TULAJDONSÁGOK

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Valahogy három hete történhetett egy péntek késő délután, hogy megrezzent a telefonomon a Snapchat. Ezt általában Gerivel használjuk, de nem ő küldött üzenetet, mivel ő éppen a proteinturmixán ügyködött a konyhában. Arról csak Instagramra rak fel képet... Feloldottam a Nexus 6P képernyőzárját és megmerevedtem, főleg ágyéktájékon. Közben mögém settenkedett az öcsém, aki olyat horkantott, hogy az orrán jött ki a turmixa jelentős része.
Sosem hittem volna, hogy egy majdnem pucér képet kapok a könyvtárostól, Sallai Jankától... Gyorsan lementettem, de szinte reflexszerű a mozdulat. Felpattantam és megigazítottam a gatyám, mert súlyos bajba kerültem ettől az egyetlen képtől. Magamra kanyarintottam a kabátomat és otthagytam az értetlenkedő Gergőt.
Se szó, se beszéd, se semmi, odarohantam Sallai lakásának az ajtajába, becsöngettem és feltartottam neki a képet a kijelzőn egy sejtelmes mosollyal. Hát... Ami ezután következett, annak a következménye az volt, hogy másnap éppen csak dél előtt estem vissza haza, a hajam egy kigubancolhatatlan őskáosszá lett és nem tudtam feltűrni az ingujjamat se, de az ingem is nehezen viseltem a hátamon. A hátamon, a karjaimon és a mellkasomon mély karmolások éktelenkedtek, de mindegyik megérte... Véletlenül kaptam (elvileg) azt a képet, de ami utána jött, az nem volt véletlen. Hiába dörömböltek a szomszédok... Azt a képet nekem szánta a sors.

Hét óra után érkeztem ma kicsivel, mert futárt várok két új switch-el. Pedig szívesebben töltöttem volna Jankával az éjszakát, mint hogy az öcsém horkolására rebegjen a lakásban a függöny is. Aláírom a papírokat, amikor megérkeznek végre fél kilenc előtt és átveszem az új eszközöket. Az órára pillantok. Ilyenkor egyszer már általában benéz a szőkeség, hogy az idegeimmel szórakozzon. A telefonomon játszanak az ujjaim, de úgy döntök, hogy nem csörgök rá. Nem vagyok valami borzalmas féltékeny alak... Lehet neki is jöttek új könyvei.
Legrasszálok rágyújtani a parkolóba és az utolsó slukknál fordul be. Elnyomom a csikket és kidobom, de végig rossz érzés kerülget. Kiszáll, talpig feketében, rémesen megviselten. Ezt látom csak amíg odalépdelek hozzá. A hangja ingatag, én meg ösztönösen húzom magamhoz és nyomok egy csókot a homlokára, majd átölelem teljesen.
- Itt vagyok, kincsem, itt vagyok. - sóhajtok fel.