Félig magyar vagyok, a másik felem anyámnak hála francia. Ez látszik is rajtam, mármint, hogy egy francia kisasszony az anyám, öltözködésem mindig kifogástalan, s néha Máday engem is haza szeretne zavarni mikor kicsivel rövidebb szoknyát veszek fel a kelleténél, de amíg nem mutatok meg mindent miért tenném? Csinos, formás szőke vagyok, kár lenne csadorba rejtenem magam. A gyerekkorom nagy részét Párizsban töltöttem, így néha a magyar beszédbe francia szavakat is csempészek, ha nem találom a magyar megfelelőjét, de ez már egyre ritkábban fordul elő velem, talán azért mert ritkábban kell franciául beszélnem. Kifejezetten utálom a békát, és a csigát, inkább egy jó töltött káposzta, amit szívesen megcsinálok, pedig ki se nézné belőlem az ember. Tulajdonképpen képes vagyok apróságokon bedurcásodni, vagy néha értetlenül pislogok mert nem értem a felém szánt megjegyzést, vagy csak nem akarom megérteni, általában az utóbbiról van szó. Szeretek olvasni, legtöbbször a könyvtárban is úgy sétálok, hogy egy vaskos könyv a kezemben van, elég unalmas a meló, ha csak néhány gyerek jön a könyvtárba, és már százszor rendszereztem a könyveket, a számítógépben, és amúgy is.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Hajnali egykor csörgött a telefonom, azt hittem Marci keres, mert itt hagyta valamelyik kábelét, ami nélkül aludni sem tud. Ám mikor megláttam a hívószámot úgy ültem fel az ágyban, mint akibe belecsípett egy méhecske. A francia rendőrség keresett, eltartott pár másodpercig, amíg felvettem a hadaró rendőrrel a fonalat. - Értem, köszönöm, hogy értesített. Két héten belül ott leszek. – tettem le a telefont, arra már nem figyeltem, hogy hova raktam le, de szerintem a padlószőnyegen landolt. Fel sem fogtam, amit mondott. Állítása szerint a szüleim házába betörtek, őket pedig brutálisan meggyilkolták. Mégis miért? Pár ékszerért, meg a pénzért, amit otthon tartottak? Ami nem lehetett nagy összeg, apám mindent a bankban tartott, sőt a nagyanyám gyémánt nyakékjét is ott tartották, meg minden fontosabb papírt. - Csessze meg.- rúgtam le magamról a takarót, kisétáltam az erkélyre, de előtte szinte feltéptem az egyik fiókot, lassan három hónapja, hogy nem gyújtottam rá, viszont erős késztetést éreztem arra, hogy most az egész dobozt elpusztítsam.
Le se feküdtem utána, a nappaliban lévő kanapén gubbasztottam egy százas zsebkendő társaságában. Az is elfogyott egy óra alatt, másik csomaggal meg nem volt otthon, úgyhogy borzasztóan festettem. Ami még borzasztóbb volt azaz óra csörgése, végül a telefont is megtaláltam az ágy alatt, a jelek szerint fél órás késésben voltam. Amikor belenéztem a tükörbe csodálkoztam, hogy nem tört össze, simán szerepet vállalhattam volna a The Walking Deadben, mint járkáló. Gyors zuhanyzás után elviselhetővé tettem magam, s rám nem jellemző módon maradtam a fekete nadrágnál, amit fekete inggel toldottam meg, s hogy a fekete színnél maradjak a cipőm, és a kabátom is az lett, egyedül a szőke fejem világított. Az sem foglalkoztatott, hogy nyolc óra helyett fél kilencre estem be az iskola parkolójába, az a tudat nyugtatott meg, hogy nem fog látni senki, ilyenkor már Máday is az irodájában van. Bár nem is ő érdekelt, hanem az idősebbik Bogdán. De persze ahogy az Nagy Könyvben meg van írva nem kerülhettem el, mikor éppen a kocsiból szálltam ki helyes kis árnyékot vetett rám, és a zombi képemre. - Marci. – krákogtam, többre nem igen voltam képes, így is örültem, hogy nem bőgtem el magam.
Szia Janka! Tetszett az előtörténeted és élveztem olvasni is, a karaktered érdekes jellemnek bizonyul és a nehézségekkel bizonyára idővel megbirkózik. A karakterlapodat szépen kidolgoztad és kivetnivalót nem találtam benne, elfogadlak A vizsgákhoz meg egy kalappal
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:08 pm
Tárgy: Sallai Janka 
