Szóval azt szeretnéd tudni, hogy milyen vagyok én valójában.. Nehéz erre a kérdésedre válaszolnom, hiszen a magasan képzett pszichológusok szerint tinédzserkorban alakul a legtöbbet az ember személyisége. Szóval nem tudom, hogy hazudok-e neked azzal, hogy most írok egy általános jellemrajzot magamról. Őszintén? Nem is érdekel, hiszen csak és kizárólag azt tárom eléd, amit csak szeretnék. Lehet az jó és rossz is egyaránt, hiszen minden érmének két oldala van, ami hasznos a maga módján. Valamit szeretnék leszögezni az elején, mivel fontosnak tartom. Nem vagyok őrült.. az anyukám kivizsgáltatott. Valamiért egészen kiskoromtól kezdve foglalkoztattak az új, ismeretlen, idegen dolgok. Ezt persze szinte minden gyerekről el lehet mondani, de ezt azért akartam kiemelni, mert nálam ez az ösztönből fakadó kiváncsiság nem múlt el. Képtelen voltam kinőni, hogy csillogó szemekkel próbáljam felfedezni a világot. Félre ne érts nem én vagyok Dóra a felfedező, egyszerűen nyitott vagyok a lehető legtöbb dologra. Talán ezért is mondhatom el magamról büszkén, hogy igen aktívan részt veszek az iskola közösségi életében. Rengeteg embert ismerek, és ugyan a nevekkel sokszor bajban vagyok, ha az ember elég határozottan ráköszön és rámosolyog a másikra, akkor észre sem veszik, hogy fogalmad sincs kivel dumálsz éppen. Hidd el. Én már csak tudom. Az iskola fényképésze vagyok, de ettől még nem vagyok egy elvont, alternatív személyiség, egyszerűen betegesen imádom megörökíteni a dolgokat, hiszen nem tudhatod mikor jönnek még jól. Nem mondanám, hogy kifejezetten egy egyszerű eset vagyok. Vízöntőként nehéz lenne számomra fontossági sorrendet felállítanom az életemben, hiszen eleinte érdeklődő vagyok, de amint elmúlik az újdonság varázsa már valami más után kell kutatnom. Az emberek emiatt érzéketlennek is tartanak, és nem kifejezetten mutatom ki az érzéseimet, főleg a negatívakat. Észérvekre hallgatok, az érzelmi manipuláció nálam teljes mértékben hatástalan. Az édesanyám ezt a büszkeségemre fogta, hiszen aligha vagyok képes elfogadni és felfogni, ha valamiben nincs igazam és kontrolálni próbálnak. Emiatt bizonyos esetekben rugalmatlannak tűnhetek, de ezt úgysem ismerném be senkinek.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
A melegedő tavaszi szellő huncut módon bekukucskál kicsit a pólóm alá. Nem zavar, nem igazítom meg a felsőmet, csak csendben figyelem ahogy a szépen lassan méregzöldre színeződő gyep ringatózik a szélben. Hiányzott már a meleg, a könnyed séták a Városligetben, ahol néhány órán át nem kellett azzal foglalkoznom, hogy vajon mennyi mindent nem tanultam meg a következő tanítási napra. Még belegondolni is nehéz lenne. Az iskola olyan mennyiségű információt próbál belemaszírozni az agyba, hogy még a türelmem sincs meg hozzá, hogy legalább átolvassam a dolgokat. Másokkal ellentétben legalább terjes nyugalomban ülhetek a történelem feleltetés előtt, mert én is és a tanár is teljes mértékkel tisztában vagyunk azzal, hogy ha felszólít elég ha beírja az egyest. Nem szívesen erölködöm olyan dolgokkal, amikben már bizonyítottam, hogy tehetségtelen vagyok... a történelem pedig egy remek példa erre. Egy puha barna test csabódik a bal lábamnak, de olyan ledülettel, hogy szinte lesöpört a lábamról. A vizslám Molly nem kifejezetten egy figyelmes darab és mentségére legyen, hogy fiatal, így a játék hevében aligha figyelhetne oda rám, hogy még engem is életben hagyjon. Egy rövid pillanatig csúnyán nézek rá, de ő még csak figyelmére sem méltatva játszik tovább egy fehér kis szőrpamaccsal, akivel valószínüleg az elmúlt néhány percben barátkozhatott össze. Néhány percig csak nézem heves, kusza táncukat a fák között majd a fiatal lányra emelem a tekintetem, aki végül végetvet a játszadozásuknak. A kis padlócirkálót felemelte az ölébe és egyet intett nekem mielőtt elidultam volna az úton kifelé. Molly csillogó szemekkel nézett utána, de rájött, hogy nem éri meg ezzel eltölteni az időt, így inkább felém vette az irányt. Nehezen tudnám megmondani mit tartogat a jövő egy olyan ember számára, mint én. Nem tudom, hogy merre fog még sodorni az élet, de talán annak még nincs is itt az ideje. A szüleim ezt azonban egészen máshogy látják. Szerintük én már így is túl sok időt vesztegettem el ahhoz, hogy ezt így folytathassam tovább. Talán igazuk van, talán nincs, de ez egyenlőre nem változtat a tényen, hogy inkább itt vagyok kint a szabad levegőn, mint bárhol máshol. Molly pont a lábujjaimra esti a nagydarab faágat, amit út közben szedett fel a földről, hiszen most hivatalosan is minden figyelmét nekem akarja szentelni. A cipőm felfogja az ütés nagyját, így inkább csak figyelemfelkeltésként tudom értelmezni ezt a mozdulatát. Lehajolok. Elhajítom. Figyelem ahogyan szalad utána, de mielőtt felvenné a földről előbb megkerget egy galambot. Talán tényleg haza kellene mennem és tanulni legalább fél órát. Még a gondolat is megmosolyogtat, hogy ismét megszólalt a lelkiismeretem. Legyen. Indulás haza.
Szia Alexa Tetszett az előtörténeted, szépen fogalmazol és élvezet olvasni a sorokat, amit megfogalmazol A karaktered jelleme az első olvasásra számomra olyan " meg nem értett" és még önmagát kereső, de lehet tévedek Várom, hogy a játék téren kiderüljenek ezek a dolgok A karakterlapod szépen kidolgoztad és hibát nem találtam, elfogadlak!
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Varga Alexa 
A karakterlapod szépen kidolgoztad és hibát nem találtam, elfogadlak!