Édesapám hercegnőnek nevelt. Talán ezzel akarta kompenzálni anyukám hiányát az életemben. Talán ő az egyetlen ember a világon, akitől félek valamilyen szintén. Félek, hogy csalódást okozok neki és aggódok, hogy milyen véleménnyel van rólam, hiszen amíg csak lehet szeretnék az ő szeme fénye lenni. Ebből a társaságom semmit sem lát természetesen. Szeretem magamat erősnek, függetlennek mutatni, valaki olyannak, aki senkinek sem akar megfelelni csak és kizárólag saját magának. A lelki világomat talán kicsit érzékenynek mondanám. Könnyű beletiporni a komfortzónámba, de biztosíthatlak egy ilyen húzás következményét még senki sem köszönte meg. Szeretek a saját fejem után menni, ezt sokan makacsságként könyvelik el, hiszen a véleményemhez is ragaszkodok talán még túl sokáig is. Egy egészséges önképet ápolok magamról, amit talán nagyképűségnek is lehetne nevezni, de hát jobb ha az ember tisztában van az adottságaival. Szeretek társaságban lenni, rengeteg ismerősöm van, rengetek haverom, de kevés embert mondhatok a barátomnak, akikhez menekülhetek a bajaimmal, hiszen a bizalmamat nehezen osztogatom. Hogy a párkapcsolatkban hogyan teljesítenék azt őszintén szólva nehéz lenne megmondani, hiszen amikor abba a korba kerültem, hogy elkezdek érdekelni a fiúk bele is zúgtam a legjobb barátnőm testvérébe és a figyelmem igen erősen csak rá korlátozódott.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
2015. Nyár
Halvány mosoly kúszik ajkam szegletébe, amikor észreveszem, hogy a tekintete rajtam pihen. Félig felkönyökölve fekszik a törölközőjén a Balaton partján miközben figyeli ahogyan a víz lassan ringatja a matracot barnásra sült testem alatt. Visszadöntöm a fejemet a párna részére és hagyom, hogy a nyári Nap erős fényei még néhány percig perzseljék száradó bőrömet. -Megdöglök olyan meleg van. Hozok fagyit, kérsz?-pillantok a mellettem ringatózó Nikire, aki ragyogó kék szemeit rám emeli és halkan nyöszörög egyet. Azt hiszem ez egy igen. A matracomról lassan a vízbe csúszok és a hűvösnek tűnő víz azonnal csodákat tesz a hőérzetemmel. Felsétálok a kék színűre festett lépcsőn, ami kivezet a vízből és megigazítom közben a bikinim felső részét. Végig követ a tekintetével, de nem akarok neki különösebb figyelmet szentelni, hiszen nem loholhatok még évekig a nyomában, mint egy kölyökkutya a gazdája után. Nem fogok behódolni neki, ennyire nem vagyok elkeseredett sőt éppen ellenkezőleg. Kiveszem a táskámból a pénztárcámat és elindulok az egyik büfé felé. Akarva akaratlanul, de minden alkalommal eszembe jut az a viharos nap, amikor az az idióta kivitorlázott Noellel és minden percbe belehaltam egy kicsit, amikor tudtam, hogy még mindig kint van valahol Ben. Halk sóhajt engedek ki ajkaim között, amikor beállok a sorba és kicsit megrezdülök, amikor egy váll ér hozzám. Ben a semmiből termett mellettem. A sóhaj után nyitva maradt ajkaimat gyorsan összezárom, hogy még véletlenül se álljak neki tátott szájjal bámulni a felsőtestét. -Hát te?-kérdezem és az előttem állókra szegezem a tekintetem mintha így könnyebb lenne elviselni a közelségét, de igazából semmivel sem lesz jobb a helyzetem. -Engem nem kérdeztél, hogy kérek-e fagyit. Úgyhogy jönnöm kellett.-vonja meg a vállát, mintha ez így a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mondjuk tényleg annak kellene lennie, ha nem sokkolna minden áldott alkalommal, amikor pofátlan magabiztossággal veszi le a pólóját előttem és egy hihetetlenül elégedett vigyor ül ki az arcára. Picit megrázom a fejemet, hogy visszarántsam magam a jelen pillanatába. Amikor sorra kerülünk már szóra nyitnám a számat, de Ben megelőz. -Lesz egy csoki, citrom. Egy eper, vanília és két dupla csoki.-olyan magabiztossággal közli a pultos lánnyal a kedvenc ízeimet, hogy teljesen meglepődök. Odafigyelt volna? Kétlem. Mindenestre furcsa.
Szia Viki!^^ Tetszett az irományod, alig várom, hogy játszunk együtt is. Igazán felnevettem, amikor engem is megemlítettél, de kizárólag az egómból fakadóan. Elég szégyen, hogy engem nem féltettél. Na jó ez most aztán már tényleg nem rólam szól! Remélem összejöttök a legjobb barátommal és nagy bulikat csapunk majd együtt, de azért ne sajátítsd majd ki szegény Bent, még nekem is kell. Menj foglalózni, mert el vagy fogadva!
Ui.: Színt csak később kapsz majd valamelyik admintársamtól és akkor helyezzük át a topicot az elfogadottak közé.
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Huszár Viktória 
Na jó ez most aztán már tényleg nem rólam szól! Remélem összejöttök a legjobb barátommal és nagy bulikat csapunk majd együtt, de azért ne sajátítsd majd ki szegény Bent, még nekem is kell.
Menj foglalózni, mert el vagy fogadva! 