, az ig. helyettes pedig megszagolta az ujjunkat, és szemügyre vette, hogy nem „sárga-e”, majd nagyokat szippantott a levegőből. Ez egy mosdóban elég rémisztően hat, de mindegy.
– Rendben, negatív a cigaretta teszt – bólintott, és már ki is viharzott a mosdóból.
Vele kapcsolatban azon se lepődtünk volna meg, ha tigrisbukfencben érkezik, és katonai sisakjára ágak és gallyak vannak tűzve. A Szent Johannában régóta az a pletyka terjeng, hogy Máday idegenlégiós kiképzőtiszt volt. Hát nem tudom.

– (…) Ha Brazíliába mész, akkor miért portugálul tanulsz? Miért nem brazilul?

(...) Miközben Zsoltival írogattunk egymásnak, hallottam a kamerán át, hogy Virág dudorászik (YouTube-videókat nézett), aztán megszólalt.
– Zsolti küldött valamit.
– Nee, ne nyisd meg! – mondtam azonnal. Késő volt. Odakattintottam, és láttam Virágot a kamerában. Koncentrált, mosolygott, aztán eltorzult az arca a rémülettől.
– Wááááááááááááááááááááááááá! – sikoltott torkaszakadtából.
– Zárd be! Zárd már be! – kiáltottam.
A következő pillanatban apu rontott be a szobámba falfehér arccal.
– Mi történt? – kérdezte.
– Semmi, Virág volt – hadartam.
– Mi történt Virággal? – hajolt le apu a géphez.
- Csókolom – köszönt Virág még mindig remegő hangon.
– Csak megijedt. Egy honlaptól – magyarázkodtam.
– Jól vagy, Virág? – nézett apu a kamerába, miközben Claude Bukowski még mindig ugatott.
– Ühüm – bólintott nem túl meggyőzően. – Úúúúúristen, de megijedtem – fújta ki magát.

– Na – állította meg Ricsi a diákot Virág előtt. – Bocsánatot kérsz.
– Bocsánat – hebegte a fiú.
– Őszintébben – meredt rá egészen közelről.
– Őszintén sajnálom – ismételte a srác hullafehér arccal.
– Ricsi – pislogott nagyokat Virág. – Ez ki?
– Hogyhogy ki? – rázta a fejét értetlenül. – Aki beszólt neked rajzon.
– Nem, én őt nem ismerem. Tuti, hogy nem rajzos – mondta Virág őszintén.
– Ja – engedte el hirtelen Ricsi. – Akkor hol a francban vannak a rajzosok? És ez ki?

– Jó, ez volt a kulturált része – biccentett Ricsi, arra utalva, hogy Kinga szépen megfogalmazta a mondanivalóját. Így most ő következett. – Igazából én teszek a szakkörre, arra, hogy mit pingálgatsz magadban vagy hogy egyáltalán ki a franc vagy. De ha még egyszer megtudom, hogy Emó miattad vagy a társaid miatt sír, komolyan mondom, beleverlek a festményedbe, hogy közelről tanulmányozd a művészetet – mondta Ricsi. Rövid és hatásos. Ő így intézi a dolgait.

– Emo, rúgd vissza! – kiáltotta Ricsi, amikor Virág mellett pattant a labda az épület falán.
– Oké – ugrándozott Virág boldogan, aztán felemelte a labdát, és visszadobta.
– Rúgd! Tudod, mit jelent? – vette le mellel a labdát Ricsi, és a fejét rázva folytatta a játékot.

Virág egy ideig bénázott mellettünk, ugye, neki nem volt rendes távcsöve, csak az a klasszikus nyakba akasztható, és elég sokat hisztizett, hogy márpedig ő nem lát semmit.
– Hogyhogy nem látsz? – lépett hozzá Arnold.
– Túl sötét – nyújtotta a távcsövét Virág. Arnold belenézett, majd egy pillanat múlva leengedte a kezét.
– Virág. Itt egyedül te vagy sötét – közölte, és levette a távcső elejéről a védőkupakot.