Szeretem a szombatokat. Talán jobban is, mint kellene. Délutánra mindig elmúlik az a kis másnaposság, amiben reggel szenvedek és a pihenésnek szentelem a nap többi részét. A szombat az egyetlen nap, mikor minden haveromat kizárom, és mindössze magammal törődöm meg néha napján a család többi tagjával. Fáradtan, kócos hajjal nyitok be a húgom, Luca szobájába. Erősen kivágom az ajtót és nem törődöm azzal, hogy bezárjam. Lomhán dőlök le az ágyára, a karjaimat a fejem alá teszem, s a plafont kezdem el bámulni. Nem foglalkozom semmilyen udvariassági formával, így a köszönés is kimarad a nagy belépőmből. - Mit csinálsz kis köcsög? – kérdezem random a semmibe, miután már pár perce a húgom ágyán gyűröm a lepedőt. – Ugye milyen szép ez a délután? – lomhán Lucára nézek és egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon. Igazából már tudom is mit fogunk csinálni a nap hátralévő részében. Gyorsan felpattanok az ágyról és elindulok ki a szobából, mikor egyszer csak megtorpanok. - Öltözz át, öt perc múlva a kocsinál találkozunk – mondom meg sem fordulva, majd kisétálok a szobából át a sajátomba, ami pontosan átellenben van Luca zugával. Átveszem a melegítőm egy farmerra, de a bandás pólót magamon hagyom. A kezembe veszem a slusszkulcsot, s a zsebembe rakom a cigis dobozt, amin meglátszik, hogy tegnap este buliban voltam, mivel alig pár szál maradt benne. Sietve lerohanok a garázsba, s beindítom a kocsit, hogy kissé melegedjen a motor, mire a kis köcsög leér. Kiállok a garázsból, ám a garázsajtót nyitva hagyom, hogy Luca lássa, nem léptem le nélküle. Készségesen a számhoz emelem az egyik szál cigarettát, s meggyújtom azt, de a kormány mögül nem mászok ki. Nincs annyi energiám, hogy felálljak és a kocsin kívül szívjam el. Anyáék mindig korholnak érte és azt szeretnék, ha leraknám, de egyszerűen nem megy. 13 évesen gyújtottam rá először, azóta is folyamatosan szívom, a zsebpénzem nagy része erre megy el és benzinre, de annyira nem érdekel. Ha valamire szükségem van, a szüleim úgyis megveszik nekem, nőkre meg nem költök. Lassan szívok bele a cigimbe, mikor a telefonom kijelzőjére pillantok. Lucának már három teljes perce itt kellene lennie. Megszokhattam volna már, hogy a lányok nem a pontosságukról híresek.
A számítógép előtt ücsörgök, hiszen hétvége van ezért a szüleim most biztosan nem fognak lehordani miatta. A közösségi oldalamon nézelődtem, az ismerőseim miket tettek ki a tegnap esti bulikról és egyéb... közben pedig csorgattam a nyálam mert én is mentem volna szívesen bulizni de mint tudjuk, nem lehet. Legalábbis nem akarok, mert aztán se inni se semmit nem tudnék. Szívás... sokszor pillantottam Dani facebook oldalára, hogy mi van vele, kicsit zavart, hogy amióta beszámoltam neki a 'dologról' azóta semmi életjelet nem kaptam tőle. Csak tudnám miért... a pasik ennyire genyók? A családomból még senkinek nem mondtam el, csak ő tudja és kellene egy kis biztatás, egy támogató kéz, aki természetesen ezek szerint nem ő lesz az. Az ajtónyílásra gyorsan átkattintok a főoldalra, és hála a gyors internetnek mire Noel beér a szobába, már rég nem Dani adatlapján van a kijelzőm. Megszoktam már ezt tőle, hogy csak úgy betör hozzám, de mit tehetnék ellene? Nem zárhatom be az ajtóm, meg hát igazából annyira nem is zavar a jelenléte. Székemen megfordulok és felvont szemöldökkel pillantok rá amikor köcsögnek nevez. Igazán leállhatna már ezzel is. Nem vagyok már kisgyerek. -Semmit. - Vágtam rá hirtelen vállat vonva, és nem túl kedves hangnemben a köcsög miatt. Oda-vissza forgok a székkel, majd a kérdésére az ablak felé pillantok. - Ahha, egész szép. - Mondjuk tényleg, de a kedvem az annyira nem szép hozzá. Kicsit gyötör a titok, amit a szívem alatt hordok és a reggeli rosszullét. Csak múlna már el... Én lennék a világ legboldogabb gyereke. Kicsit megörülök amikor Noel felkel az ágyból, de hirtelen megáll az ajtóban és kijelenti, hogy megyünk valahová. Még pár percet csak ülök egy helyben és agyalok, hogy mi lett vele, hogy csak úgy elmegyünk valahová... de végül is lehet, hogy ez egy lehetőség. Felkelek, valami olyan cuccot veszek fel, ami lógós, mert mostanság nem kedvelem a tapadós pólókat. Kifésülöm hajam, elpakolom a fontos dolgaim a táskámba és késve ugyan, de elindulok a garázsba. Nem tudom, hogy megvárt e, de biztosan, ha már ő hívott el. Amikor az autóhoz érek, látom, hogy cigizik bent, megtorpanok. -Akkor megyek, ha kifelé fogod fújni a füstöt az ablakon. - Fontam össze magam előtt a karjaim. Azelőtt még én is rágyújtottam egyszer-kétszer, de most nem merek kockáztatni, sőt, a füsttel sem. Várok egy kicsit, ha rábólint akkor beülök az autóba, ha nem akkor még kicsit duzzogok ott kinn aztán pedig csak-csak beülök mellé. Rápillantok miközben bekötöm magam. -Hová megyünk?
A húgom teljesen másmilyen, mint a nővérem. Visszafogottabb valamelyest és nem csinál annyi balhét, habár lehet csak jól titkolja. Egyszer nagyon régen elgondolkoztam rajta, hogy elviszem Lucát magammal bulizni, de végül nem lett belőle semmi több okból is. Ben, mikor elhozta Nikit nagy verekedés lett a végére, mert nem bírta nézni, ahogy a sok pasi körbelengi. Aztán meg jól sem szórakoznék, mivel mindig azt figyelném, hogy mi van vele. Mondjuk Lucának van barátja, így a pasiktól nem félteném annyira és meg tudja védeni magát, de sajnos nem tudnék berúgni, mert állandóan a szőke hajkoronáját keresném a tömegben. Ugyan mindössze egy év van köztünk, de sokszor ezt is rengetegnek érzem és szeretem becézgetni, még ha nem is a legszebb szavakkal illetem. Lent várom a kocsiban Lucát egy cigi társaságában, ami elengedhetetlen kelléke a mindennapjaimnak. Általában marlboro veszek, abból nem régiben próbáltam ki ezt az új faját, melyben dupla filter van és az egyik mentolos, míg a másik valami gyümölcsös féle, de már azt is hallottam, hogy rágós, így ez nekem valami örök rejtély marad, de azóta ezt szívom. Ugyan a rózsaszín dobozával nem vagyok megelégedve, így újabban cigitartóban tartom, és nem dobozban hurcolászom, mert így nekem női cigaretta kisugárzása lenne, de áh nem is mindegy. - Jaj most mit problémázol, törpe? – kérdezem szemet forgatva. – Inkább örülj, hogy hurcolom a segged és nem kell itthon basznod egész délután – mondom neki, mire elnyomom a cigit és kidobom az ablakon. Nagyot sóhajtva húzom fel az ablakot és várom, hogy Luca beüljön. Mikor ez megtörténik a kérdése hallatán felé fordulok. - Hát azt még nem döntöttem el, gondoltam kocsikázunk, aztán ha látunk valami jó helyet beülünk vagy ha lesz valami ötleted szólj – hadarom el egy szuszra, s nem veszek közben levegőt. Nem szokásom alapjáraton gyorsan beszélni. Általában lassan, gesztikulálva ejtem ki a szavakat a számon. - Egyébként meg a későbbiekben ne reménykedj, hogy kifújom a füstöt az ablakon, maximum lehúzom, majd valamikor csak kimegy. Inkább gyújtanál rá te is és nem rinyálnál, nem árullak be otthon nyugi – mosolygok rá. Benen kívül nem szívesen adok bárkinek is a cigimből, de Luca más. Igazából neki még úgysem kellene, mert ő a húgom, de hát, ha nem a bátyja, akkor ki rontsa meg ilyen téren?