- Probléma, hogy bármire képes lennék? - kuncogok kicsit. Ó, alig várom, hogy meglepjen engem. Bár őt ismerve lehet, hogy akkor is megcsinálja, mikor derékig a szerverben vájkálok.
- Rá meg a kockulás férne rá... Esküszöm néha, túl sok oxigén van a szervezetében, attól ilyen gyökér. - sóhajtok fel. A lakásban kocogva jár! Kocog! A lakásban! Pfeeeejj...
- Tudom, be is újítottam pár dolgot. De jobb vagy, mint a Fallout 4. 10/10. - vigyorgok rá. Hohó, lebukott. Viszont az udvarlásom változatlanul érdekes finoman szólva is.
Végighallgatom a mondandóját, majd oltári nagy vigyorra húzom a szám. Ugye nem álmodom? Fészkelődöm egy kicsit, hogy egy szinten legyen az arcunk és meg tudjam csókolni.
- Tudod, még nem igazán láttam azelőtt nőt, aki megpróbálta volna maga a gépét összerakni. Pláne nem próbált még meg egy bombázó szőke elhajtani a picsába, miután megmondtam neki, melyik érintkező melyik... - nevetem el kissé magam és az övének döntöm a homlokom. - De te, Sallai Janka, azokkal a gyönyörű villogó szemeiddel és a mocskos száddal, ott helyben elraboltad a szívem.

- Dehogy,kifejezetten tetszik, hogy képes vagy bármit megtenni a figyelmemért. - hétfőn majd meglepem valamivel, úgyis vásároltam a héten pár dolgot, és megdolgozott érte.
- Lehet nem ártana, mondjuk, ha Mortal Kombatozna.. Legalább az elsősöket békén hagyhatná, tegnapelőtt egyet sikeresen megríkatott, nekem meg könnyes lett a kedvenc felsőm. Mert a könyvtárost mindig lehet baszogatni..- szusszanok dühösen.
- Ezen nem is csodálkozom, nekem is sikerült beújítanom, csak időm nincs rá, de a lényeg, hogy negvannak. Milyen jó, hogy jobb vagyok egy játéknál. - viszonzom a csókot.
- Elfelejtettem, hogy ritka látvány lehettem, női informatikus... Lehetetlen elképzelni, igaz? - hunyom le a szemem mosolyogva, túl tökéletes most minden, de nagyon élvezem ezt az egészet.
-  Mindegy most már nem titkolhatom a mini kockaságomat. - jegyzem meg kuncogva.

- Te mit tennél meg az enyémért? - vigyorgok rá sejtelmesen, végigcirógatva a hátán, aprócska köröket leírva. Felcsigáz megint...
- Az iskolaorvost és a védőnőt nem merik... De ha elkezdene a seggarc MK-zni, velem, akkor hagynom kell majd nyerni végig, mert másként füstbe ment terv az egész. - sóhajtok egyet, kicsit eltűnődve. Engem mondjuk végképp nem mernek abajgatni a kölykök.
- Nos, akár majd terveink közé vehetjük a közös játékot is. Utána meg folytatjuk itt, attól függően, hogy ki nyert. - kuncogok, miután elszakadok az ajkaitól.
- Láttam már női informatikust! Csak egy sem volt olyan észbontó szépség, mint te. - horkantok egy kicsit. Egész életemben informatikusokkal voltam körülvéve, plusz az idióta öcsém. De most ez sem zavar, semmi sem. Végigsimítok a haján, mélyen magamba szívva az illatát.
- Azzal már amúgy is lebuktál régen nálam. Mikor robogtál a könyvtárba egyszer és morogtad, hogy aggrozod a hülyéket. - nevetek fel jó kedélyűen.

- Hah! Szerintem pontosan tudod, hogy mire vagyok képes, ha akarok valamit. - elégedett sóhajjal nyugtázom a simogatását, ha így folytatja megint hagyom, hogy maga alá gyűrjön.
- Az iskolaorvost én se közelíteném meg, főleg most. A pletykák elérnek a birodalmamba, és a drága Novák eléggé kiakasztja, illetve fordítva is igaz. Lassan háborús övezet lesz a tanári, szerencse, hogy ritkán járok oda. Hagyjuk nyerni az öcsit, és mindenki boldog. Sőt neked több örömben lesz részed, mint neki. Szerintem kihagyhatatlan az ajánlatom. - pimasz kis tűz költözik a szemembe, s a szám szélen mosoly bujkál. Húzgálod az oroszlán bajszát Janka, rosszul fogsz járni.
- MK- ban verhetetlen vagyok, úgyhogy kösd fel a gatyád, Bogdán! - vigyorgok szélesen, azt ugyan nem árulom el, hogy kb. három karakterrel szeretek játszani.
- Mert akkor sem voltak normálisak... Utálatos dolog lenézni a könyvtárost, bezzeg mikor hirtelen kell valami könyv akkor jó vagyok. Aztán meg visszakapom úgy, mintha a kutya ette volna meg.- forgatom meg a szemeim. Szeretem a munkám, de vannak a hülyék, akiket szívesen lefatalytiznék.

- Volt szerencsém megtapasztalni. - bazsalyogok a sóhaját hallva és folyatom a kényeztetését. Ha már így hozta a sors, akkor mindent meg fogok tenni a boldogságáért.
- Novák kit nem akaszt ki, őszintén? Mondjuk, a doktornő is küldhetne magáról egy olyan fotót a fagyosszentnek, hátha ők is megnyugszanak. Hagyni is fogom, de az én PS4-emen játszok vele, rühellem az Xbox-ot. Hmm... megmutatnád, hogy mennyivel több örömben? - ha szemtelenkedik, akkor megkapja, ami jár. Aki az alvó sárkányt csiklandozza...
- Tényleg? Akkor random karakterekkel fogunk játszani. - vigyorgok vissza, csöpögő pimaszsággal. Gondolom, hogy nem mindegyik karakterre igaz a dolog.
- Ha tudnád, hogy hány tanár nem tudja kezelni a projektort... Meg, hogy hányan szednek össze vírust a gépeikre, mert leszedik a vírusirtót, mert "lassítja" a gépet. Bah, de le tudnám néha üvölteni a fejüket. - mordulok egyetértően. Nem értékelnek minket, ez biztos.

- Engem még nem sikerült kiakasztania, ez egészen addig lesz így amíg normális állapotban hozza vissza a könyveimet, vagyis a könyvtári könyveket. Majd szólok a dokinak, hogy lőjön magáról egy selfie-t, bár szerintem facebookjuk sincs. - javítom ki magam rögtön, nem tehetek róla, de a könyvtár az én kis szentélyem, a könyveket meg úgy kezelem, mint a gyerekeimet. Még akkor is, ha a legfelső polcról kell leszedni, amihez létra kell, mert kicsi vagyok. - Te megnyugodtál a képemtől? Milyen az amikor roppant ideges vagy? Milyen szerencse, hogy rendelkezem mindkettővel..és a PS4 van beüzemelve. Nem, még nem vagyok hajlandó megmutatni semmit. - mosolyodom el halványan, felébresztem a sárkányt, aztán majd megmutatom, hogy mit tudok.
- És mit csinál a vesztes? - döntöm félre a fejem, és úgy pislogok rá nagy szemekkel, még egy csókot is kap tőlem, dehogy akarom megvesztegetni..
- Ha tudnád hány tanár jön hozzám fejvesztve, mert egy szimpla nyomtatást is elront, de te elfoglalt vagy, én meg tök nyugisan ülök a székemben. Vagy az öcséd kitalálja, hogy ő most vaktérképezni fog az osztályával, de nem csinálta meg otthon, így legyek szíves csináljam meg neki...Mázlija, hogy csokit dob előtte hozzám, egyébként elhajtanám a bús picsába, vagy egy súlyzót vágnék a fejéhez. Na meg helyettesíteni tökéletesen megfelelek, és mikor beléptem a kilencedikesekhez sírva futottam volna ki. Egy szimpla excel feladatot nem tudnak megcsinálni. - vágok egy grimaszt, borzalmasan lealacsonyítanak, mert könyvtáros vagyok, kissé duzzogva is bújok Marcihoz.

- Te vagy a fehér holló ezek szerint. Még a cimbije is olykor megbújik előle. Mondjuk ő tipikusan az a fajta ember, aki patikarendben tartja még a gépén az ikonokat is. Ahogy a dolog kinéz szerintem egymás számát is csak a tanáriban kifüggesztett riadólánc tábláról mentették le sutyiban. - hümmögök kicsit. Ha tudnák, hogy mekkora hatalommal bír egy ember életében a szociális média, lehet egyből megjavulna közöttük a helyzet. De egyébként, még nekem az antiszocialitás csúcsa, nekem is fáj nézni ami ott munkálkodik. - Nem, izgatott lettem. Ööö... azt nem akarod szerintem látni. - húzom össze bozontos szemöldökeim. - Tényleg nem? - villantok rá egy kihívó pillantást és a fenekébe markolok.
- A vesztes... el kell, hogy kényeztesse a győztest. Az eszközök nincsenek meghatározva. - szélesen vigyorgok, ahogy elképzelem miket tudnánk egymással művelni, de megcsókol, amire határozottan megjön ismét a kedvem arra, hogy ismétlése legyen az előbbinek. Át is fordítom őt, ahogy hozzám bújik. A kezem elindul rajta felfedező útra és nyomában vannak az ajkaim is.
- Imádom, amikor duzzogsz... - pillantok fel rá vigyorogva, megszakítva kicsit a kalandozásom.

- Csak értékelem az irodalom szépségéit, és keveset találkozom vele. Ha naponta kellene elviselnem lehet én is menekülnék tőle. Novák és a modern technológia eszközei…ez egy sci-fi film lehet. – oké, elismerem ez egy kicsit gonosz volt, de szerintem neki még a Nokia 3210-es van, amit a mai gyerekek már nem ismernek, viszont olyan kütyü volt ami a betont törte be, és nem fordítva.
- Ó, ugyan már..egyszer úgyis fogom látni, nem élünk Disney mesében, így ránk nem érvényes a boldogan amíg meg nem..dolog. – jegyzem meg a dolgot egy sóhajjal. Akármennyire is belehabarodtam, tudom, hogy lesznek gondok amik miatt legszívesebben egymás fején törnénk el a tányérokat. Mármint, ha rajtam múlik..mert néha egészen könnyen durcázom be, és ha arról van szó két hétig nem szólok senkihez. – Tényleg nem. – nyögök fel halkan, az érintése miatt, komolyan nem bírok betelni vele.
- Óha! Te komolyan ilyet mondtál egy francia bigének, hogy nincs megszabva az eszköz? –vigyorodom el szélesen, aztán csókot is kap tőlem. Valahogy éreztem, hogy ez lesz, az előbbi kis tettemért én is megkapom a revansot. Apró kis sóhajokat hallatok, szinte libabőrös leszek az érintése, és ajkai miatt.
- Rosszul fogsz egyszer járni, ha miattad leszek durcás.. – pillantok rá pimasz tekintettel, egyik kezemmel meg a haját túrom össze.

(18)

- Ahogy hallottam, a tanórái olyan hangulatúak, mint egy kivégzés vagy egy temetés. Sci-fi... de akkor legalább Star Trek-szintű. - gonosz kis vigyor szalad végig a képemen. Na azt megnézetném az ürgével. Azt tudom, hogy az oldalbordájának milyen telefonja van, mert akkor jött be hozzám, amikor feladta a Lenovo rootolásra tett kísérleteit. Ráadásul közel volt a megoldáshoz.
- Nem, tényleg, utoljára két évtizede voltam roppant ideges és pár törött csont maradt a nyomomban... Dühkezelést tanultam, úgyhogy maximum ideges leszek és morgok, mint egy Barkas. - nézek rá komolyan. Ezt is kevesen tudják rólam. A viszonylag békés óriás volt nagyon békétlen óriás is és azért úszta meg kölyök volt. Hiszek benne, hogy csak lent tudom tartani a bili fedelét és nem borul soha többé. Eddig tök jól megy, pedig az öcsémmel lakok. - Ki kell vallassalak? - búgom a bőrébe, de lehet már el is felejtette, hogy miről volt szó.
- Komolyan. Kíváncsi vagyok, hogy az én francia bigém, mit tesz egy ilyen felhatalmazással a zsebében. - vigyorgok rá, majd viszonzom a kapott csókot mohón. De vissza a bosszúállóskodáshoz. Minden apró kis részletét ki akarom sajátítani és be is vetem a tervem erre. Elég sokat vártam rá.
- Tudnál rám sokáig haragudni? - pillantok fel rá és engedélynek veszem a kis kezét a tincseim között arra, hogy visszaadjam azt, amit kaptam, ugyanazzal a módszerrel.

(18)

- A Szent Johanna meg van áldva a remek tanárokkal..Novák, a kisebbik Bogdán, aki csak földrajz órán dilizik be..és ott van Máday is.. – ingatom meg a fejem kuncogva, ha a második világégés során élnénk, ezek hárman valami kivégző osztag tagjai lennének, minimum a Waffen SS elit alakulatában szolgálnának.
- Barkas? Életemben nem láttam olyat, de majd rákeresek, a Google a barátom. Örülök, hogy nincs több dühkezelési problémád. -  mosolyodom el halványan, gondolom ezt se tudja róla mindenki úgyhogy örülök annak, hogy beavatott ebbe. – Naná. Vallass csak ki. – sóhajtok halkan, mondjuk már nem tudom miről van szó, az a lényeg, hogy ő tudja mi van.
- Nos, ez a francia bige valószínű majd elmegy vásárolni mielőtt megrendeznénk a házi versenyt, aztán meglátjuk mire lesz szükség, de úgyis nyerek. – nyernem kell, olyan nincs, hogy ezt vesztem el, túl nagy a tét, és nem fogom csak úgy kiejteni a kezemből.
- Az attól függ mit teszel ellenem. – válaszolom egészen halkan, az engedélyt megkapta, az eszemet meg megint elveszítem miatta, még ha pár percre, de akkor is. Önként, és dalolva engedem át magam neki, s hagyom, hogy tegyen amit akar velem, mert megérdemlem, az előbbi miatt.