Noel & Ben

Na, kezdődhet a party?

Az osztály bulizósabb felével megbeszéltük, hogy lenézünk az egyik ismert szórakozóhelyre. Niki, a húgom is el akart jönni velünk, de én azonnal megmondtam neki, hogy mondjon le róla. Egyrészt nem akartam pesztrálni, mert e helyett inkább valami könnyen kapható fruskára akartam összpontosítani. Másrészt nem bíztam meg annyira egyik hím nemű osztálytársamban sem, hogy a húgommal egy légtérben legyen. Főleg, ha én nem vagyok ott. Márpedig én nem akartam végig mellette lenni. Túl sok lány várt arra, hogy a karjaimba zárjam, és táncoljak vele valamelyik mindenki által ismert zenére.
Ezek után már este felhívott a csapatunk többsége, hogy mégsem tud jönni a buliba, amit én egészen furcsának és elgondolkodtatónak gondoltam. Dávid azt mondta, hogy máshova megy, Ádámnak pedig az anyjának kell valamit segíteni holnap reggel, ami miatt korán kel, és így nem akarja kiütni magát. Hát persze, és azt gondolják, hogy ezt be is veszem…
Minden esetre Noel nem mondta vissza, és ennek nagyon örültem, mert különben egyedül kellett volna jönnöm vagy sehogy.
Az éjszaka tökéletesen csillagos ég fogadott. A kombino egyes állomásait már kívülről fújtam, amely végigvitt a Margit-híd budai hídfőjétől egészen a Jászai Mari térig. Emlékszem, milyen furcsa volt, amikor a jó öreg villamosok helyett ezek a járművek jelentek meg. Eleinte folyton leálltak, és utáltam, hogy ezeken az új valamiken kell utazni, de nyáron a légkondicionált térben való utazás a kedvemre tett.
Összesen két megállót mentem, és ez az út alatt sietősen ittam meg az energia italomat. Mindig Hell-t ittam, ugyanis a legtöbb emberrel ellentétben én kifejezetten utáltam a Red Bull ízét, és túl erős hatását.
A Jászai Mari téren a híd lábához mentem, és leültem az ott levő székek egyikére. Én voltam az első. Amíg vártam, hogy megérkezzen a haverom, Noel, és mehessünk a Morrison’s 2 nevű szórakozóhelyre, elővettem egy cigarettát, és ajkaim közé véve egykedvűen gyújtottam meg.

Ma az osztályban pár sráccal megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni egy kicsit. Habár ez nem szorult nagy megbeszélésre, mivel minden péntek este elmegyünk valahova. Van, hogy klubokban múlatjuk az időt, míg néha az is előfordul, hogy megvesszük a piát és kiülünk valahová meginni. Én személy szerint a kocsmákkal nem szimpatizálok, mivel rengeteg idősebb alkoholista betéved és őket egyszerűen nem tudom elviselni. Ha nem szólnak hozzám is irritál.
Egy valamit utálok az ilyen bulikban, hogy nem mehetek kocsival, mivel van annyi eszem, hogy ittasan ne vezessek. Sosem kerülök ilyenkor haza józanul és ezt már a szüleim is megszokták. Mindig a testvéreimmel példálóznak, hogy ők milyen jók. Na persze! Luca még hagyján, de biztos vagyok benne, hogy Lilla simán leinna engem, ami elég nagy szégyen lenne rám nézve.
Szerencsére nem lakok messze a Jászai Mari tértől, ahol általában találkozni szoktunk, így lesétálok gyalog. Minden van nálam, amire ma szükségem lehet: telefon, pénztárca benne pénzzel és iratokkal, illetve cigi és gyújtó. Házkulcsot sosem hordok magammal, mióta az egyik buliban elhagytam és reggelig az ajtó előtt csöveztem abban reménykedve, hogy valaki meghallja a kiabálásom és beenged. Eléggé beszoptam, mert reggel tízig senki sem kelt fel.
Ahogy egyre jobban közeledek, látom, hogy Ben a híd lábánál lévő székek egyikén ücsörög, s dohányzik. Ekkor én is előveszem a cigim, s egyet a szám közé veszek és meggyújtom. Lassan szívom be a füstöt, s tüdőzöm le az első slukkot, s már oda is érek a haveromhoz.
- Szia, a többiek? – kérdezem, mert olyan még sosem történt, hogy hamarabb érkeztem meg náluk. Általában rám kell várniuk. Sajnos az évek során igazán megtanultam három nő mellett, hogy hiába sietek a készülődéssel még nem fogunk hamarabb elindulni, és aki meg velem akar lenni az úgyis megvár.
- Akkor Morrison’s 2? – Igazából nincs kedvem ma a nagy tömeghez, jobban örülnék, ha vennénk egy üveg piát és meginnánk valahol, habár jó lenne felszedni egy csajt és megdugni, majd úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem tudom, melyik a csábítóbb.

Noel & Ben

Na, kezdődhet a party?

Nem viszek magammal túl sok dolgot, csak a legszükségesebbeket, de egy bulizáshoz egyébként sem kell túl sok dolognak nálam lenni. A kezemben fogom a telefonom, de amikor meglátom Noel-t közeledni, zsebre vágom. Nem szoktam túl sokat rágódni azon, hogy az értékeimet hova tegyem. A legtöbben szinte azt sem tudják, hogy hova tegyék a dolgaikat, nehogy ellopják. Tőlem azonban szerencsére még semmit sem sikerült ellopni.
Egyszer az egyik nő, aki nagyon nyomult, megpróbált belenyúlni a zsebembe, hogy kihalássza a pénztárcámat, én azonban hamar megéreztem, hogy nem csak tapizni akar, hanem másra is hajt. Micsoda ügyetlen tolvaj. Azóta nem próbálkoztak be nálam.
A nikotinos füst nyugtatólag hat rám. Rám is fér, mert a kedves haverok, akikről Noel kérdezett, nem jöttek el. Azonnal az merült fel bennem, hogy Niki, a húgom miatt nem jöttek, mert én nem akartam, hogy rá kelljen vigyáznom. Azt gondolták, hogy majd rámászhatnak... Ch! Még mit nem... Egyesével tépném ki a golyóikat.
-A többiek visszamondták. -kelek fel a székből, amelyben eddig szétdobtam magam.
-Azt mondták nem érnek rá valami hülye indok miatt. -teszem hozzá, majd hosszan beszívom a füstöt, és lepöckölöm a hamut.
-Niki is akart jönni, de én nem fogok mindig vigyázni rá... Nem vagyok óvóbácsi. -forgatom meg a szemem, majd Noelre nézek, mert kíváncsi vagyok, hogy ő mit gondol erről.
-Igen, de csak ha neked is van kedved. -válaszolok kérdésére.

A cigarettafüstről eszembe jut egy régi emlék, amikor is pár évvel ezelőtt egy ilyen átbulizott péntek éjjel után, mikor részegen hazaestem Luca a hallban várt és figyelte mit csinálok, majd csak annyit tudott kinyögni, hogy milyen büdös vagyok és felment aludni. Csak egy évvel fiatalabb nálam, ám sokszor ez is nagy korkülönbségnek tűnik.
Ben gyorsan feltápászkodik a székről, amikor meglát engem, s fürkésző tekintettel nézem az arckifejezését, amikor magyarázza, hogy merre is vannak a többiek. Gondolhattam volna! Párszor már eljátszották ezt, de mi mindig hívjuk őket. De minek? Feleslegesen. Jó, oké, néha azért eljönnek, de általában Bennel mi vagyunk azok ketten, akik sosem ülnek otthon ilyenkor.
- Hagyjuk is inkább őket, nem azért jöttünk, hogy ezen rágjuk magunkat egész este – mondom, majd elnyomom a cigi csikket, s már nyúlok is a következő után, hogy meggyújtsam. Van nálam két doboz cigi, de nem vagyok benne biztos, hogy elég lesz, ilyenkor rengeteget szívok. Tudom, hogy olcsóbban kijönnék belőle, ha tölteném és nem a trafikban venném, de így jobban szeretem.
- Igazad van, én sem hoznám magammal Lucát semmi pénzért. Egész este azon aggódnék, hogy mit csinál meg nehogy berúgjon meg nehogy valami baromarc rámásszon, aztán meg nem is érezném jól magam. Nem is értem az olyanokat, akik letojják, hogy a húguk miket csinál egy ilyen helyen – fejtem ki a véleményem Bennek és tudom, hogy ő is hasonló állásponton van, mint én. Annyi a különbség, hogy nekem a húgom mellett még egy nővérem is van, de ő már nem él velünk.
- Mehetünk, max ha szar a buli, akkor veszünk valami piát és megisszuk valahol – rántom meg a vállam. Kezd megjönni a kedvem a nagy tömeghez, de az ilyen buliknál sosem tudom, mire számíthatok.

Noel & Ben

Na, kezdődhet a party?

-Igaz. -szívok bele egy utolsót a cigarettába, és csak utána veszem észre, hogy szinte már a szűrőt szívom. Egy ideig azért még rágódom a "haverok" miatt, mert az lett volna a lényeg, hogy sokan legyünk. Úgy általában jók szoktak lenni a bulik. Kivéve ha valamelyik vadmarom, (aki egyébként én is szoktam lenni), rámászik egy olyan nőre, akinek ott van a párja is. De kérdem én, miért kelleti magát a nő, ha annyira szereti azt, akivel eljött bulizni. Bonyolult...
-Az olyanok nem is igazi testvérek. Nem vagyok egy mintaember, de azért a testvéremet ne fogdossa senki. -teszem hozzá az elmélkedéshez a magamét, miközben a mondandóm felénél a számba teszek egy szál cigit, és emiatt nem tudom rendesen kiejteni a szavakat. Nem számít. Azért így is érthető, hogy mit akarok mondani.
Emlékszem, egyszer, amikor hoztam Nikit is bulizni, szinte fél percenként meg kellett védenem a ok kiéhezett kantól, míg végül elszakadt a cérna, és hatalmas balhé tört ki. Mint mikor Hulk felszabadítja az erejét, kb ahhoz tudnám hasonlítani.
Pár percen belül meg is jelent egy csapat biztonsági ember, akik a földhöz nyomtak, és kivezettek a helyről. Noel és Niki jöttek utánam, a többiek bent maradtak, és tovább buliztak, tehát tudom, hogy mire számíthatok.
-Rendben, akkor menjünk. -vigyorodom el, mert örülök, hogy hasonlóképp gondolkodunk, meg ennek az egész buli dolognak.
A hely elé érve teljesen józanok vagyunk, holott valakin már most lehet látni, hogy nem keveset ivott "bemelegítés" címszó alatt. Milyen gáz lenne, ha nem engednének be valakit, csak azért, mert nem tud viselkedni az alkohol miatt. De mindegy is, minket simán beengedtek, és még személyit sem kellett felmutatni. Már egy ideje nincs szükség rá, mert 17 éves korunk óta nem kérik el a biztonságiak, most meg már hiába kérnék, be kell engedniük. Befizetem a belépő pénzt, pedig a nőknek ingyenes a belépés, és már többször hangoztattam, hogy ezt diszkriminációnak tartom. De nem csap földhöz, így nem is balhézom.
-Szerintem inni kéne valamit. -mondom Noelnek, és a zsúfolt tömeg felé veszem az irányt, mert tudom, hogy ott van a pult.

Bennel mióta megismertük egymást szinte össze vagyunk nőve. Szinte minden programon közösen veszünk részt, ha a suliban párokat kell alkotni sem kérdés, hogy együtt leszünk, illetve minden kis szarságba belerángatjuk a másikat. Már nem egyszer hallottam a szüleitől, hogy rossz hatással vagyok rá és az én szüleim is azt mondták, hogy Ben rossz hatással van rám, de erről megvan a saját magam elmélete. Ezt így nem lehet eldönteni, mivel ha mind a két fél akarja, és benne van abba, hogy belerángassák a rosszba, akkor nincs mit tenni. Elcseszettek vagyunk, tudjuk jól, de pont ezért élvezzük annyira az életet és ezért jövünk ki olyan jól.
- A te példádból tanulva még véletlenül sem fogom soha elhozni ide Lucát – rántom meg vállam, mikor eszembe jut egy régi emlék, amit nem kell kimondanom hangosan, de mind a ketten tudjuk, hogy miről is van szó. Valami barom elég rámenős volt Ben húgánál, Nikinél és verekedés lett a vége. Az állítólagos barátaink csak annyit mondtak nekünk, hogy elbasszuk a bulijuk és maradtak, míg mi hárman leléptünk. Nem akarom, hogy valaha is megismétlődjön, azaz este és biztosra veszem, hogy a biztonságiak is szívesebben ülnek a babérjaikon, mintsem verekedő embereket választanak szét egymástól.
- Menjünk – nyugtázom a kijelentését, s újból rágyújtok. Sajnos a klubban bent nem dohányozhatom és járkálhatok majd mindig kifele, így míg be nem érünk, megpróbálok elég cigit elszívni.
Nem haladunk gyorsan, de lassan sem, s elég hamar odaérünk a korábban emlegetett klubhoz. Nem kérik el a személyink, s simába be is engednek, amin nem lepődöm meg, mióta betöltöttem a 18-at személyit se kérnek tőlem sehol, de előtte meg mindig.
Kifizetem a belépőt, s megjegyzem magamnak, hogy elég igazságtalanság, hogy a nőknek semmit sem kell fizetnie, de nem szólok semmit sem hangosan és belépek a klub tényleges területére, ahol az emberek vonaglanak a hangos zenére.
Csak bólintok Ben ajánlatára és a pult felé veszem az irányt, mikor odaérünk legjobb barátom felé fordulok.
- Mit iszunk? – Igazából sosem zavart, ha kevertem a piát és még a nevemet sem tudtam az este végére és ez ma sem lesz másképp. Mindent végig akarok kóstolni és csak jól akarom érezni magam.

Noel & Ben

Megannyi régi emlék élénkedik meg az elmémben, mikor Bennel ketten elmentünk valahova. Nem volt olyan alkalom, amikor nem csináltunk volna valamit, amit mások megbotránkoztatónak és helytelennek tartanak. De hát hol érdekel ez minket? Régebben többször ellógtunk a suliból is, de mára már ez abbamaradt, mivel a jegyeimet tartom elsődlegesnek, mivel jövőre már egyetem és nem tudom, hogy mi lesz még. Hiába vagyok szín ötös még így is nehéz bejutni sok helyre, habár remélem, nem baszom majd el az érettségit, mert akkor nem lesz gond. A tanároknak a legjobb, rengeteg pénzt kapnak, sok-sok szünetük van és még nincsenek is egész nap a suliban. A testnevelő tanároknak a legjobb, mert kötetlen az óra és még javítaniuk sem kell, ez az álom szakmám, ez egyértelmű. Mindössze attól félek, hogy akkor el kellesz búcsúznom a cigitől, de jelenesetben nincs az a pénz, hogy én leszokjak.
- Ne bassz már – mondom Bennek, míg elhúzom a szám. Alap járaton nem vagyok oda a whiskey-ért, de megiszom, mert annak is meg van a megfelelő alkoholtartalma és ilyenkor ez a legfontosabb, habár most nem konkrétan a whiskey-vel van problémám. – Ha már iszunk, akkor igyunk rendesen. Nem kell kóla és nem kell mellé semmiféle kísérő, mert akkor hamarabb beüt – ajánlom fel és remélem, nem jön utána a vodka sprite ötlete, mert csak simán iszok.
- Tökéletes, de akkor fekete, nem akarok zöldet hányni – nevetem el magam. Emlékszem, mikor abszintoztunk és telibe hánytam a belvárosban az egyik szép fehér falat, ami még másnap is zöld színben pompázott. Persze nem emiatt szeretnék fekete abszintot inni, hanem mert jobban beüt és jóval erősebb. Már most előre érzem, hogy ez holnap fájni fog, de nem érdekel.
- Most jut eszembe, hogy apa hozatott házit Szabolcsból és valamelyik este iszogattunk, nagyon erős. Elcsórok tőle egy litert és megisszuk holnap este, feltéve, ha bírsz majd a mai után inni – mosolygok Benre gonoszan, s a szexi pultos csaj felé fordulok, hogy végre rendeljek.