Fogalmam sincs hol kéne elkezdenem önmagam bemutatását, hiszen sose voltam ezekbe a dolgokba a legjobb személy. Kiskoromban és még a kezdeti tinédzseri korban eléggé visszahúzódó voltam, ami rányomta a bélyeget az emberekkel való kapcsolatomra, de amikor átkerültem gimibe ez megváltozott. Új barátokat szereztem, és elhagytam a bábomat, kiszabadultam. Kevés barátom volt, nem igazán nyíltam meg senki számára, de ahogy múlt az idő egyre többször nyitottam a többiek felé. Törtetőnek mondanám magam, olyannak, aki bármit elkövet az álmai elérésének érdekében, és olyannak, akit nem hatnak meg mások szavai, mert csak a sajátjára ad. Kissé önfejű is vagyok, szeretek a saját utamon járni, saját belátásaim szerint cselekedni, de képes vagyok meghallgatni a körülöttem lévők véleményét és erős érveléssel akár igazat is adok az illetőnek. Testvérrel felnőni annyit jelentett, hogy megtanultam osztozkodni és konfliktusokat elhárítani mesteri módon, ami hasznos az iskolában, hiszen különböző embertípusok jelennek meg és mindenkivel kedves kell lenni. Barátságos, türelmes, megértő és ezen pozitív tulajdonságok bennem is megvannak, amiket kamatoztatok minden egyes alkalommal, hiszen a diáklétemből fakadóan állandóan emberekkel találkozok, beszélgetek. Szükségem van a türelemre és megértésre, hogy megoldjam a körülöttünk lévő problémákat. Néha lusta vagyok, akadnak percek mikor nincs kedvem semmihez, de ez körülbelül addig tart, míg be nem érek a munkahelyemre és meg nem iszom az életerőt adó kávémat két cukorral. Imádom az állatokat, mindegyikőjük igényli a kedveskedést és odafigyelést, a szeretetet. A szerelmi életem nem mondható ennyire boldognak, már egy jó ideje nem voltam párkapcsolatban és nem is hiszem, hogy szeretnék belefogni egybe. Félek attól, hogy mi lesz, ha megint közel kerülök valakihez majd az otthagy mikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Ragaszkodok az emberekhez és igazán megvisel az, ha valaki csak úgy lelép az életemből.
Kinézetem igen egyszerű, hátközépig érő hosszú barnás szőke hajam van, amit általában kiengedve hordok. Hullámos tincseim keretezik be tökéletes formájú arcomat, melyen egymástól egyforma távolságra ülnek kék íriszeim, piros, csókra hívogató ajkaim és karakteres szemöldököm. Testalkatom nőis, 169 centi vagyok, amit magassarkúk hordásával próbálok kiegyenlíteni. Ott domborodok ahol kell, mostanáig nem volt senkinek se baja az alakommal, nem hiszem, hogy most kezdődne el. Szeretem a nőies, színes és mintás ruhákat, főleg a lengéket, amik kiemelik nőies testalkatomat. A legtöbbször ruhát hordok, nagyon ritkán farmernadrágot de azt is csak azért, mert megkövetelik. Kényelmesebbnek találom a szoknyákat, de az a helyzet, hogy gyakran hangulatomtól függ mit veszek fel.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Minden olyan más volt a nyáron, nem számítottak a szabályok, sem a családom véleménye, amit mindig próbálnak rám erőltetni mikor Magyarországban tartózkodom. Az, hogy nyárára elküldtek nyelvet tanulni a nagynénémhez Franciaországba, igen helyes döntés volt és lehetőséget adtak, hogy belekóstoljak a jövendőbeli életembe. Mindig is imádtam a franciákat, a nyelvet is ezért nagyon örültem mikor anyáék bejelentették, hogy elköltözünk és a Szent Johanna Gimiben fogom befejezni a tanulmányaimat. Mindig is szerettem volna francia tagozatos gimnáziumba járni, de előtte nem volt alkalmam, anya meg nem mert elengedni egyedül a budapesti nagyvilágba. Egészen mostanáig. Apa főnökének köszönhetően áttették egy másik helyre, melynek székhelye nem más mint a gyönyörű főváros, így az egész család összeszedte a cókmókját és átköltöztünk. Göröngyös út volt, és ezért hamarabb kellett eljönnöm az iskolából, de megérte. A nyár pedig fantasztikus volt. Emlékszem a repkedő galambokra a gyomromban, mikor leszálltam a repülőről és megpillantottam az első, igazi francia embereket körülöttem. Az egyikhez odamentem próba kép és útbaigazítást kértem, ami meglepettségemre érthető volt. Akkor úgy éreztem nem lesz nehéz behozni a lemaradásomat, és a nyár végére sikerült elsajátítanom a nyelvet egy elég jó szinten. Nem beszélem folyékonyan, de jobb, mint a semmi, alapnak tökéletes az, amit eddig tudok. Tanulgattam már előtte is a nyelvet, de egyedül nem ugyanolyan, nincsenek mellettem személyek, akik kijavítják a hibámat és segítenek. Elsajátítottam a dolgokat, és a félelmem, amit az utolsó napokban éreztem iskola kezdés előtt nem volt akkora, mint nyár elején. Az a helyzet, hogy féltem attól mi lesz, ha beállítok így tizenegyedik osztályban egy olyan közösségbe, akik már rég megszokták egymást, tudják mik a gyengeségeik, és mindenkinek megvannak a barátaik. Az a baj, hogy eleinte nehezen oldódok fel, és ez megfogja nehezíteni a beilleszkedésemet. Legalábbis akkor, augusztus 20-án ezt gondoltam a tűzijátékot nézve immár itthon. Végül elékezett a nagy nap, és tisztán emlékszem mennyire szorítottam a kapaszkodót az autóban, ahogy anya ráfordult az utcára. Nem akartam bemenni, és amikor megláttam a szokásos emberekből alkotott köröket az iskola előtt állva, öklömnyire szorult a gyomrom. Mi van, ha nem kedvelnek? Sóhajtottam, anya megveregette a vállamat és utamra engedett. Ez akkor volt. Szeptemberben. És most február is elmúlt és sikerült beilleszkednem, azt hiszem. Ráadásul egy fiú is felkeltette az érdeklődésemet.
Tárgy: Re: Dóczi Hanna Szomb. Márc. 12, 2016 6:41 pm
Légy üdvözölve
Tetszik az ET felépítése, mindent, amit tudni kell rólad, az kiderült, szépen felépítetted a karakterlapodat. A Szent Johanna örömmel fogadja az ilyen lelkes diákokat, mint Te is vagy. És persze a tizenegyedik osztály is, még szép Nem akarom szaporítani a szót, szeretnélek a játéktérre engedni, ahogyan azt gondolom Te is szeretnéd Üdv nálunk és jó szórakozást ">
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Dóczi Hanna 
Üdv nálunk és jó szórakozást 
">