Semmit nem akartam jobban, csak kikapcsolni a gondolataimat, és az érzéseimet, majd elfelejtve azokat belemerülni a Margitsziget adta lehetőségekbe. Tudtam, hogy kire számíthatok. Ben mindig - pláne az ilyen esetekben - a rendelkezésemre áll, így az egyik unalmas tanóra alatt küldtem neki egy üzenetet, hogy késő délután várom a szokásos törzshelyünkön. Bízom benne, hogy addigra össze tud szedni mindent, amire ilyenkor szükségünk szokott lenni - alkohol, cigaretta, abból sem az enyhébb fajta, a többit meg majd a helyzet adja. Mi ketten soha sem szoktunk unatkozni. Nem úgy, mint én mostanában az iskolában. Régen érdekeltek az órák, szorgalmasan tanultam rájuk, és csak akkor voltam elégedett a jegyeimmel, ha tökéletesre sikerültek. Most meg már magasról teszek rá, legszívesebben be sem járnék, a szüleimet úgysem érdekelné - anyám alig foglalkozik velem, apám pedig Párizsban él, ritkán látjuk egymást. Szóval, olyan mindegy lenne.
Én érek oda előbb. Hűs, ám de kellemes idő van, így a feszesen a csípőmre, és a lábaimra simuló farmernadrágom, és az apró toppom fölé csak egy bőrdzsekit veszek fel. Leülök az enyhe zöld fűre, az egyik fa törzsének támasztom a hátamat, miközben lecsavarom a vodkás üveg kupakját, és beleiszom - a kesernyés íz elfintorít, mégsem tántorít el attól, hogy tovább kortyoljak, míg Bencét várom. Remélem, hogy mára is tartogat számomra valami őrült ötletet - szeretem, ha kizökkent a komfortzónámból, és ezáltal túlteng bennem az adrenalin. Olyankor bármire képes lennék - de tényleg.
I am
Katona Bence
Tárgy: Re: Ben & Mini Szer. Ápr. 06, 2016 3:01 pm
Jázmin & Ben
Margit-sziget
Éppen történelem óra van. az mindig nagyon unalmas így elmesélve. Úgy tartom, hogy inkább most a jelenben kellene valami nagy dolgot csinálni, ami majd később a történelmünk lehet. Nem lenne könnyű, de mondjuk egy lázadás vagy ilyesmi az iskola ellen elég jó lenne. Később, évek múlva pedig már ezt mesélnék el az órán ülő diákoknak. Ezen gondolkodtam, mikor hirtelen megrezdült a telefonom. Nem kerteltem, így az asztal tetején kapcsoltam be a kijelzőt, amely azt jelezte, sms-em érkezett. Jázmin írt, hogy Margit-szigetezzünk délután, én pedig természetesen, mint mindig, most is örömmel belementem, és visszaírtam, hogy "Rendben, akkor a szokásos helyen.". Délután, amikor már az óráinknak vége lett, összepakoltam a dolgaimat, -ami nagyjából egy füzetből és egy tollból állt,- és egy bolthoz igyekeztem. Vettem egy üveg félédes vörösbort, egy flakon kólát, és erősebb fajta cigaretta dohányt, és igyekeztem is a Margit-sziget felé. A füvet nem kellett összekészíteni, ugyanis volt nálam. Otthon nem akartam hagyni, mert akkor lehet, hogy Niki megint kutakodni kezdene, ami nem lenne jó. Tuti beárulna, és semmi szükségem nincs arra, hogy ebből balhé legyen. A szigeten a fákkal körülvett rét felé vettem az irányt. Nem kellett sok, hogy meglássam Jázmint. A fűben ült a kezében egy üveg vodkával. Láthatóan egészen jól bírta. Meglepően jól... Talán még én sem vagyok ennyire őrült, hogy fényes nappal ilyen erős piát igyak. De ettől is csak jobb kedvű lesz. Az sosem árthat... -Hello Mini. -köszönök neki, majd lehuppanok mellé a fűbe, és vigyorogva figyelem, ahogy meghúzza az üveget. -Én is hoztam valamit, bár én valami könnyebbet a vodkánál. -mondom ugyan azzal a vigyorral, és előveszem a vörösbort. -Ha kell, hoztam kólát is mellé, hogy bekeverhessük. -teszem hozzá, majd kiveszem a kezéből az üveget, és én is meghúzom. Azonnal érzem, hogy az alkohol végigmarja a torkomat, és szinte éget belülről. Nem terveztem halálra inni magam, és azt sem, hogy lerészegedjek, ezért előre elhatározom, hogy nem iszom belőle nagyon sokat. -Amúgy mizu? Minden rendben? -kérdezem tőle, miközben élvezem a napos időt. Eközben a borosüveget igyekszem kibontani úgy, hogy a dugót befelé nyomom dugóhúzó híján.