TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Éjszaka van már, de a monitor gyengére állított fénye még mindig égeti a szememet. Fáradt vagyok, de annyira még nem, hogy el is tudjak aludni. Ilyenkor sikerül éjszakai üzemmódra kapcsolnom, és még legalább 2 órán keresztül bámulom a színes pontokat magam előtt. Lassan nyílik az ajtó, és egy kócos szőke lobonc kukucskál be az ajtón, ami még alacsonyabb, mint a fiókos szekrényem.
-Mi a baj?-kérdezem kissé egykedvűen. A húgom mostanában rászokott arra, hogy hozzám menekül, ha valami problémába ütközik a kis életével kapcsolatban.
- Bejöhetek?-suttog, de nem értem minek ebben a házban lehetetlen felébreszteni bárkit is.
- Az attól függ, hogy mi a baj.-nézek rá komoly arccal, bár igazából bármilyen kifogása van az alvás ellen én nem szidom le, csak így gyorsabban ki tudom szedni belőle, hogy mi a baja.
- Anya.. megint nyög álmában. Félek, hogy rosszat álmodik, de azt mondta ne menjek be. Apa szerinted mikor jön haza? Lehet, hogy hiányzik neki....-ártatlan szemekkel pislog rám. Szar ez a nyitott házasság dolog. Főleg, ha van egy 5 éves kislány is a háznál, aki az egészből annyit fog fel, hogy néha idegen nénik, bácsik járkálnak a házunkban, és sokszor maradnak kettesben a szüleinkkel.
- Anyának nincs semmi baja. Ne aggódj érte.-pillantok rá komoly szemekkel, de úgy tűnik ez még mindig kevés neki ahhoz, hogy megnyugodjon, úgyhogy sóhajtok egy nagyot és megveregetem magam mellett az ágyat. Lassan le kell erről szoktatnom, mert így nem tudok hazahozni nőket. Vagy valaki olyan kellene, aki szereti pátyolgatni a húgom lelkét.
Eddig suttogott most, hogy engedélyt kapott a belépésre akkora lendülettel vágja be a hága mögött az ajtót, hogy még én is összerezzenek egy pillanatra. Bekuporodik az ágyam másik felére és azonnal a monitorra szegezi a tekintetét.
- Mit csinálsz?-kérdezi kiváncsian. Szóval ez egy ilyen beszélgetős este lesz.
- Jó a kérdés. Nem tudom. Csak nem bírok aludni.-nem emelem el a tekintetemet a képernyőről csak tovább böngészek.
- Veszel nekem egy pónit?-megint suttog. Tiszta szerencse, hogy a húgom most került a póniimádás korába, de az egy cseppet sem zavarja, hogy lovon eddig csak 5 percet töltött majáliskor.
- Nem.-szögezem le egyszerűen, mégis meglep, hogy nem jön a 'légysziii' áradat. Odalrapillantok, és azt veszem észre, hogy Lili már alszik is. Talán csak társaságra volt szüksége, és sajnálatos módon ő igényelné a szülői társaságot. Én az ő korában már elvoltam nélkülük, mert megszoktam, hogy nincsenek jelen az életemben csak ha nagyon muszáj. Viszont Lili más, de én akkor is csak a bátyja vagyok.