Sose szerettem az ilyen jellemezd magad részeket. Az ember mindig csak a jó tulajdonságait emeli ki a rosszakat pedig megpróbálja elrejteni. De minek? Kérdem én, előbb – utóbb úgyis a felszínre kerül. Ezért én megprobálkozom, most reálisan, külsö szemlélőként leírni, hogy milyen is vagyok. Azt hiszem a legtöbben a barátságos szóval illetnének, a legtöbb emberrel ugyanis közvetlen és nyitott vagyok. Szinte mindenkivel hamar megtalálom a közös hangot. A második leggyakoribb szó talán a segítőkész lenne. Nem csak a barátaimnak, de szinte bárkinek segítek ha bajba jut, vagy bármire szüksége lenne. Nem tudok csak úgy tovasétálni egy bajba jutott társam mellett. Vannak akik könnyedén megteszik, de nem tartozom közéjük. A harmadik pedig lássuk csak, talán a halogatásom. Mindent képes vagyok az utolsó percre hagyni. A barátaim tudják, hogy számíthatnak rám és megteszem amit kell, de elég sokat is kell rám várni. Nem szeretem ha siettetnek, szokták mondani, hogy a jó munkához idő kell, amivel én teljesen egyet is értek.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Túl uncsi lenne már a születésemnél kezdeni, ezért inkább csaj nagy vonalakban mesélnék az életemről, kiemelve a fontos részeket. 5 éves voltam amikor a szüleim elválltak, apa Párizsba költözött és én egy év után követtem.. Nem akartam anya mellett maradni, egy olyan nő mellett felnőni akit nem érdekel a saját fia csak az aktuális pasija. Aki minden reggel más ágyában ébred, ahelyett, hogy a fiának készítene reggelit. Apa viszont egészen más volt, mindig ott volt ha kellett. Anyával azután már csak évente kétszer – háromszor találkoztunk. Nem tartott rám igényt, az a kis idő is nehezen ment el amikor látogatnom kellett. Egyikünk sem érezte jól magát a másik társaságában. Így egy idő után ezek a találkozások is elmaradoztak. Nagyon félénk kisfiú voltam. Amikor először léptem át az iskola kapuját, féltem, hogy nem lesznek barátaim, hogy senki sem fog velem foglalkozni. Teljesen vissszahúzodtam a saját kis csigaházamba, teljesen más voltam még, mint amilyen most vagyok. Az áttörés pár évvel később érkezett, egy Raoul nevű srác személyében. Ő menőnek számított a suliban és úgy alakult, hogy együtt jártunk gitárórára. Apának nem volt elég pénze, hogy magántanárhoz cipeljen és voltak olyan tanárok akik egyszerre több diákot is tanítottak. Akkor barátkoztunk össze, nekem már maga a gitár is sokat jelentett, nem, hogy végre akadt egy igaz barátom. Onnantúl kezdve húzott magával a társaságba, egyre inkább kezdtem bontogatni a szárnyaimat. Suli után együtt bandáztam a többi sráccal. A gördeszka park lett a törzshelyünk. Tizenkét éves koromban fedeztem fel, hogy más vagyok, mint a többiek. Akkoriban már mindenki elkezdett érdeklődni a csajok után, de engem valahogy hidegen hagytak. Sokkal inkább néztem meg egy helyes srácot, mint egy dögös csajt. Akkor még magamnak sem mertem volna beismerni, hogy mi a gáz velem, nem, hogy másnak. Mikor vége lett az eleminek és gimit kellett választani, egy magyar suli mellett tettem le a voksom. A Szent Johannát választottam, mert már hiányzott a szülőföldem. Mivel anyához nem akartam visszaköltözni, így beiratkoztam a kollégiumba is.
Tárgy: Re: Kovács Sorin Szomb. Ápr. 23, 2016 8:47 am
Légy üdvözölve
Szia Sorin Elsőnek kezdem azzal, hogy a neved kimondottan tetszik Jó választás volt Másodjára pedig, az előtörténeted szépen kidolgoztad és élvezet volt olvasni. A karaktered jelleme is jól kidolgozott, megismerhető teljesen a srác azonban még mindig rejt meglepetéseket. Összességében hibát nem találtam, elfogadlak! Köszöntelek köztünk!
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Kovács Sorin 
