Luca & Hanna → Beszélgetés az élet fontos dolgairól
Szerző
Üzenet
I am
Dóczi Hanna
Tárgy: Luca & Hanna → Beszélgetés az élet fontos dolgairól Vas. Márc. 13, 2016 3:48 pm
+ to Luca
Szörnyen kezdődött a mai nap, mikor kinyitottam a szemem éreztem, hogy nem kéne kikelnem az ágyból, de akkor még nem voltam ebben teljesen biztos. A fáradtságra kentem, meg arra, hogy sokáig néztem az egyik kedvenc sorozatomat. Imádom azt a pasit, nem tehetek róla, így nehezemre esik ott hagyni. A bátyám viszont nem volt ennyire kedves, elnéző velem, a képembe csapta az ajtót és hátsóval kiröhögött mikor beakartam menni a fürdőbe, és csak annyit mondott: „Ez most a Péter-idő”. Mondanom sem kellett, hogy már akkor forrtam az idegtől, és legszívesebben fenéken billentettem volna az idiótát, hogy szépen húzzon arrébb és engedjen készülődni. Helyette lenyeltem a mérgemet, nagy levegőt vettem és visszamentem a szobámba, mondván, hogy elkészülök ott. Abból sem sok jó származott, a világítás nem ugyanolyan, mint a fürdőben így végül a natúr külsőt választottam mára, egy sima farmernadrággal meg egy felsővel. Tökéletesen megfelelt a hangulatomhoz, és szerencsém volt, hogy a lehető legalapvetőbb ruhadarabokkal indultam le a konyha felé, mert a drága, édes, szeretnivaló bátyám belém jött a kávéjával. Szép folt keletkezett. Próbáltam pozitívan állni a naphoz, komolyan, de valahogy ez nem az én reggelemnek tűnt, főleg miután átöltöztem már késésbe is voltam így apának kellett nagyon szépen pislognom, hogy elhozzon. De legalább sikerült túlélnem valahogy a reggeli hülyeségeket. Nagyon vártam már, hogy felérjek az osztályba és túléljem a napot remélhetőleg kisebb balesetekkel. Ahogy átmentem az aulán, kikerülve Máday vizslató tekintetét, hamar megtaláltam azt a személyt, akire nagy szükségem van. Luca. Siettem, hogy még azelőtt odaérjek hozzá és a szekrényemhez mielőtt elmenne az első órára, amit nem is tudom, hogy mi az, de annyira nem számíthat. - Luca! Várj meg, kérlek. – kiabáltam utána mikor láttam, hogy indulásra készen áll, és egy ügyes csúszással már ott is teremtem a mellette lévő szekrénynél, hogy betehessem a könyveimet. – Jó reggelt, hogy vagy? – érdeklődtem kedvesen, miközben próbáltam beügyeskedni az elhozott füzeteket otthonról. Petinek szerencséje van, hogy csinált nekem reggelit és nem vagyok annyira morcos, mint szoktam lenni ilyenkor, különben már beöntöttem volna a kávémat a szekrényébe. - Olyan pokolian indult a reggelem. Peti megint elfoglalta a fürdőszobát, leöntött kávéval, és majdnem el is késtem. Délután nem lenne kedved csinálni valamit? – érdeklődtem immár hátamat a hideg szekrényajtónak döntve, miközben keresztbe téve a lábamat a kávémat iszogattam. Talán nem lenne rossz ötlet valami péksütit is venni hozzá, de már lusta vagyok innen elmenni. Amúgy is hamarosan csengetnek. – De ha más programod van, akkor nem muszáj. Talán be kéne iratkoznom valami szakkörbe, túl sok az energiám…
Tárgy: Re: Luca & Hanna → Beszélgetés az élet fontos dolgairól Vas. Márc. 13, 2016 8:16 pm
Hanna & Luca
A jelenlegi helyzetemtől eltekintve a mai napom egészen jól indult. Nem úgy keltem fel, hogy hányingerem van és hogy majd elkésem a suliból azért, mert végighányok fél órát az egy órás készülődési időmből. Rémes. Még szerencse, hogy a szüleim ilyenkor már nincsenek otthon és nem hallják/látják ezt, ami velem történik. Ilyenkor áldom, hogy elfoglaltak. Mondjuk ettől függetlenül, amint megbeszéltem a dolgokat Danival és Márkkal, rögtön el kellene mondanom, hiszen nincs túl sok időm, aztán már látszani is fog rajtam a terhesség. Még senki sem tudja az apán kívül. Mivel a nagybátyám a közeli iskolában tanít, nem pont ebben, ezért minden reggel eljön értem és elvisz. Kedves tőle, igazából nem lakom olyan túl messze a sulitól, mondjuk egy húsz perces sétába lazán beleférne, de ha már kényelmesek lehetünk akkor miért ne! Amint odaértünk -körülbelül pár perc alatt- elköszöntem tőle és bevágtattam a suliba. Néhány osztálytársamnak köszöntem, pár ismerősnek is, de eléggé kerülöm mostanság a társaságot, nem szeretném ha beégnék pl egy rosszulléttel előttük, az eléggé gázzá tenné a hírnevemet. Ami mondjuk egyébként nem olyan túl nagy, vannak tőlem érdemesebbek is, de azért elég sok emberrel jól kijövök. A szekrényemből előszedtem a könyvet, ami kell majd irodalomra, és épp amikor becsuktam, egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül. Hanna az, már vártam. -Szia! - Köszöntem neki egy apró mosollyal az arcomon, amikor odaért hozzám. - Egész jól ma, köszi. És te? - Szinte ahogyan visszakérdeztem rögtön kaptam is a választ. A pokoli reggelekről én is tudnék olyan sokat mesélni, de nem teszem. Még nem... nem akarom még. Ami azt illeti nem is merek. Mert ki tudja, mi lesz majd a vége. Igaz, még van idő a suli végéig, és nem kellene már tovább titkolóznom, mert nem tudom a szabályzatban szerepel e valami olyasmi, hogy terhes lányok nem járhatnak... nem tudom. Kicsit eltereli ez a gondolataim, ezért csak Hanna kérdésére tudok válaszolni, a többit szinte meg sem hallottam. -De, szuper lenne! Rám is rám férne valami kikapcsolódás azt hiszem. Hová menjünk? - Pillantottam rá. Pláza vagy valami hasonló, de akármit is mondjon, szerintem benne leszek, mivel régóta nem voltam már sehol és nem is nagyon volt kedvem hozzá az utóbbi hetekben. Érthető módon. De azért azt hiszem, nem kellene elhanyagolni a barátaimat. Az gyanús volna, amit pedig abszolút nem szeretnék. -Nem érdekelt semmilyen szakkör? Én a színjátszóba járok, az egészen jó. Persze ha az embernek van érzéke. Tényleg, téged érdekel az ilyesmi? - Csak úgy ezt még nem tudom róla, azért kérdem. Amikor én ide iratkoztam, akkor még kötelező volt valamilyen szakkörre járni. Most nem tudom, hogy miféle rendszer van, de biztosan van valami. Szekrényemre rátettem a lakatot és vállal nekidőltem és úgy figyeltem Hannara.
Tárgy: Re: Luca & Hanna → Beszélgetés az élet fontos dolgairól Pént. Ápr. 01, 2016 6:00 pm
+ to Luca
Mostanában olyan vagyok, mint egy élő halott, ami annak köszönhető hogy nem jut időm semmire. Ez jó is, meg nem is, főleg azért nem, mert az iskola sok mindent elvár tőlem és képtelen vagyok mindegyiket úgy teljesíteni, mint a régi iskolámban. Ráadásul ez a költözés is rendesen betette nálam a dolgot, valahogy nem tudtam még átállni erre az életmódra, de megszokom. A nyarat úgy kezdtem, hogy már Budapesten éltem, ami megkönnyítette részben a dolgomat, mert alkalmam volt pár barátot szerezni így iskola előtt, de sokan nem ebbe járnak, ami elszomorított. Egészen addig míg meg nem ismertem Lucát és lettünk elég jóban ahhoz, hogy őt tartsam a legjobb barátnőmnek jelen helyzetben. Szeretek vele időt tölteni, az hogy a padunk is egymás mellett van az pedig megkönnyíti a dolgomat, ha óra közben szeretnék valamit megosztani Vele. Többnyire értelmetlen, és nem témába vágó, de akkor is muszáj elmondanom neki. Mostanában viszont egyre furcsábban viselkedik, eddig nem mondtam neki egy szót se, mert csak időszakosnak gondoltam ezt a nyúzott állapotot, de ahogy halad az idő egyre előrébb, úgy marad továbbra is olyan… fáradt, vagy nem tudom. Igazából még nem kérdeztem rá, vannak tippjeim, de mindegyik hülyeségek, megbántani meg nem szeretném. Ő az egyik legkedvesebb barátom, miért is tenném? - Biztosan minden rendben van veled? Olyan fáradtnak tűnsz, sápadt is vagy… - aggódom érte, elfelejtve a reggeli bajomat, amit a drága bátyámnak köszönhetek. Nem mindig kedvelem őt, az esetek többségében marakodunk, de akadnak pillanatok, mint amikor eldob a suliba, hogy szívesen tudom őt testvéremnek. Amúgy nem rossz fej, csak ő is tipikus Dóczi, hiszen mindent az utolsó pillanatra hagyunk, ahogy a készülődést is és a felkelést. Ezért szokott agglomeráció lenni a házunkba 8 előtt 20 perccel. Péter amúgy nem lenne rossz pasi, bár nekem alapból nem jönnek be a majmok, mint amilyen Ő is, de hát na… Majd lesz szegényemnek barátnője, és akkor muszáj lesz jóban lenni velem, hogy segítsem. - A központban nyílt egy új cukrászda, a szomszédnő azt állítja ott van az egyik legfinomabb francia krémes. Mi lenne, ha megnéznénk igazat mond-e? De mehetünk más merre is, igazából mindegy, csak csináljunk valamit. – rámosolyogtam kedvesen, hiszen számomra édes mindegy mit kezdünk magunkkal, a lényeg, hogy kerekedjen ki egy jó kis csajos délután. Olyan régen beszélgettünk már fesztelenül egymással, néha úgy érzem titkol is valamit előlem ez pedig zavar. Nem bízna bennem? - Szeretem a színjátszást, de inkább csak nézőként élvezem a műsort. Táncra gondoltam, de nem tudom milyenre. Balettozni régóta nem balettoztam, a hip-hop meg nem a stílusom. Talán elmegyek valami fényképező szakkörre. – egyszerű választ adok, a fényképészet meg mindig is érdekelt. Sokszor látni kirándulásokkor a Nikon gépem mögé bújva és minden percbe kattintgatva. – Képzeld… Ákos elhívott randizni. – árultam el neki, halkan, nehogy meghallják a körülöttünk lévők.